A Fradi 1912-es diadalmenete Európában
Sokan úgy gondolják, hogy a magyar labdarúgás úgy igazán ott kezdett nemzetközi szinten is láthatóvá válni, amikor a skót és angol edzők – különösen Jimmy Hogan – meghonosították a skót alapokon nyugvó focit, a kombinatív, alakzat építő és bontó játékot. Ez részben így is van, hiszen az a foci, amit magyar stílusnak neveznek a mai napig, és két világbajnoki ezüstöt hozott az országnak, a Hogan-féle iskolán alapul, de látni kell, hogy igen jó alapanyag volt a magyar focista, hiszen az angol 1914-es megérkezése előtt a Fradi végigverte fél Európát…
Borítóképen: Fogadtatás a keleti pályaudvaron.
Ez természetesen semmit nem vesz el Jimmy Hogan és a kevésbé ismert Pozsonyi Imre, na meg annak az edzőgenerációnak az érdemeiből, akik aztán futballra tanították – szó szerint! – a fél világot, ellenben látni kell, hogy megvoltak az alapok, a fent említett zseniális edzőknek nem a nulláról kellett elkezdeni munkájukat.
A borítóképen látható, hogy a Fradit ünneplő tömeg fogadta a pályaudvaron 1912. januárjában. De miért volt ez a nagy felhajtás?
Nos, volt minek örülni, hiszen a Fradi európai turnéja igencsak jól sikerült! Előbb Berlinben játszottak pár meccset, ahol sorrendben a következő eredményeket érték el: Hamburg 5-3, Bremen 5-0, Hertha 4-2, Preussen 7-2 – kivétel nélkül győzelem!
A német foci akkoriban bőven a jobbak között volt, de ez – mint azeredmények is mutatják, a Fradit a legkevésbé sem zavarta! Persze a németeknél volt jobb foci is akkoriban, és ha már a németeket sikerült több alkalommal legyőzni, ugyan miért ne a legnagyobbak ellenében mutassa meg a magyar csapat erejét? Irány tehát Anglia!
Londonba érkezve megnézték a British Museum-ot, majd egy színházi előadást is megtekintettek, de utóbbi nem igazán volt tetszésükre, állítólag azt mondták, hogy az járt a legjobban, aki végig aludta az előadást… Persze, sokan nem tudtak angolul, így érthető.
Ezek után Woolwich Arsenal–Aston Villa mérkőzést tekintették meg. Nos, ez már sokkal érdekesebb volt a játékosok és a vezetők számára is. Már a meccs előtti események is érdekesen alakultak: a Plumstead külvárosban fekvő pályára fél órai utazással jutottak ki, és menet közben a mérkőzésre utazók gratuláltak a német csapatok felett aratott győzelmekhez!
Angliában tehát már elterjedt a híre, hogy egy magyar csapat végig verte a német csapatokat!
A híre tehát megelőzte a csapatot, így az első angol ellenfél, a Woking gárdája, na meg állítólag végtelenül soviniszta drukkerei készülhettek a Fradi ellen. Azzal együtt, hogy készültek, és azzal együtt, hogy Rumbold és Weiss lerúgása miatt egy darabig kilenc, majd a meccs végéig is csak tíz játékos volt a pályán a Fradi részéről…
A mérkőzés a Fradi győzelmével zárult: Woking-FTC: 2-3!
Ez bizony óriási blama volt, így a következő meccsre az alkalmi, de válogatott játékosokkal teli tűzdelt Englisc Wanderers ellen került sor. Ezen a meccsen a Fradi ugyan 4:1 arányú vereséget szenvedett, de ez a hazai közvéleményt már nem érdekelte!
Hazafelé megállították őket Hegyeshalomban (ahol az Aradi AC és a Pozsonyi TE gratuláló sürgönye várta őket), Győrött babérkoszorúkat kaptak, Komáromban pedig 300 fő vonult ki a vasútállomásra!
Talán ez volt az első győzelem angol csapat felett, és ez volt az a pillanat, amikor a magyar foci nemzetközi szinten is kiváló eredményeket ért el, a németeket pedig egyszerűen lelépték…
És a végére a kor két meghatározó csapatának mérkőzéséről készült összefoglaló (1918 – Schlosser már az MTK játékosa):
