A borsi Rákóczi-kastély a történelem viharaiban
A borsi Rákóczi-kastély történelmi épület Kelet-Szlovákiában, a Bodrog jobb partján, a magyar határ és Sátoraljaújhely közelében. Ebben az épületben volt II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem szülőszobája, ahol édesanyja 1676. március 27-én, a megerősített és kényelmes kastélyban adott életet a fiának.
Borítóképen: A Borsi kastély napjainkban
1676-ban Zrínyi Ilona Munkácsról Regécre vezető útja közben szállt meg, így a véletlennek köszönhető, hogy II. Rákóczi Ferenc március 27-én itt született meg. A születésének helye feltehetően az azóta megsemmisült délnyugati sarokbástyában, a fejedelemnői lakosztály lehetett.
A kutatások azonban azt mutatják, hogy ez tényleg egy valódi, használatban lévő kastély volt, amit az is bizonyít, hogy I. Rákóczi Ferenc több fejedelmi intézkedését itt datálta.
A kastélyt Hennyey Miklós ónodi, majd később füzéri várnagy, Perényi Gábor országbíró familiárisa építette az 1560-as évek körül (az átépítések miatt ez ma már nemigen fedezhető fel), első írásos említése 1593-ból maradt fenn castellum megjelöléssel. 1616-ban I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna házassága révén került a Rákóczi birtokok közé.
Cikkünk témája most maga az épület, ami mai állapotát 2021 tavaszára érte el…
De fontos kiemelni, hogy a mostani felújítás – sőt, talán az épület megmentése! – sem lett volna lehetséges, ha 1941-ben nem történik egy alapos felújítás, hiszen, ha változatlanul fennmaradtak volna a felújítás előtti állapotok, nembiztos, hogy a következő 80 évet túlélte volna az épület…
Miért gondoljuk ezt? A történet igen régre vezet; 1711-ben a szatmári béke után a kastély Rákóczi Julianna férje, Aspremont Ferdinánd tulajdonába került, tőle a Trautschonok vették kézhez, 1780 körül az egri érsek révén az Esterházyak kezére kerül. Később több birtokos kezén fordul meg, de…
A Lorántffy Zsuzsanna által kiépített reneszánsz udvarház már sosem nyerte vissza eredeti fényét.
Sőt, a 20. század elején az épület keleti szárnyát lebontották, majd az 1920 után Csehszlovákiához, majd 1938-ban visszatért Magyarországhoz.
Bár az épület ezen részét minden bizonnyal lehetett volna még csinosítani, de látni kell, hogy szerkezeti szinten (falak, tető, ablakok, kapu) rendbe tették, és nem kizárt, hogy azért álltak meg itt, hogy az ódon hangulatot megtartsák. Ezt azért gondoljuk, mert a belső udvaron sokkal látványosabb volt a változás:
Jól látható, hogy az idők folyamán jelentősen átalakult és leromlott az épület, a felújítást pedig azzal kezdték, hogy feltárásokat végeztek, illetve forrásokat kerestek arra vonatkozóan, hogy milyen lehetett az eredeti állapot.
A pázsitos udvart szellős árkádos folyosó kíséri a restaurálás eredményeként, hiszen az eredeti teljesen elpusztult, csak egy-egy boltszakasznyi darabja állt még a kastély udvarsarkában, ez azonban pontos mintát szolgáltatott a teljes újjáépítéshez.
Könnyen belátható, hogy ha ezeket a munkákat nem végzik el 1941-ben, akkor ma már lehet, hogy csak romokat találnánk az épület helyén…
Szerencsére azonban Dr. Lux Géza vezetésével annak idején minden bizonnyal jó munkát végeztek, mert a szerkezeti megerősítés arra mindenképpen elég volt, hogy a legutóbbi felújításig kihúzza a kastély. És még így is elég rossz állapotok uralkodtak…
A felújítás után végre méltó lett a kastélyegykori nagyszülöttéhez! Íme:
