A Budapesti Közúti Vaspálya Társaságtól Örs vezérig
Hát ez így nem biztos, hogy érthető… Igen, itt és most az Örs vezér teréről lesz szó, arról a térről, ami folyamatos viták tárgya, de – és talán ebben az egyben értenek egyet a szakértők… – valahogy mégsem akar összeállni a kép, a tér valahogy mintha nem töltené be azt a funkciót, amit egy városi tértől várna az ember.
Borítóképen: Örs vezér tere madártávlatból
Miután nem vagyunk a téma szakértői, csak annyit kérdezünk:
Mi a baj a térrel, amikor van ott villamos, metró, busz, HÉV, lakóházak, bevásárló központok, bútoráruház, többsávos, széles utak?
Nos, lehet, hogy éppen az a baj, hogy minden van, így maga a tér tulajdonképpen csak egy átmenő forgalmat biztosító terület, de sajnos még az sem igazán működik jól… De erről elég is ennyi, mi a mai állapotokkal csak annyiban foglalkozunk, hogy a tér történetén végig haladva megmutatjuk, miért, és hogyan alakult ki a mai helyzet.
Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a szakértő a hampage.hu oldalán a „Cégtörténetek: budapesti villamosvasutak” című írásában így fogalmaz:
„… azért nem tökéletes Budapest közlekedése, mert a mai hálózat alapjai még a XIX. század közepén alakultak ki, az akkori életvitelnek megfelelően.”
Maradjunk ennyiben, és azonnal tegyük hozzá; ez igaz az Örs vezér terére is, annak ellenére, hogy még neve is csak valamikor sokkal később lett az eredetileg Eörs vezér terének hívott területnek, és mai alapjait is csak 1832-ben rakták le.
De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy az addigra kialakult helyzetre építettek, és egyes vélemények szerint már ezen a nulladiknak tekinthető ponton hibáztak azok, akik kijelölték a mostani tér területét, miután a rendezésben szereplő nagyszabású tengelyek rendszerének fókuszát, furcsa módon annak szélén, a Kerepesi és Fehér út találkozásánál jelölték ki.
Mik ezek a tengelyek? Ma már szinte csak a levegőből látható az egykori terv, ami még mindig egy jobb helyzetet jelentene, de valamiért nem valósulhatott meg.
A ’30-as évek közepére kialakítottak egy széles, fasorokkal szegélyezett utak, melyek geometriai szabályossággal helyezkedtek el a területen. Ezek voltak a mai Örs vezért útja, a Nagy Lajos király útja, a Vezér utca, Füredi utca, valamint maga a Fehér utca és a Kerepesi út. Ezeknek az utaknak fontos szerepet szántak, de az azóta eltelt időszak alatt végül a tágas utcák nem tölthették be szerepüket.
A Nagy Lajos király útján a kétszer kétsávos útból csak a baloldali (az Örs vezért teréről nézve) valósult meg (párjának ma is megvan a helye – jobbára kihasználatlanul), a Vezér utca – ami az Örs vezér útjával futott volna össze majdnem a Mogyoródi útnál – mindkét vége lezárásra került, a tér felől a Füredi utcai lakóteleppel, de a másik vége sem vezet „sehova”, a Fehér út így nem folytatódhat az Örs vezér útjában, hanem a félig elkészült, és a mai napig is úgy marad Nagy Lajos király útjában, egy kanyarral folytatódik…
A tér tehát, mint közúti csomópont közel sem ideális abban a formában, ahogy ma működik. Fentiek ismeretében talán nem is a nulladik ponton hibáztak az illetékesek, hanem akkor, amikor – talán azért, mert az előző rendszer egyik megtestesülésének vélték a tervezett kialakítást… – a háború után aztán kikerült a kiemelt jelentőségű, fejlesztésre érdemes területek közül.
Erre a legjobb példa talán a téren és a Kerepesi út mentén felépített szocreál lakótelep, amit kifejezetten a Kerepesi útra tájoltak, nem pedig a tér irányába.
Az autósoknak tehát igencsak fel van adva a lecke, ha Kőbánya irányából, a Fehér útról Angyalföld, vagy éppen Újpest irányába akarnak haladni, ugyanis erre a legrövidebb út az a Nagy Lajos király útja, ami valójában csak kétsávos, ráadásul nincs átvezetve Rákosrendezőnél Zuglóról Angyalföldre, hanem a gyakran igencsak beduguló M3-as bevezető, és a Hungária körút igénybevételével van rá lehetőségük.
Eddig az autózás, de mint tudjuk a városban nem éppen a legmegfelelőbb eszköz a helyváltoztatásra. Ennek oka – többek között – lehet, hogy a fentiekben ismertetett tervek elhagyása lehetett. Nézzük tehát a közösségi közlekedés lehetőségeit. Mint a bevezetőben is írtuk, itt aztán minden szóba jöhető járművet igénybe vehetünk! De hogyan? Ez itt a nagy kérdés…
Ennek megválaszolásához igencsak vissza kell mennünk az időben! A szekerek és a gyalogosok mellett a területen 1888-ban jelent meg a vasút, mikoris a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság elindította az akkori Középponti pályaudvarról (mai Keleti) Rákosfalván keresztül Cinkotáig tartó gőzüzemű vasútvonalát.
