A “Carolina”: A Duna gőzhajózásának úttörője
A 19. század hajnalán, a Habsburg Birodalomban éledő iparosítás és technológiai innovációk széltében-hosszában átszövik a társadalmat. Ebben az időszakban, 1813-ban, I. Ferenc császár egy rendeletben ismertette szándékát, hogy ösztönözze a birodalom hajózását, ígéretet téve szabadalmi jogokra azoknak, akik használható gőzhajót képesek bemutatni.
1820. július 16-án indult első menetrendszerű útjára az első dunai gőzhajó, a Carolina.
Az első jelentős kísérlet ezen a téren a “Carolina” nevű gőzhajó volt, melyet Bernhard Antal, eszéki révvám bérlő és pécsi polgár készített 1817-ben Sellyén. Fulton amerikai gőzhajójától, amely már 1807-ben sikeresen közlekedett a Hudson folyón, eltérően, a Carolina technológiai újításokat tartalmazott.
Bernhard, aki 1779 körül született Oberrathenben, Poroszországban, több innovációt is kínált a birodalomnak. Tervezett egy vonóláncos ívhidat a Duna felett, és később egy újszerű hajómalom-lapáttal is nevet szerzett magának. A Carolina különleges gőzgépével és a csőrendszerek használatával a gőz fejlesztésében úttörőnek számított.
A hajó próbaútjai és bemutatkozói körútjai a birodalom fővárosában, Bécsben is sikeresek voltak, és a hajó műszaki jellemzői számos dicséretet és elismerést hoztak Bernhardnak.
Sajnálatos módon a Carolina nem volt mentes a balesetektől és műszaki nehézségektől. Bár a hajó sikeresen átment a helytartótanács vizsgálatán Budapesten, és még átkelő szolgáltatást is indított a Duna folyó három pontja között, az alacsony utasforgalom miatt a szolgáltatás csak rövid ideig működött.
A Carolina tragikus sorsa a Dráván ért véget, ahol a hajó elsüllyedt, és azóta sem került elő. Ennek ellenére a hajó emlékét ma is őrizzük, mint a Habsburg Birodalom hajózásának egyik meghatározó pillanatát, és modellje a Közlekedési Múzeumban tekinthető meg.
