A Duna egykor leggyorsabb hajója: a Sopron őrnaszád
„A királyi ház tagjai, a kormány tagjai, valamint az egyházi és polgári méltóságok 18 fényesen kivilágított hajón helyezkedtek el, melyet három őrnaszád vezetett, közülük elől a Duna leggyorsabb hajója, a Sopron őrnaszád” – így számolt be a Soproni Hírlap augusztus 20.-i számában az eucharisztikus dunai körmenet budapesti eseményeiről.
Borítóképen: Újlaki rakpart, előtérben a Magyar Királyi Folyamőrség Sopron őrnaszádja, jobbra a Margit-sziget – 1930
A város és a város nevével illetett naszád (monitor) kapcsolata mindig is jó volt, ugyanis az eredetileg a Ganz hajógyárában készült, de szintén a gyártónál 1928-’29 során a gőzturbinák helyett dízelmotorokat kapott egységen ott díszelgett Sopron városa és a soproni magyarasszonyok által az őrnaszád részére felajánlott lobogó a magyar címerrel és Sopron város címerével, amit 1930 augusztusa során kapott meg.
Elfogultak voltak a városukról elnevezett hajóval kapcsolatban a soproniak? Nos, nem hinnénk, ugyanis miután a Sopron őrnaszád 1930 május 22.-én újra szolgálatba állt, a Soproni Hírlap arról számolt be, hogy az őrnaszád elérte a 40 km/h sebességet, amivel pedig elnyerte a Duna kék szalagját, és ezzel a világ leggyorsabb folyami hajója lett!
Az már egy más kérdés, hogy a gyártó a sebességet 35 km/h-ban adta meg, és hogy Csonkaréti Károly és Benczúr Gyula Haditengerészetek és folyamőrök a Dunán című könyvében holtvízi sebességnek 24,2 km/h-t adott meg, hiszen nem tudjuk, hogy a soproni lap által említett sebességet milyen körülmények között érte el a hajó. Azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy a források mind kora leggyorsabb dunai hajójaként írják le.
Az 1930-ra elkészült átalakítás után a naszád hossza 44 méter, szélessége 6,0 méter, oldalmagassága 1,9 méter és gázolása teljes felszerelés mellett 1,9 méter lett.
A hajó vízkiszorítása 168 tonna volt, és hadigajóként páncélzattal látták el: a fenéklemez 2,5 -3,3 mm folytvas, az oldallemezek 7,5 mm krómnikkel, a gépházpáncélzat 12 mm krómnikkel, a fedélzet 5,5 mm krómnikkel, a felépítmények: 7,5 (oldalt), illetve 5,5 mm (tető) krómnikkel, a parancsnoki torony 10-12 mm krómnikkel, és a toronypáncélzat 10 mm krómnikkel védelemből állt.
A hajó korában különösen csendesnek számított, ugyanis motorjait jó hangszigetelték, de az is fontos tulajdonsága volt – ahogy arról a gyártó beszámolt -, hogy 35 km/h sebesség mellett a siklásba ment át, ezért közel hullámképzés nélkül siklott a víz felszínén.
Ehhez a gépi felszerelés két darab, egyenként 800 lóerős dízelmotorból állt. A fent megjelölt forrás szerint ezeket a motorokat az MAN szállította.
A segédgépeket viszont 2 darab, egyenként 25 lóerős Ganz-Jendrassik motor tartotta üzemben, úgymint a világításhoz szükséges dinamókat, fenékszivattyúkat és légsűrítőket. De a kormányberendezés is elektromos működtetésű volt, és a parancsátvitel is elektromos alapon állt.
A hajó átalakítása egyébként egy nagyszabású átalakítási program első lépéseként valósult meg, de sajnos ezekből a tervekből több volt, ami nem valósult meg, mint amit aztán a rendelkezésre álló források birtokában végrehajthattak. Ezzel együtt a hajó korában elképesztő tulajdonságokkal rendelkezett!
Bár eredetileg azt nem célozták, mégis sikerült elérni a kazántér feleslegessé válásával, hogy a személyzet elhelyezése sokkal kényelmesebb körülmények között történhetett meg.
Magyarul: minden téren sikerült eredményt elérni:
A sebesség lényegesen emelkedett, miközben az üzemköltség jelentősen csökkent!
A Sopron őrnaszádnak aztán – hasonlóan társaihoz – kalandos története volt, de talán mégis a Sopron maradt legtovább szolgálatban. Máig tisztázatlan körülmények között, 1966-ban ismeretlen okokból elsüllyedt…
