A gazdasági válság mélypontján: Devizakorlátozás!
Talán sokaknak ismerős a dolog, hiszen nem is olyan nagyon régen még érvényben voltak a lakosságot érintő devizakorlátozások Magyarországon. Sokan emlékezhetnek még arra a bizonyos 50 dolláros keretre – amit egyébként csak 1992 júliusától emeltek meg 300 dollárra, de még akkor sem törölték el! -, de azt talán már kevesebben tudják, hogy a forint teljes konvertibilitása – amikor megszűnt minden még fennálló devizakorlát belföldiek és külföldiek számára egyaránt – bizony csak 2001. június 16-án egy rendelettel teremtődött meg!
Borítóképen: “Fejér Gyula és Bikfalvy Dezső (X., Simor u. 7.) celluloidból tetszetős kivitelű, precíz és minden eddigit felülmúló egyenérték-átszámítókészüléket hoznak forgalomba pengőátszámítás céljára. Képünkön a táblázat 156,476.000 papírkorona átszámítására van beállítva. Az eredmény: 12,518.08 pengő. Az egyenértékek összeadása leírás nélkül, egyszerű leolvasás útján történik.” – 1926
De mi most egy sokkal korábbi időpontra megyünk vissza, ugyanis a 2001-ben azt írták az újságok, hogy a fent említett rendelet (a Kormány 88/2001. (VI.15.) Kormányrendelete a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról) egy olyan 70 (!) éven át fennálló helyzetet szüntetett meg, amikor Magyarországon kötött devizagazdálkodás volt.
Márpedig, ha 2001-ben 70 éve volt immár kötött devizagazdálkodás Magyarországon, akkor az annyit tesz, hogy bevezetése 1931-ben történt meg.
És ez pontosan így is van! Arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy az 1931-es szabályok merőben mások voltak, mint a későbbiek, de lényegüket tekintve ezzel együtt is pontosan ugyanúgy valamilyen devizakorlátozást jelentettek, mint a 2001 júniusáig fennálló devizaszabályok!
Azt nem vesszük sorra, hogy az 1931-es évtől hogyan és mikor változtak az egyes részletszabályok, célunk ugyanis nem ez, hanem hogy megmutassuk, milyen szinte azonnali eredményeket hozott a korlátozások bevezetése!
A Honi Ipar 1931. évi 19. száma, amit október 1.-ére datáltak egy írást hozott le, méghozzá azzal a sokat sejtető címmel, hogy:
A devizakorlátozás elsőhónapjában felére zuhantaz árubehozatal
Persze azt mindenki tudja, hogy az árubehozatal bezuhanása nem csak azzal a pozitív hatással jár, hogy a külkereskedelmi mérleget javítja, hanem azt is, hogy az esetlegesen külföldről behozandó beruházási termékektől is megfosztja a gazdaságot. Ez utóbbi következménye pedig az, hogy a korlátozások okán a beruházásokhoz szükséges nyersanyagok, gépek és berendezések behozatala is visszaesik, ez pedig hosszabb távon a gazdasági növekedésre hat erősen negatívan.
Szerencsére voltak gyárat, amelyek kivitelre is érdemes termékeket állítottak elő akkor is:
1931-ben akkora volt a baj, hogy a döntési helyzetben lévő vezetőknek nem volt más választása: akár azon az áron is meg kellett akadályozni a külkereskedelmi mérleg további romlását, hogy ezzel adott esetben a későbbi gazdasági növekedést csapta agyon!
Ennek meg is lett a hatása, hiszen az 1929-ben kipattant gazdasági világválság legmélyebb pontja Magyarországon 1932-33-ban érkezett el…
De akkor nagy valószínűséggel nem volt más választási lehetőség… Nézzük, hogyan festett a helyzet a devizakorlátozás bevezetése előtt:
„Július végén katasztrofális képet tárt elénk a külkereskedelmi mérleg ingása: 55 millió volt a deficit az első két hónapban és a rossz aratás előrevetített árnyaképen esetleg 100 milliós behozatali többletre lehetett számítani az évvégéig.”
Mit jelentett (volna) ez a 100 milliós behozatal? Ez akkoriban a tervezett állami bevételek – amelyek egyébként nem teljesültek! – 8-10%-át tették ki! Ez bizony olyan hihetetlenül nagy hiányt jelent, ami totálisan fenntarthatatlan, így nem véletlen, hogy drasztikus intézkedéseket hoztak! És most nézzük a hatást, amit a devizakorlátozással elértek? Íme:
„Tizenegy és egynegyed millió kiviteli többlettel zárult a devizakorlátozás első hónapjának külforgalmi statisztikája, kétszer annyi aktívummal, mint tavaly augusztus havában, a behozatal pedig a tavalyi 70,5 millióról pontosan a felére hanyatlott.”
Az elsődleges hatás tehát az volt, hogy az addigi hiány hozzávetőleg az ötödével csökkent, így joggal bízhattak abban, hogy a további hónapokban akár egyensúlyba kerül a külkereskedelmi mérleg. Mint fent írtuk, ez önmagában még nem volt elég, hiszen a termelés fenntartásához is szükség volt importra, de ez a téma is mutatott biztató jeleket:
„Egyébként az egész vonalon a behozatal letörése mutatkozik, aminél szembetűnő és megnyugtató, hogy a készáruk importja sokkal rohamosabb mértékben hanyatlott vissza, mint az ipari nyersanyagoké.”
Elektromobilok ezekből az időkből:
A termelés fenntartásához, vagy növeléséhez szükséges alapanyagok behozatala tehát kisebb mértékben csökkent, de ez csak elsőre tűnt jó hírnek, ugyanis, ha a külföldi piacokra szánt, ámde a tovább-feldolgozásra behozott termékek csökkennek, akkor a termelés is csökken egy olyan gazdaságban, ahol a belső kereslet is igen komoly visszaesést mutatott!
Ez már csak azért is igen komoly probléma volt, mert ez kisebb visszaesés is annyit tett, hogy a vasáruk behozatala például 40 százalékkal, de az üveg és a szén már 50-70 százalékkal esett vissza. És ez brutális csökkenés, hiszen ez azt jelentette, hogy a vállalatoknak le kell építeni tevékenységüket, így a munkáslétszámot is…
Ami mégis biztató volt mindezek ellenére, az pedig az export alakulása, ugyanis itt bizony igen komoly növekedést ért el a magyar gazdaság!
„A villamosipar 65%-kal tudta kivitelét fokozni. A nehéz vasipar, amelynek főleg Romániába voltak nagyobb szállításai, 40%-kal többet exportált, mint tavaly augusztusban, a vasipar többi cikkeiben több mint 20% a kivitel fokozódása, a szénipar tartotta a tavalyi eredményt, a szeszkivitel megháromszorozódott, a cukor- és bőripar 50%-kal növelte exportját, a női konfekcióipar megkétszerezte a kivitelt.”
Többek között például az Árpád sínautóbusz nemzetközi sikere is ebből az időszakból nőtt ki:
Ettől persze még nem volt jó a helyzet, de látni kell, hogy a magyar gazdaság minden nehézség ellenére is kijött a legnehezebb időszakból, de sajnos nem volt sok ideje a „gyógyulásra”, mert jött a második világégés…