A fenti látható a vasút (kék jelölővel megjelölve az Örs vezér tere), ami a mai Kerepesi út bal oldalán halad, és ennek bizony komoly jelentősége lesz a későbbiekben! Miben áll ez? Nos, abban, hogy később, amikor villamosították a vonalakat, az Örs vezér terétől az addigi is használt nyomvonalon indult meg a HÉV is.
Ez így önmagában nem sokat jelent, hiszen akkoriban volt lehetőség a döntésre, de nyilván az olcsóbb megoldást választották; a HÉV nyomvonala a korábbi gőzvontatás már kiépített alapjait használta. Igen ám, de ha ugrunk egy jókorát az időben, akkor azt vesszük észre, hogy a metró – ami itt szintén végállomással rendelkezik – pont a Kerepesi út másik oldalán, és a tér másik oldalán van!
Ennek pedig az a komoly következménye van, hogy a metró és a HÉV összekötése csakis komoly aluljáró-rendszerrel oldható meg. Igen a tér alatt elég kiterjedt aluljáró-rendszer van, ami bizony – mint mindenütt máshol is – időnként nem éppen a legkulturáltabb, és nem éppen a legtisztább… Ez nem az a tér, amiben jól érzi magát az ember, így itt – ahogy a tér többi részén is – inkább csak gyorsan átsietnek az emberek.
Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a fizikai összekötést az is nehezíti, hogy a HÉV esetében 1941-től napjainkig sem sikerült megugrani a jobboldal közlekedésre történő átállást…
Persze már az is éppen elég komoly eredmény lenne, ha – hasonlóan a Szentendrei HÉV-hez – hozzávetőleg szintben megközelíthető lenne a HÉV a metróról, és fordítva. Mert bizony a HÉV állomása felszíni, mint ahogy itt a metróé is, ami annyit tesz, hogy; leszállás után le kell menni az aluljáróba, irányt venni, majd a megfelelő helyen újra feljönni a felszínre, és aztán folytatni az utazást.
Ez pedig, különös tekintettel a nem éppen szívet melengető környezetre – ami, nem feledjük, nem üzemi környezet, tehát nincs igazai gazdája! -, a kényelmetlenségre és az átszállási időre, nem éppen ideális megoldás…
De a metró végállomása miért épült a tér azon részére, ahol nincsenek lakóépületek? Nos, lehet, hogy pontosan azért, hiszen itt már – a Pillangó utcától kezdődően – a felszínen halad a metró, így talán jobbnak látták a széles Kerepesi út túloldalára tenni a vágányokat, hiszen a másik oldalon ott van a már említett szocreál lakótelep!
A helyzeten azért javít, hogy a metró állomásépülete mögött ott van közvetlen közelben a buszállomás, vele szemben, a Fehér út másik oldalán pedig ott halad a villamos, ami a Mexikói úttól indul, az Örs vezér tere után Kőbányára visz, majd a Gubacsi út/Határ út a másik végállomása.
Talán sokan nem tudják, da már a múlt század ’40-es éveiben nekiláttak a metró előkészítő munkáihoz:
Nos, a közösségi közlekedés sem problémamentes, pedig – mint azt fent bemutattuk – itt aztán minden van! A metró eredetileg egyébként nem jött volna ki idáig, de amikor egy hosszabb felfüggesztés után újraindították az építkezést, megtoldották a metrót, ami a Stadionok megállótól kéregvasút, a Pillangó utcától pedig a fölfelszínen halad.
Ennek oka a már többször említett lakótelep megépítése volt, hiszen ekkor már nem csak az átmenő forgalom volt nagy, hanem egyre többen lettek azok is, akiknek kifejezetten ezen a vonalon volt a céljuk. Ennek eredményeképpen pedig jó helyszínnek tűnt egy presztízsberuházásra is…
Ez pedig nem volt más, mint a Sugár üzletközpont volt, amit 1975-ben kezdtek építeni és 1980-ban nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt.
Ne feledjük, ez az a kor volt, amikor már kezdtek megjelenni a nyugati mintára hajazó üzletközpontok, hiszen a Skála Budapest Nagyáruház 1976-ban nyitott, ahogy a Flórián üzletközpont is. A Sugár után tíz évvel jelent meg itt a svéd Ikea áruház, majd A sugárral szemben, a Kerepesi út másik oldalán az Árkád bevásárlóközpont.
Ezzel a tér immár nem csak az átmenő forgalmat szolgálja ki, nem csak azok járnak itt, akik a közelben laknak, hanem azok is, akik bármilyen olyan szolgáltatást akarnak igénybe venni, ami itt található.
Így tehát a tér egy igen forgalmas közlekedési csomóponttá vált, ami sajnos ezen túlmenően szinte semmit sem nyújt az idelátogatónak, mint köztér voltaképpen értelmezhetetlen. Ezzel együtt egy igen fontos gócpontja Budapestnek, nap mint nap százezer számra fordulnak meg itt emberek, és ma már igen nehéz lenne brutális fennakadások nélkül érdemi fejlesztést végrehajtani a téren és tágabb értelemben a környezetében.
Miért tartjuk fontosnak a tér történetét? Mert sajnos rámutat arra, hogyan nem szabad(na) egy modern nagyvárost felépíteni.
Megmutatja, hogy átfogó koncepciók, és azok következetes végrehajtása híján ugyan létrehozhatunk olyan városrészeket, tereket, ahol szinte minden megtalálható, amire csak szükség van, ugyanakkor maga a terület élhetetlenné válik…
