A gúny tárgya: a vicinális
A világon talán semmi sem kapott annyi kritikát és gúnyt, mint a szegény vicinális vasút. Ez a jelenség mindenhol hasonló volt, ahol a „kávédaráló” zakatolt – ezt a csúfnevet kapta a vontató gépezet, amit még csak lokomotívnak sem neveztek. Az emberek leginkább a lassúságáért gúnyolták.
Boritóképen: Versenyfutás a vicinálissal – Tóth-Molnár Ferenc rajza (forrás: Vasárnapi Ujság, 1904)
Sok történet keringett róla: például azt mesélték, hogy egyszer egy kalauz meghívta a töltés mellett gyalogló ismerősét a vonatra, de az visszautasította, mert sietős volt az útja. Amerikában azt mondták, hogy a vicinális késései abból adódtak, hogy gyakran kifogyott a szén, és az utasoknak le kellett szállniuk, hogy tüzelőt vágjanak a továbbhaladáshoz.
Voltak olyan mendemondák is, amelyek szerint egy vicinális egyszer pontosan érkezett, és az állomáson várakozó közönség kifütyülte, amiért megsértette az időhúzás hagyományát.
A jámbor kisvasút békésen tűrte ezeket a gúnyolódásokat, és továbbra is megfontolt lassúsággal folytatta útját. Persze nem is haladhatott olyan gyorsan, mint a keleti expressz vagy egy rendes személyvonat, hiszen az alépítménye gyenge volt, és a gépezet sem bírta volna el a túlzott igyekezetet.
A célja nem a versenyzés volt, hanem az, hogy összekapcsolja a kisebb településeket a főbb vonalakkal, árut és utasokat szállítva.
Akik korábban kocsin voltak kénytelenek utazni, vagy árut szállítani a sáros utak miatt, értékelték a vicinális nyújtotta előnyöket. Bár nem volt gyors, mégis biztosan célba ért, és elkerülte a kocsik sárba ragadását. Azonban az érdemeit ritkán vették észre vagy méltányolták.
Sokszor versenyre keltek vele a jobb lovú kocsisok, főként akkor, amikor száraz volt az út. Sáros időben a vicinális győzött volna, de szárazon a kocsisok is esélyt kaptak.
A győzelem nem mindig dőlt el egyértelműen. Ha a vonatot higgadt vérű kalauz vezette, nem foglalkozott a versenyző kocsissal, és szabályos sebességgel haladt tovább. Ha azonban a gépész korábban kocsis volt, felgyorsított, hogy ne hagyja csúfra a „vasparipát”. Ilyenkor gőzt adott neki, és mosolyogva nézte, ahogy a kocsis lemaradt.
