A hazai automobilizmus kezdetei – képeken a csodás gépek!
Sokan nem tudják, hogy 1900-ban már autóbusz közlekedett a belvárosi Kígyó utca és a Köztemető között. A hatszemélyes autóbusz erőforrása egy 3 lóerős, 1 hengeres Bolle Amade típusú motor volt, amely bőrszíjjal hajtotta meg a hátsó kerekeket. A rázásban utolérhetetlen autóbuszt a malomgépeiről akkoriban híres Podvinecz & Heisler Gyár készítette.
Borítóképen: Ami – többek között – kimaradt, Fejes Jenő lemezmotoros autója 1925-ből
Íme, a „busz”:
A Műegyetem gépműhelyében —a Posta megrendelésére — készítette Csonka János 1900-ban ezt a könnyen megforduló kétszemélyes kocsit. A Postának ui. az volt a kikötése, hogy az autó a keskeny budai utcákban is fürgén mozogjon, mert utasainak a lovaskocsis meg a kerékpáros levélbegyűjtő postásokat kellett pótolnia. Tucatnyit gyártottak belőle. Ha időnként egyik-másik elakadt, kisegítette egy lovaskocsi…:
Ki gondolná, hogy a Röck Gyár autóbusza 1908-ban már menetrend szerint közlekedett Bosznia úttalan útjain. A napi postán kívül utasokat is szállított, de az akkori feljegyzések szerint gyakran megállt, hogy utasai és motorja kiheverjék az út „fáradalmát”:
Ilyen volt a Magyar Általános Gépgyár 1914-ben gyártott legsikerültebb autótípusa. Az az érdekessége, hogy már akkumulátoros világítással szerelték fel, ami akkoriban ritkaságszámba ment. Sokszáz darab készült belőle az osztrákmagyar hadsereg számára. Ott parancsnoki kocsinak is használták:
Hóra Nándor 1904 nyarán „vágtatott” először végig a Kőbányai úton saját gyártmányú teherautójával. A Posta pályázatára készített kocsit egy másfél lóerős francia De Dion Bouton-féle motor hajtotta. Később Gáspár bajuszkötőgyáros vásárolta meg, és az I. világháborúig használta áruszállításra. Hóra Nándor az 1913. évi galántai nemzetközi traktorverseny győztese volt.
A pesti nép ,,nyalóká”-nak keresztelte el a mátyásföldi MÁG gyár Magomobil típusú kocsiját. (Becenevét — az akkori gyerekek vékony csemegéjéről — viszonylagos karcsúsága miatt kapta.) A hazai autógyártás védelmére rendelet írta elő, hogy csak Magomobil használható taxinak. Az első taxik 1926-ban hagyták el a gyárat, és a felszabadulás után még velük indult meg a taxiforgalom. Négyhengeres, 12—15 lóerős motorja elnyűhetetlen volt, nem egy közülük 1 millió km-t is futott!
Korát messze megelőzte a Weiss-Manfréd Gyár sivatagi olajszállító autója. Az Angol—Iráni Olajtársaság megrendelésére 1936-ban készült el. A négy első kerekét hajtották meg és kormányozták. „V” elrendezésű, 12 hengeres, 160 lóerős motorja számos technikai újdonsággal volt felvértezve. A sivatagi használatkor azonban kiderült, hogy olcsóbb a csővezeték, mint az olajszállító autó.
A Posta autóiról – többek között:
