„A borok királya” – az elfeledett borvidék
Igen, a borok királyáról lesz szó, de nem Tokajba kalauzoljuk a kedves olvasót, hanem délre, a Szerémségbe, ahol a Szerémi borvidék (vagy Szerémségi borvidék) a középkorban olyan borokat termett, amelyeket akkoriban a borok királyaként ismertek!
Borítóképen: Szőlők India közelében
Nem tehetem, hogy a Szerémség boráról hallgassak, mely annyira kellemes, hogy a föld kerekségén nehéz lenne párját találni
Galeotto Marzio, olasz humanista, Janus Pannonius ferrarai és padovai tanulótársa, legjobb barátja.
Ma a történelmi borvidék történelmi borvidék Szerbia és kisebb részt Horvátország területén van, a Szerémségben, a Tarcal-hegység lejtőin (a Fruška Gora Nemzeti Park területét kivéve) és a Duna mentén.
Már a római korban létezett, a sirmiumi születésű Probus római császár nagyarányú szőlőtelepítést folytatott itt. A török hódoltságig a Magyar Királyság legjobb bortermő helyének számított.
A fejlődést ugyanakkor gyorsan lerombolta a török hódítás. A szőlőművesek más tájakra, többek között a Tokaji borvidékre költöztek. A török kiűzését után, az Osztrák–Magyar Monarchia időszaka alatt a szerémségi szőlő- és borkultúra újra felvirágzott.
A trianoni békeszerződés elszakította hagyományos piacaitól, s így visszafejlődve élt tovább, bár a borkészítés nem szűnt meg. A második világháború után csak az állami gazdaságoktól kerülhetett kereskedelembe bor, a minőségi szempontokat pedig felülírták a mennyiségiek.
Jugoszlávia szétesése tette újra lehetővé a magángazdaságok működését.
A térség tengerszint feletti magassága 70 és 300 m között változik, ezen belül a szőlők java része 90 m és 270 m között fekszik. A lejtők mérsékelt vagy enyhe meredekségűek. A meghatározó talajtípus a feketeföld, de a hegység lejtőin előfordul barna erdőtalaj, valamint rendzina, földes kopár talaj (regoszol) és köves váztalaj (litoszol) karbonátos szubsztrátumon is.
A szőlőterület a korábbi több ezer hektárról napjainkra lecsökkent, a 2012-es mezőgazdasági cenzus adatai alapján már csak 2140,96 hektár.
A borvidéken 2170 háztartás rendelkezik szőlőterülettel, ami az összes mezőgazdasági tulajdon 5,7%-a. A legismertebb Maurer Oszkár, aki elsősorban fehér fajtákkal dolgozik, és törekszik a régi fajták – bakator, szerémi zöld, mézes fehér – megőrzésére.
