Vélemény Vélemény-cikkeink

A feje, meg annak a teteje, avagy Róma bordélya a minta…

A fejére állított ember agya egy idő után korrigálja a természetellenes pózt, és a fent újra fent lesz, így a lent is a helyére kerül. Vannak divatideológiák, amik jönnek-mennek, igyekeznek a feje tetejére állítani a világot, de az egy idő után mindig tudja merre van a fent és a lent! Most is ez történik, még ha magát „A szabadság érzésének utolsó kis köre a pusztában” mondattal illető orgánum a szokásos kioktató stílusban marhaságokat ír.

Berítóképen: Vonatozás az ókori Rómában… (forrás: mult-kor.hu)

Tévedés ne essék, a vélemény szabad, így nekünk sincs különösebb bajunk azzal, ha valaki megkérdőjelezi a család, vagy a vallás szerepét, és LMBTQ szimpatizáns. Nem vagyunk egyformák, ez egész egyszerűen csak ennyi! El is tudnánk intézni mindössze ezzel, csakhogy a cikk (ITT olvasható) melyre reagálunk, hazugságokra és tévedésekre alapozva tényként közöl a valósággal köszönőviszonyban sem lévő dolgokat. Ezt pedig nem hagyjuk szó nélkül.

A szerző (mindegy ki, nem ő a lényeg!) egy olyan propaganda-gépezet egy kis lánckereke, ami bulldózerként tarolja le a világot, és az összes problémája mindössze annyi, hogy vannak, akik nem értenek egyet velük. Mint fentebb írtuk, nekünk nincs bajunk azzal, hogy valaki a betűszók jelezte közösség tagja, vagy szimpatizál velük, azt viszont igenis kikérjük magunknak, hogy a pofánkba hazudjanak! De nézzük, mit is állít a cikk, és ezzel szemben mi a valóság!

„… elképedve látom miként dagad az az idiotizmus, amit az LMBTQ köré épített fel a kormány, és ami megint csak arra jó, hogy megossza az embereket.”

Komoly bajok vannak itt; ok és okozat nem keverendő, mert abban a pillanatban, amikor ez megfordul, a tér-idő kontinuum darabokra szakad. Érthetőbben; a kormány nem most találta ki, hogy a család a társadalom alapja, nem most találta ki, hogy a család az egy férfi és egy nő szövetségén alapul, és az sem újkeletű, hogy Magyarország keresztény hagyományokra épül. Nem, az LMBTQ a fasorban sem volt, amikor ezt a kormány – azok számára különösen, akiknek ez nem világos! – kommunikációjában megjelenítette. Az idiotizmust tehát nem a kormánynál kell keresgélni…

Elképedni tehát azon kell, hogy az LMBTQ milyen pofátlan módon üldöz mindent, ami társadalmunk alapjait jelenti, mindent, ami igazodási pont, és mindent, amire építeni lehet, ami stabil alapokat jelent mind a mai napig. És mi a cél? Eltörölni mindent, ami a többségi (!) társadalom identitását jelenti! És mit kínál helyette? Emberi masszát, arctalan tömeget… Ebből nem kérünk, és azok, akiknek a nevében – persze csak a szlogenekben! – fellépnek, szintén nem akarják, hogy őket tartsák maguk elé pajzsként a rombolás sátánjai!

„… a kormány megvédi a gyerekeket is. Világosítsák csak őket fel a szülők! Azok a szülők, akiknek a harmada -egy felmérés szerint- vallja, hogy attól meleg lesz egy gyerek, ha meleg történeteket mesélnek neki.”

