A hazai filmhíradó története
Nem, ezúttal nem egy magyar találmányról lesz szó, de az első magyar filmhíradó – a Millenniumi Ünnepségeken készült felvételek, melyeket állítólag soha nem mutattak be, mert „hiányzott Ferenc József feje” – bizony kevesebb, mint két évvel azután készült el, hogy a Lumière-testvérek első filmje, egyben az első filmhíradó megjelent.
Borítóképen: Munkában az M.F.I. operatőre és stábja W. F. Bradley, a londoni The Autocar szerkesztője és leánya, valamint az Armstrong-Sidesley-gyár vizsgaosztályának vezetője, W. H. Whitlock úr magyarországi látogatásán
Lumière-éknek hamar vetélytársakkal kellett megküzdeniük: Charles Pathéval, Léon Gaumont-nal és a német Oscar Messterrel. A vetélkedések következményei az volt, hogy olyan eseményekről is megjelentek felvételek a mozikban, melynek készítői soha el sem jutottak a forgatási helyszínre….
A legmerészebb hamisítvány az 1898-as spanyol-amerikai háború idején készült, amikor a Santiago-öböl béli tengeri csatáról készített tudósítást egy amerikai filmes, úgy, hogy makett hajómodelleket tologatott egy fürdőkádban!
Látni kell, hogy a manipuláció már igen korán megjelent a filmhíradók világában, így nem véletlen, hogy aztán igen komoly szabályokat állítottak fel arra nézve, hogy miként kellett – vagy inkább kellett volna… – megfelelni a filmhíradókkal kapcsolatos hitelesség kritériumainak. Ez persze akkor még csak egy üzleti alapú stikli volt, de a későbbiekben a politika sok esetben felhasználta a filmhíradót érdekei érvényesítésére. De itt és most a történet ezen vetületével nem foglalkozunk, meghagyjuk az örök vitát folytató szakembereknek.
Nézzük tehát a filmhíradó hazai történetét! Már említettük, hogy a Millenniumi Ünnepségeken készültek el az első ilyen felvételek, de az első fennmaradt felvétel 1906-ban készült, és a vármegyék lovasbandériumainak millenniumi díszfelvonulását, a Lánchíd pesti hídfőjének lovaskocsis forgalmát és II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalát mutatta be.
Bár ez látszólag két összefűzött téma, és nem lehetetlen, hogy a Pathé által 1907-ben bevezetett újítás előfutára. Pathé ugyanis a filmhíradók kiadásának megkezdése után pár évvel több, egymástól független hírt fűzött egymás mögé, melynek formáját ma is használják.
Hazánkban – immár az új formátumot is használva! – 1913-tól jelentek meg Kino Riport néven, és a kor két ismert újságírója, Frönlich János és Fodor Aladár szervezte.
Sajnos a történelem okán jó volt az időzítés… Az első nagy világégés hírei ugyanis természetesen mindenkit érdekeltek, ahogy a későbbi belföldi események is: az őszirózsás forradalmat követő időszakban Az Est és a Pesti Napló is hati rendszerességgel jelentkezett filmhíradókkal.
A viharos időszak után, 1920-tól kezdődően egyre több társaság jelent meg aki filmhíradót készített, de közülük 1930-ra jóformán csak a Magyar Film Iroda Rt. (M.F.I.) maradt meg. Egyrészt a ’20-as években túl sok volt a jelentősen kisebb országot is figyelembe véve a filmhíradós vállalkozások száma, másrészt a viszontagságos gazdasági viszonyok között az M.F.I. által gyártott Magyar Híradó állami támogatásban részesült. Tudni kell, hogy a vállalat a filmhíradó készítése mellett fényképriport, kultúr- és oktatófilm, játékfilm területen is tevékenykedett.
Ebben az időszakban jelentkezett az igény arra, hogy a nemzetközi eseményeket is bemutassák a széles nyilvánosságnak, így létrejött az M.F.I. Világhíradó.
Erre azért volt lehetőség, mert ekkoriban már a filmhíradók készítői nem csak saját közönségük számára értékesítette a mozijegy árába építve anyagaikat, hanem adtak-vettek, illetve cseréltek is anyagokat egymás közt. Tulajdonképpen a Magyar Távirati Iroda (MTI) – amit 1880-ban Maszák Hugó és Egyesy Géza alapított magánvállalkozásként, a magyar állam pedig 1898-ban vásárolta meg – mellett létrejött egy másik csatorna is a hírek terjesztésére. Az igaz ugyanakkor, hogy akkoriban az MTI sokkal gyorsabban dolgozott, az újságok korábban hozták a friss híreket, mint ahogy azok a filmhíradóban is megjelentek.
1931 szeptemberében egy nagy lépést tett a modernitás irányába az M.F.I.: ekkortól lett a filmhíradó hangosfilm.
Ennek abban állt a jelentősége, hogy akár az is „elsőkézből” tudhatta meg a híreket, aki történetesen nem tudott olvasni. Bár az kérdéses, hogy mennyien voltak ők, és hogy akkoriban tudtak jegyet vásárolni, vagy sem, de a lényeg az, hogy elviekben növekedett a potenciális hírfogyasztók köre.
1945 június 2-án indult újra a filmhíradó Mafilm Krónika néven; ezt 1948-ban Új Magyar Film Iroda Rt. (Mafilm) néven vonták össze más filmhíradókkal, 1949 áprilisától kezdve pedig Filmhíradó néven a kommunista propagandát közvetítette, szigorú cenzúra és ellenőrzött hírgyártás mellett.
Minden valószínűség szerint – legalábbis a nézettséget tekintve – ebben a korban járt a csúcson a filmhíradó Magyarországon, hiszen teljesen monopol helyzetbe került, és még a televízió is hiába indította el 1957-ben kísérleti adásait (ahol már ment a TV-Híradó), a kezdetekben a Filmhíradó fontossága nem vesztett semmit, ugyanis a TV-tulajdonosok száma csak igen lassan emelkedett.
Aztán persze változott a helyzet, és ahogy a televízió minden otthonban helyet kapott, úgy már a Filmhíradó sem volt olyan hatású eszköz, mint korábban, ám miután szigorúan ellenőrzött volt, kiválóan alkalmas volt a rendszer üzeneteinek átvitelére. Persze ez igaz volt a televíziós hírműsorokra is, de az ott volt a szobában, nem kellett a moziba menni, hogy a híreket meghallgassa a tisztelt publikum.
1988-ban alakult meg a Mafilmből kivált Movi és az általuk készített krónikák már az új, modern főcímmel, teljesen színesben kezdődtek. Elejükön az 50 éven át használt Rákóczi-induló helyett a Lerch István szerezte modern főcímzene szólt.
Ekkor a napi három adással is jelentkező Híradó a történelmi Magyar Televízióban azonban már átvette a filmhíradó nézettségét. Végül 1991-ben megszűnt, helyét azóta reklámokkal és filmelőzetesekkel töltik ki.