A hazai meteorológia atyja: Hegyfoki Kabos
Megdöbbenéssel vettük észre, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár anyagait elektronikus formában feldolgozó Magyar Elektronikus Könyvtár „A meteorológia története 1911-ig” című összefoglalásában nem kapott helyet Hegyfoki Kabos római katolikus pap, meteorológiai szakíró. Az okot nem tudjuk, nem is keressük, de úgy gondoljuk, kötelességünk a magyar meteorológia, Magyarország éghajlatának megismerése tekintetében kiemelkedőt alkotó római katolikus pap, meteorológiai szakíró bemutatása.
Borítóképen: Hegyfoki Kabos arcképe és túrkevei sírfelirata
Miért olyan fontos az élete javában Túrkevén tevékenykedő Hegyfoki bemutatása? Mert az ő munkássága nem csupán a meteorológiai kutatásokra terjedt ki, mint alapkutatás, hanem tudását gyakorlati eredményekre kívánta fordítani. Mit jelent ez? Nem mást, mint hogy a mezőgazdaság számára igen fontos adatokat, tanulmányokat közölt, ami pedig a gazdálkodást nagyban segítette már akkor is!
De kezdjük az elején! Hegyfoki Kabos Újlesznán (1892 után Alsóerdőfalva) született, Szepes vármegye Szepesszombati járásában. A Magastátra központjától alig 4 kilométerre fekvő településen minden bizonnyal komoly jelentősége volt az időjárásnak, hiszen ezen a területen adott esetben élet-halál kérdése, de legalábbis a túlélés záloga, ha az emberek meg tudták jósolni legalább pár órára előre az időjárást.
Lehet, hogy innen jött az indíttatás, vagy éppen Lőcséről, netán Egerből, ahol a gimnázium alsó négy osztályát, illetve a felsőket és teológiát végezte? Nem tudjuk, de talán nincs is igazán komoly jelentősége ma már. A lényeg az, hogy Hegyfoki Kabost 1871-ben pappá szentelték és káplánkodott Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében Puszta-Fegyverneken, Jákóhalmán, Kunszentmártonban és ideiglenesen Tiszaörsön és Visontán. 1886 végén Sárdon, 1889 elején Bánhorvátiban (Borsod) plébános lett; majd Túrkevére került.
Ami pedig a mi történetünk szempontjából különösen fontos, az nem más, mint hogy cikkei már 1883-tól megjelentek a Természettudományi Közlönyben! Ezen túlmenően – szintén a társaság megbízásából – tudományos köteteket is megjelentetett:
Megjelent cikkei, tanulmányai: 1883. A hőmérséklet naponkénti változékonysága Budapesten, 1884. A hőmérséklet nálunk a fagyos szentek idején, 1885. A légáramlatok és a csapadék, A zivatarokról, 1886. Az élet hossza Kunszentmártonban, A tavaszi hőcsökkenésekről, A hőfok sülyedése a tavaszi éjjeleken, 1888. Az idei hóolvadásról. Honnan kapjuk az esőt, 1889. Budapest évi hőfoka, A nedves és száraz hőmérő viszonylagos állása, Budapest normális hőfoka, 1890. Az idő változékonysága Budapesten, Jön a zivatar, Az idő változékonysága és a halandóság Budapesten sat. Ezen cikkek megjelentek németül is a bécsi Österr. Meteorol. Zeitschriftben.
A magdeburgi Das Wetter c. folyóiratban (1885. Zur Temperatur der Eismänner, Überschwemmung in Ungarn), az Akadémiai Értesítőben (1887. A környezet hatása a hőmérőre, 1889. A zivatarokról, 1891. A magyar Alföld csapadék viszonyairól, 1894. A levegő alsó és felső áramlatának viszonyai., a K. M. term. társulat Emlékkönyvében (1892. A levegő áramlásáról), az Egyetértésben (1892. máj. 1. sz. Az eső és a szél iránya, 1893. jan. 18. sz. A nagy hidegről.)
Joggal állítja – hiszen tényt közöl! – Túrkevén a katolikus templom kertjében felállított emlékoszlop, és Jászjákóhalmán, a plébánia épületén elhelyezett emléktábla, amikor európai hírű meteorológusnak (és nem mellesleg ornitológusnak!) mondja Hegyfoki Kabost!
