A Csaba páncélostól az ikonikus Dutráig

Nem a harctéren került ilyen helyzetbe a Csaba páncélos először, a történet sokkal korábban kezdődött, és esélyes volt, hogy a magyar honvédek csak az ellenségnél látnak ilyen gépeket. Ugyanis eredetileg az RAF számára készítette a magyar Straussler Miklós!
Borítóképen: Csaba 39M
1928 és 1933 között a Straussler vezette Folding Boats and Structures Ltd. szabadalmaztatott számos úszókészüléket – melyek többek között harckocsikat tettek úszóképessé – beleértve számos összecsukható eszközt is. 1933 februárjában Straussler felvette a brit állampolgárságot.
A fentiekből máris nem nehéz kitalálni, hogy a magyar származású, kiváló gépész a szövetséges hatalmaknak dolgozott, de volt kivétel, és ennek bizony nyomós oka volt…
1933 ugyanis Straussler új céget alapított, a Straussler Mechanization Ltd-t, a brentfordi Harlequin Aneue-n. Itt gyártották első páncélautó prototípusukat, az AC1-et 1933-ban, négykerék hajtással és kormányzással (a vezető melletti karral lehetett váltani a két- illetve négykerék meghajtás között), független kerékfelfüggesztéssel.
Az AC1 teljesítménye érdekelte az RAF-et, és az MWEE 1933 júniusában a légügyi minisztérium megbízásából tesztelte is, de a típus nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így nem rendeltek belőle.
Strausslernek rendszeres problémái adódtak abból, hogy nem volt, aki legyártsa prototípusait, ezért – bár már lehetett érezni egyfajta háborús készülődést… -, így kénytelen volt szülőhazájában legyártani ezeket, mégpedig a csepeli Weiss Manfréd gyáraiban.
A következő évben a Mechanized Experimental Estabilishment (MEE) által továbbfejlesztett AC1-en végeztek kísérleteket, de 1934-ben újra elutasítás lett a vizsgálatok eredménye. Bár a jármű kiválóan teljesített közúton és terepen, és agyon meredek, laza felületű emelkedőkön is képes volt haladni, a testület kijelentette, hogy:
„Egy páncélozott harcjárműben ilyen kis motorból ilyen nagy teljesítményt kivenni a jelek szerint aligha megvalósítható.”
1935-ben Straussler kifejlesztett egy újabb változatot, amely logikusan az AC2 nevet kapta. A hűtőt négyzet alakúról közönséges ventilátorral egykörösre cserélték, hátul egy második kormány és pedálsort alakítottak ki, hogy jobban kihasználják a négykerék kormányzást.
A két prototípus is a Weiss Manfréd gyárban készült el!
Ugyanebben az évben az RAF sivatagi környezetben is kipróbálta az egyik AC2-t a Port Said és Bagdad közötti vonalon. A próba sikerrel járt, pozitív eredményt hozott, de nem volt minden tökéletes; probléma volt a kézifékkel, amely, ha menet közben húzták be, tönkretette a differenciálművet.
Straussler érdekes vegyesvállalatai közé tartozott az Alvis céggél alapított Alvis-Straussler Ltd, melyet 1936 július 13.-án alapítottak meg. Az Alvis mérnöki munkájának és Straussler találékonyságának kombinációja hozta létre a C3-as modellt, amelyhez Weiss Manfrédtól importált alvázat használtak, és az Alvis 4 literes, 120 lőerős motorja hajtotta meg.
Ebből már rendelt 12 darabot az RAF, de a használat során úgy ítélték meg, hogy „nem igazán gyors ahhoz, hogy páncélautóként lehessen besorolni, és nem elég jól páncélozott ahhoz, hogy kerekes harckocsiként működjön.”
1938 végén – amikor már igencsak puskaporos volt a levegő – a Magyar Honvédelmi Minisztérium 8 darab AC2-es páncélozott autót rendelt Weiss Manfrédtől. Ennek eredményeként 1939 júniusában megjelent az első Csaba 39M!
Ne feledkezzünk meg róla, hogy Magyarországon nem csak gyártás volt, hanem a gyártás- és gyártmányfejlesztés is, melynek vezetője Korbuly János volt.
Tulajdonképpen ő volt az, aki a rajzok alapján – természetesen a saját gyártási tapasztalatait, és gépészi képességeit felhasználva – megépítette az AC típusokat is, így ő volt az, aki a Csaba páncélost is megépítette!
Az eredményes csapatpróbák után a jármű 39M Csaba felderítő páncélgépkocsi néven került be a Honvédség hadrendjébe. Ekkor a felderítő alakulatok járműigényének kielégítésére 61 db-ot rendeltek a Weiss Manfréd gyártól, majd 1940-ben újabb 32 darabot, ebből 20 db fegyveres változat lett, míg 12 db-ot rádióval szereltek fel. 1941-ben újabb 70 db-ra érkezett megrendelés, de ezek teljesítéséről nincs információ.
Technikai adatok:
- Hossz: 4,52 m
- Szélesség: 2,14 m
- Magasság: 2,65 m
- Súly: 5950 kg
- Legénység: 4 fő
- Fegyverzet: 1 db 36M 20 mm űrméretű nehézpuska, 1 db 34/37M 8 mm-es géppuska, és egy 31M 8 mm-es golyószóró (a rádiós változatban csak 1 db 34/37M 8 mm-es géppuska)
- Motor: 90 Le-s 8 hengeres Ford-motor
- Sebesség: 65 km/h (úton)
- Hatótáv: 150 km
- Páncélzat: 9-13 mm
A Csaba egyébként beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert a neki szánt feladatot jól ellátta, de természetesen a háború – és az azt követő rendszer – elsodorta ezt a gépet is.
Azaz, nem egészen… Korbuly János ugyanis 1946–tól a Hofherr és Schrantz Traktorgyár főmérnöke volt. 1948-ban, amikor a Steyr licence alapján gyártott „Csepel” motor megjelent, a Hofherr Traktorgyárban az ő vezetése alatt készültek a DR-50 típusú traktorok, mely a későbbi dömperek és forgó-rakodók sorozatgyártásának alapjául is szolgált.
Ez itt és ezen a ponton annyit jelentett, hogy volt olyan gépész-tervező, aki még maradt a régi gárdából, így aztán nem meglepő az a tény, hogy a később világsikert aratott Dutra D4K is az akkor már Vörös Csillagra átkeresztelt kispesti gyárból került ki, aminek az a legnagyobb érdekessége, hogy hajtását – annak felépítését! – a Csaba páncélos járműtől örökölte!
Magyarul; egy valamikori fegyverből a békeidőkben is alkalmas eszköz született, melynek történetét a csatolt cikk tartalmazza.