A gyöngyösi nagy tűzvész
1917. Nem elég, hogy az első nagy világégés ideje ez, az újságolvasók megdöbbenve olvasták, hogy Gyöngyös nagy része bizony a lángok martalékává lett… Nem hadiesemények miatt következett be a katasztrófa, de a város mégis olyan volt, mint egy háború sújtotta övezet!
Borítóképen: A gyöngyösi tűzvész, 1917
A közvélemény döbbenete érthető, hiszen ritkán látható nagy pusztítást végzett a tűz, azonban azt is látni kell, hogy a város mintha csak kihívta volna maga ellen a sorsot, amikor nem a város vezetői gondoskodott a kor szintjén megfelelő városi tűzvédelemről. Pedig a borzalmas események nem voltak előzmény nélküliek…
Íme: 1872 júliusában két nagyobb tűzeset is volt a városban. Előbb a szegények által lakott településrészen tört ki tűz, ezért a város azonnal gyűjtésbe kezdett a károsultak megsegítésére, akik természetesen nem rendelkeztek biztosítással. Alig egy hétre rá viszont a város sűrűn beépített legbelső részét…
Az újságok így írtak az eseményről:
„… ott meredeznek most a csonka romok és keresve szedik össze a beégett szerencsétlenek tagjainak maradványait.”
Ekkor 95 ház lett részben vagy egészben a lángok martaléka. Azt gondolhatnánk, hogy 1917-re – tehát 45 évvel a fenti eset után – már biztosan nem emlékezett senki, hogy milyen károkat tud okozni a tűz, de ez így nem egészen pontos. Ugyanis volt egy igen komoly tűz a városban 1904-ben is.
Abban az évben a termés igen gyenge volt, ami a szegényebbeket már így is rendkívül nehéz helyzetbe hozott, akik a főutakra néző házak mögötti szűk, rendezetlen közökben épített házacskákban laktak.
A lapok akkor azt közölték, hogy feltehetően gyújtogatás történt, mert Frenkl Márton bádogos Mázsa utcai házának ereszében az egyik rendőr egy petróleummal átitatott „tűzcsóvát” talált. Így volt, vagy sem, az tény, hogy ekkor 600 ember maradt fedél nélkül a városban. Fontos megemlíteni, hogy akkoriban tényleg előfordultak olyan esetek, hogy egyes biztosított házak tulajdonosai felgyújtották házukat – nem azt állítjuk, hogy a bádogos ilyen volt! -, mert a vállalkozás valamiért rosszul ment, és a biztosítási díjban látták a kiutat.
Az esetleges gyújtogatás ténye azonban nem változtat semmit azon a helyzeten, hogy a város láthatóan nem volt felkészülve a tüzekre, és azok megelőzésére sem tett sokat.
Azzal együtt, hogy ezt talán a város elöljárói is tudták, mégsem történt semmi. Azt nem tudjuk, hogy egyáltalán lehetőség nem volt, vagy nemtörődömségből maradt minden a régiben, nem tudjuk, na meg ennyi év távlatából tulajdonképpen mindegy is. A lényeg, hogy úgy tűnik, nem történt semmi olyan tűzvédelmi intézkedés, ami egy későbbi nagy tűzvészt elkerülhetővé, vagy legalább lokalizálhatóvá tett volna.
1917. május 21-én aztán a kórház mosodájából kiindulva alakult ki és tombolt a nagy gyöngyösi tűzvész.
A pusztítás mértéke olyan hatalmas volt, hogy országszerte adományokat gyűjtöttek az újjáépítésre. IV. Károly is meglátogatta a katasztrófa sújtotta várost. Mi vezetett ide? Hogyan történhetett, hogy szinte az egész város elpusztult?
Mik voltak azok a hiányosságok, amelyek a pusztításnak ilyen nagy teret engedtek? Nos, az akkori vélemények szerint már régen vizet kellett volna vezetni a városhoz a folyóvizekben egyébként gazdag Mátrából (mert így nem volt elég víz az oltáshoz!), a város nem rendelkezett olyan fejlesztési tervvel, aminek része lehetett volna az épületek elrendezésén túl az épületekre vonatkozó építési szabályok (a rendezetlen utcácskák házainak nem voltak tűzfalai!), és vízvezeték-hálózat sem igen volt…
A tűz keletkezését teljes mértékben kizárni nem lehet, ugyanakkor a fent említett tényezők, valamint még sok-sok más, a tűzrendészet hatáskörébe tartozó hiányosság vezetett el odáig, hogy a lakóépületek többsége (!) elpusztult.
A tűzoltás hazai fejlődése (később, amikor már fontosnak tartották a tűzvédelem kérdését):
Két pozitív következménye mégis volt a nagy tűzvésznek, ugyanis a nevezetes épületeket, templomokat, és lakóházakat műemléki jellegüknek megfelelően építették át, így voltaképpen ez volt a műemlékvédelem egyik első nagy helyreállítási munkálata, másrészt pedig a tűzrendészeti kérdéseket reflektorfénybe állította, ami pedig annyit tett, hogy a szabályozások, valamint a tűzoltóságok, és azok felszerelése mind-mind az ilyen esetek megelőzését zolgltak – szerte az országban!
A történet egy érdekes mellékszála – de biztosan jól jött az általa nyújtott segítség! -, hogy 1917. júliusában az MTK a gyöngyösi tűzvészkárosultjainak javára nemzetközi futballmérkőzést rendezett az osztrák Rudolfshügel csapata ellen.
Az MTK-Rudolfshügel 9:0 (3:0) mérkőzés Hungária körúton, 3000 néző előtt került megrendezésre. Az MTK csapatában a korszak két legnagyobb magyar játékosa Schlosser Imre és az akkor még ifjúsági játékosként pályára lépő Orth György is szerepelt. A kilenc gólon Schlosser (3), Schaffer (3), Orth (2) és Taussig osztoztak.
Nos, a Gyöngyösön 1917-ben pusztító nagy tűzvész ugyan elpusztította a város nagy részét, de akkor alakult ki az a városszerkezet, ami ma is jellemzi a települést, és aztán amikor a gépesített tűzoltó egységek bevezetésre kerültek, Gyöngyös példás tűzoltóságot épített ki, a működési területhez mérten itt volt a legmagasabb a kirendelhető egységek száma az országban.