Erdély Hírek Vélemény-cikkeink

„A hálánkon kívül ígérjük, hogy megőrizzük nyelvünket, kultúránkat, hitünket”

Hálaadó istentiszteleten felszentelték vasárnap a magyar állam támogatásával megújított sepsiszentgyörgyi református vártemplomot. Nagy nap ez, hiszen hosszú út vezetett idáig; 2015-ben a gyülekezet az Európai Unió forrásait felhasználva szerette volna felújítani a templomot, de a pályázatot elutasították a román hatóságok. Erre több okuk is volt, de egyik sem törvényes, mint azt három év pereskedés után a román legfelsőbb bíróság is megállapította.

Nem példa nélküli az eset; bevett gyakorlat, hogy pontosan tudja a hatóság, jogellenesen jár el, de az igazságszolgáltatás lassúsága remek lehetőséget kínál arra, hogy magyarokat, székelyeket, a kezdeményezéseiket, igazából őket magukat ott gáncsolják, ahol csak lehet. És ez belefér minden szinten… Nem csak Romániában, abban semmi különös nincs, hiszen az egész ország rablott kincsek elherdálásából él, de az Uniónak sincs sok szava mindehhez.

És hogyan sikerült mégis elérni a sepsiszentgyörgyi gyülekezetnek, hogy ma mégis felszentelhették templomukat? A magyar állam, illetve a helyi és a megyei önkormányzat támogatásával. Mert helyben és végre Budapesten is fontosnak tartják, hogy hitben, kultúrában és nyelvében létezzen a székelység, létezzen a magyar kisebbség abban az országban is, amibe a nagyhatalmak rosszindulata rántotta bele őket. Túlzó kijelentés lenne? Nem, és ehhez csak meg kell kérdezni a helyieket, vagy utána kell nézni, hogy miként is intézték az ügyeket Trianonban, meg azelőtt, hiszen a szégyenteljes paktum már rég megvolt mire a „béketárgyalásra” sor került…

Gróf Apponyi Albert mondataira talán senki nem figyelt, talán nem vették komolyan, még az is lehet, hogy a háta mögött megmosolyogták, de amikor ilyen, és ehhez hasonló történeteket hallunk, és látjuk, nem vész el a magyar, még ha szülőföldjét éppen másként is címkézték fel, lehet azt Szlovákiának, vagy Romániának nevezni, de akár Ukrajnaként is lehet emlegetni, akkor tudjuk, hogy mélységesen igaza volt. Pedig semmi különöset nem mondott, csak látta a jövőt:

„Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”

Igen, akik tort ültek Magyarország felett, azok megfizetnek bűneikért. Ki így, ki úgy. A franciák mehetnek mecsetekbe imádkozni, vagy istentagadókká válnak (ha már eddig nem…), a britek angolokká vedlenek egy birodalmi léptékkel miniállam teaszürcsölőiként, és jönnek sorban a többiek is. Mi nem ártunk nekik, nem harcolunk ellenük, csak önazonosak maradunk, maradunk, kik voltunk. És ezen se rendszerek, se korok, se pedig a mindig magasabb szintről érkező ukázok és hazugságok nem változtatnak!

Innen, Budapestről nekünk segítenünk kell, de leginkább hálát adni azoknak, akik magyarságuk mellett azok mindvégig kitartottak, hiszen annyi buktató, elnyomás, aljas rágalom ellenére is megmaradtak annak, amik voltak, és lesznek is! Nem túlzás hiszen Kató Béla erdélyi református püspök nem csak egy véleményt vagy egy kívánságot fogalmazott meg prédikációjában, hanem egy olyan tényállítást tett, amit a székelyek, a határon túl, ámde szülőföldjén (!) élő magyarok magukénak vallanak, vagy ha nem is gondolnak erre, nap, mint nap ennek szellemében élik életüket:

„A hálánkon kívül ígérjük, hogy megőrizzük nyelvünket, kultúránkat, hitünket. De Európának is üzenjük, hogy itt mi megőrizzük a gótikát, az orgonamuzsikát, és azt a szellemi terméket, amelyet 2000 esztendeje létrehozott a zsidó-keresztény kultúra.”

Nincs mit hozzátenni, az így kerek és egész. Reméljük, hogy a ma erőfeszítései a jövőt teszik szebbé, de az biztos, hogy napjainkat máris bearanyozták.

Ajánlott Cikkek