Nos, a mi gyerekeink ügyében mi döntünk. Nem a szerző, nem az LMBTQ közösség, de még csak nem is a kormány! Mi, a szülők, akik minden felelősséggel tartoznak gyermekeikért! Nem ám az iskola, meg az óvoda, nem bizony! De ha már itt tartunk; miért gondolják az LMBTQ közösség tagjai és a velük szimpatizálók, hogy nincs baj a meleg történetekkel? Mert ők abban élnek, az az ő világuk. Otthonosan mozognak benne, eligazodnak, ismerik a társasági szabályait. Nos, mi pontosan ugyanígy vagyunk a heteró közösségekkel, ezért pedig ilyen meséket akarunk az óvodákba! Mi a különbség? „Csak” annyi, hogy a felelősség a miénk…

És ez az a pont, amit bizony senki nem szokott reklámozni, és senki nem szeret hangoztatni LMBTQ körökben. Ez a felelősség! Elgondolkodott valaha azon egy aktivista, hogy mi tesz? Elgondolkodott valaha azon, hogy a nevelési intézmények nem laboratóriumok, és a gyerekek nem kísérleti nyulak? Ugyan már, el a kezekkel a gyerekeinkről! Egyébként a könyvekkel ugyanez a helyzet; nem kérünk a meleg tartalmakból! Köszönjük, hogy van ilyen, aki akarja, vegye meg, ott van a boltokban, nem? Mi a probléma? Talán titkolni szeretnék a kiadók, hogy “hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésmintákat” tartalmaznak egyes kiadványaik?

„Tudom, hogy megosztó lesz, ateista világnézetemből fakadóan borzasztóan felháborít, hogy iskolák és óvodák 200 méteres körzetében templomokban, a tudománnyal ellenkezve és a nevelési intézményekben tanított anyaggal szemben azt hangoztatják, hogy a világot isten teremtette, és egyébként meg feltámadnak majd a halottak.”

Húha! Ez nagyon mellément, mert nem osztott meg ez senkit, fel sem háborodtunk, tényként elfogadjuk a szerző önnön magáról vallott világnézeti hovatartozását. Ez van, minket ugyan nem érdekel, de ha fontos volt a közlés, hát elolvastuk. Istennel kapcsolatban pedig egy igazán felvilágosult elmét idézünk, aki történetesen nem más, mint Albert Einstein:

„A kvantummechanika kifejezetten impozáns. De egy belső hangocska nekem azt súgja, hogy még nem az igazi. A teória sokat elárul, de igazán nem visz minket közelebb az „öreg” titkaihoz. Mindenesetre, meggyőződésem, hogy ő nem dobál kockákat.”

Hogy világosabb legyen, szintén Einsteintől:

„Nem tudok elképzelni olyan eredeti tudóst, akinek nincs mély hite. A szituáció talán kifejezhető egy képpel: a tudomány vallás nélkül vak, a vallás tudomány nélkül pedig béna.”

Azért az idézetek, mert nem tartjuk magunkat annyira, hogy ebben a kérdésben mi magunk végletes kijelentéseket tegyünk – szemben a szerzővel. Ugyanakkor a világ egyik legnagyobb elméjének gondolatait bizony érdemes meghallgatni. De most egy másik gondolat, mástól…:

„Minap a főtéren ültem egy padon, ahol egy férfi azzal búcsúzott egy másiktól tőlem nem messze, hogy “még a rómaiak között is voltak buzik, mekkora hülyeség, ami itt folyik.””

Igen, Róma. Ott is voltak. Igen, voltak.

Amikor a léhaság, a testi élvezetek és a nemi eltévelyedések fontosabbakká váltak, mint maga Róma, akkor csúnyán meg is bukott a mutatvány, odalett egy egész kultúra, ami több évszázadon keresztül beragyogta Európa egét. Hát nagyjából most is itt tartunk…

A végére csak az marad, hogy megköszönjük ezt a remek példát a szerzőnek arról, hogy miért is fontos igazán számunkra a család, a hagyományos értékek, és miért van az, hogy például továbra sem kívánunk női ruhákban pózolni férfi létünkre. Meggyőzött; jól van ez így!

Ajánlott Cikkek