A falu, aminek se vége, se hossza…
… és valójában nem is egy település, de összeépült, így még ha igazgatási szempontból nem is képez egy egységet, valójában egy településről beszélhetünk. Helyiektől hallattunk már a New York-Philadelphia-Baltimore-Washington megapoliszhoz hasonlítani a három falu összenövésével keletkezett, jelentős hosszúságú falut. Légvonalban ugyanis hat kilométer, de gyalogszerrel természetesen kicsit többet kell kutyagolni…
Borítóképen: A hosszú, összenőtt települések, éskörnyékük
Persze a hasonlatot viccként szokták megejteni, hiszen a három település (Bükkszenterzsébet, Tarnalelesz és Szentdomonkos) lakosainak összlétszáma épp csak meghaladja a 3.000-et.
A település a Bükk kapujának tekinthető, ugyanis, ha az ide látogató Budapest irányából (Pétervására felől) érkezik meg, akkor a három településen keresztül haladva éri el a Bükk-vidéket, Szilvásvárad például mindössze 12 kilométerre van légvonalban – bár a hegyes-dombos viszonyok miatt jóval többet kell menni ahhoz, hogy a nagyhírű Szalajka-völgyhöz eljuthassunk, vagy éppen lovas versenyeket nézzünk, vagy együnk egy jó kispisztrángot az igen színvonalas kisvendéglőkben!
És persze ott a kisvonat!
De mi most a Bükk-vidék kapujában vagyunk! Mit érdemes tudni ezekről a festői tájban fekvő településekről?
Nos, a fennmaradt adatok szerint Bükkszenterzsébet még II. András uralkodásának ideje alatt települt be, és nevét II. András leányától Szent Erzsébettől vette. Egyházát valószínűleg a szent királyleány kíséretéhez tartozó Farkas és Dávid alapították, és 1244-ben IV. Béla királytól engedélyt nyertek, hogy nővére tiszteletére egyházat építhessenek.
A település 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben a hevesi kerület plébániái között Sancta Elisabeth néven fordult elő. 1451-ben Egyházasszenterzsébet, 1466-ban már Szenterzsébet néven szerepelt.
Szentdomonkos ehhez képest szinte siheder, ugyanis nevét 1459-ben említette először oklevél, mint a Rédeiek birtokát, de ekkor birtokos volt itt még a Szentdomonkosi család is, valamint birtokos lehetett itt még a Varju család is, mert Szentdomonkosi előnévvel élt. 1492-ben pedig már az Oláh család birtokaként említették.
Az 1546. évi összeírásban 5 portája volt, az összeírás szerint több nemes család bírokolta. 1554-ben 6, 1564-ben 8 portával volt felvéve, az 1589–1590-es összeíráskor pedig az egri vár fenntartására szolgáltatta be a főpapi tizedet.
A harmadik települést, Tarnaleleszt Lelez néven említik először írásban egy 1280-ban kelt oklevélben. Az 1330-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel Lelez néven. A török 1540-ben elpusztította, de néhány évvel később újjáépült. Hódoltsági terület lett. Az 1500-as évek közepétől kezdve 1945-ig többek között az Istenmezei, Nádasdy, Daróczy és Lórántffy családok voltak a birtokosai.
A falvak összenövése egyébként akkor gyorsult fel igazán, amikor Borsodnádasdon, illetve Ózdon egyre nagyobb számú munkáskézre volt szükség, addig ugyanis az erdő, illetve a nem a legjobb, és nem is nagy területű szántók nem tartottak volna el akkora népességet, mint akkoriban.
Mára erősen fogyóban van a lakosság, a települések fejlődése meglehetősen visszafogott, ugyanakkor az a természeti környezet, ahol ráakadhatunk a magyar vidék sajátságos megapoliszára, egészen fantasztikus!
