Vélemény Vélemény-cikkeink

A hét vicce: Macron áll az iszlám szélsőségesek elleni európai küzdelem élére

Franciaország harcot hirdetett a radikális iszlám ellen, de közben elidegenítheti a muszlim közösségét. Európában terjed az a felfogás, hogy az iszlamista terrorizmusnál nagyobb veszély a szeparatizmust csendben támogató közeg – írja a HVG.

Így folytatódik a cikk:

Hogyan gyűlölheti valaki ugyanazt a társadalmat, amelynek egyúttal a részévé kíván válni? Ezzel a paradoxonnal küzd Európa, ahol a régebbi muszlim bevándorlók második és harmadik nemzedékének, illetve az újonnan érkezettek egy-egy részének identitásválsága szélsőséges nézetek befogadásához, olykor terrorizmushoz vezet. A radikális iszlámnak számtalan árnyalata létezik Európa-szerte, de a harc élvonalában kétségkívül Franciaország küzd, amelyet az idén a leginkább sújtott a vakhitű gyilkolás, mint azt Samuel Paty, 47 éves történelemtanár lefejezése is mutatta.

Az Al-Jazeera azonnal jajgat…

Nos, ennyi éppen elég volt ebből, mert már ez a pár mondat is hemzseg a féligazságoktól… Nem, nincs bajunk sem az orgánummal, sem az újságíróval, egyszerűen csak pontosításért kiált ez a pár leírt mondat… Ennyi az egész, de nézzük, mire gondoltunk!

“Franciaország harcot hirdetett a radikális iszlám ellen.”

Minden gratulációnk Macron-é, és a franciáké, csak azt szeretnénk megkérdezni, hogy ha egyszer évtizedek óta folyamatosan figyelmeztetik őket, hogy ez így nem lesz jó, mert az lesz a vége, amit most látunk, akkor ezt nem tudjuk hősies harcként értelmezni, hanem kizárólag az emberi hülyeség egy újabb megnyilvánulásaként. Most akkor majd beindulnak azok a politikusok, akik egyre szélsőségesebben lépnek fel az iszlám ellen, mert annak lesz támogatása? Mert ugye az elvek nem érdekesek, a szavazatok kellenek…

Eddig ugye az egyre megengedőbb magatartás vezetett eredményre, most pedig, hogy már van kit üldözni, akkor majd jönnek az ellenhangok – persze nem meggyőződésből, csupán a szavazatokért, mint ahogy eddig is… Igazán van mihez gratulálni!

“Hogyan gyűlölheti valaki ugyanazt a társadalmat, amelynek egyúttal a részévé kíván válni?”

Nem a kérdésben megcélzott „valaki” szintjén van az ellentmondás, hanem a kérdésben! A helyzet úgy áll ugyanis, hogy akikről szó van, egyáltalán nem akarnak annak a társadalomnak a részévé válni, ami mi európainak nevezünk! Az ő elképzelésük (helyesebben zsigeri reakciójuk a helyzetre, mert a meggondolás ilyen szintje nem a szélsőségesek sajátja!) az, hogy létrehozzák ugyanazt a dzsunga prosztóniát, mint ahonnan jöttek, hiszen nekik az a természetes. Csak egy különbséget tartanak fontosnak (és ezért jönnek Európába), hogy itt van mit enni, inni, meg még kis mulatságra is telik.

A társadalom részévé váló “franciák” tüntetnek

De ennyi, és nem több! Nem tudom, miért akarnak egyesek belelátni olyan dolgokat ebbe az ügybe, ami nincs benne, és igazán ideje lenne már reálisan szemlélni a világot, és az idealizmus vízipipájából áramló lilaködöt oszlatni kicsit!

“A harc élvonalában Franciaország áll…”

Tényleg nem tűnt fel senkinek, hogy nincs igazi harc, mert azt már régen elbukta Párizs? Tényleg nem tűnt még fel, hogy ha a Montmartre alatt a Szajna felé nem jó irányba indul el, akkor egy pillanat alatt a „mesés” keleten érezheti magát, és nemkülönben könnyebbnek minimum egy pénztárcával? Csak tessék, ki lehet próbálni milyen érzés…

Ezek az alakok álltak bíróság előtt? Ja, hogy nem? Hát… akkor mi ez a rácsodálkozás???

Kamu ez a harc is barátaim, nem egyéb! Szeparáció pedig nincs, a mozgás szabad, de – láss csodát!  – a szabadságnak is vanna szabályai. Vagyis régebben voltak, most meg… nem is tudjuk pontosan hogy állunk ezzel Európában!

Ajánlott Cikkek