Magyarság Tájak/korok Történelem Történelem Videók Világ

A hiányzó láncszem az IK 55/66 és a 200-as sorozat között: Ikarus 255/266

Az Ikarus a 250-es típussal indította el azt a családot, ami végül világelső lett – és azóta is az maradt! – a legyártott és eladott példányok darabszámát tekintve. Csak a 250-esnek volt legalább 20 alváltozata, de távolsági, illetve helyközi buszok más típusszámok alatt is bőven előfordultak a magyar buszgyártó palettáján.

Borítóképen: Az IK 255-ös modell egy felújított példánya Tallinnban

Az IK 250 távolsági buszként légrugózással, bemutatása, illetve a sorozatgyártás megindulása idején magas szolgáltatási színvonalat nyújtó típus volt. Voltak persze még nála is jobban felszerelt típusok – az IK 254-től kezdődően az emelt padlómagasságú luxusbuszok -, de az IK 250 kínálta árához mérten a legjobb megoldást az akkori közlekedési vállalatok számára a távolsági szegmensben (értsd: jó nyereséggel tudták működtetni).

Igen ám, de már 200-as család korai szakaszában az Ikarus két gyártelepe (Mátyásföld és Székesfehérvár) között ellentét alakult ki abban a kérdésben, hogy szükség van-e egy olcsóbb kategória létrehozására a szérián belül. A székesfehérváriak azt mondták, hogy van igény az olcsóbb – és persze alacsonyabb szolgáltatási szintet jelentő – buszokra, míg Mátyásföldön azt mondták, hogy a járművek csak fölöslegesen rontanák a 200-as család megbecsülését, színvonalát.

Ezzel együtt mégis kifejlesztésre került az IK255 és az IK266! A vitát valószínűleg az döntötte el, hogy igen olcsó volt előállításuk.

Mitől volt olcsón gyártható ez a két típus? Nos, a tervezők visszanyúltak az Ikarus 55/66 típusokig; a lehető legnagyobb mértékben próbáltak az Ikarus 55-ös alapjain dolgozni, ezzel is csökkentve az anyagi befektetést, ugyanakkor fontos kiinduló elem volt az Ikarus 252-es is.

Az első prototípust az 1970-es BNV-n mutatták be. Ez a jármű még konkrétan Ikarus 55-ös fenékvázra épült és egy Csepel D-614-es erőforrás hajtotta.

További érdekesség, hogy ez a példány szögletes első lámpával készült:

Az akkori bemutatóról a Delta című lap így írt 1970. október 1.-én megjelent számában:

„Nagy érdeklődést keltett az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron először bemutatott Ik. 255-ös típusú autóbusz. Az Ik. 255-ös a jól ismert, bevált és közkedvelt Ik. 55-ös típus gépészeti szerelvényeit egyesíti a 200-as család karosszériaelemeivel. Az utasülések száma: 46. Hagyományos hathengeres Csepel-motorral készült, de hathengeres SAUBER vagy hathengeres álló MAN motor is szerelhető a kocsiban a vevők kívánsága szerint. A kocsi teljes hossza 11 200 mm, szélessége 2500 mm, magassága 3020 mm. Önsúlya ±5 % 9250 kp, hasznos terhelés 5750kp. Hűtés: hidrohajtás, fűtés: melegvíz. Biztos, hogy az üzemeltetők és az utasokörömmel fogadják ezt a megbízható, kipróbált, de mégis új, a korszerű követelményeknek is megfelelő, viszonylag olcsóbb autóbuszt.”

A 255-os típus távolsági autóbusz volt, kifejlesztését pedig a vékonyabb pénztárcájú vevők igényei, valamint az olcsó gyárthatóság indokolta, csakúgy, mint helyközi változatának tekinthető 266-os típus megalkotását is.

Ikarus 266

Ez utóbbi egy évvel később mutatkozott be, és míg az IK 255 24.196 példányban készült, addig a testvérmodell IK 266 6.681 darabbal vette ki részét az Ikarus termeléséből. Ez az összesen 30.000 eladott példány pedig a székesfehérvári szakembereket igazolta.

Igen ám, de közben az is kiderült, hogy a laprugós kivitelű, egyszerűbb felépítésű (ezért persze könnyebben, olcsóbban szerelhető és fenntartható) két típus és az IK 250 között elég komoly űr tátongott, és ez a távolság csak egyre nőtt, mivel utóbbi típust a vevői igényekre reagálva gyártása során is fejlesztették, míg előbbiek esetében az olcsóság „mindent vitt”, így maradtak az eredeti, egyszerű szerkezetek.

Erre jött válaszul az Ikarustól 1974-ben a IK 256, ami a 255-ös fő méreteivel rendelkezett, ugyanakkor légrugóval szerelték!

A típus egy évvel korábban, az 1973-as BNV keretében mutatkozott be:

A Lipcsében kiállított Ikarus 256 típusú autóbusz – 1974

A valódi sorozatgyártás csak 1977-ben indult, amikor a cikkben említett 200-as típusokat – egészen az IK 266 és 255 1990-ben történt kivezetéséig – egyidőben gyártotta az Ikarus, így igazán el lehet mondani, hogy aki helyközi, vagy távolsági célokra szeretett volna vásárolni buszokat, az az Ikarusnál szinte biztosan ki tudta választani a számára megfelelő modellt.

Az már egy egészen más kérdés, hogy addigra a teljes 200-as család elavult volt, az utódok gyártása csak nem akart felfutni, miközben jelentően csökkent a 200-as típusai iránt is a fizetőképes kereslet…

Megvan tehát a hiányzó láncszem a Farosok és a 200-as család között – csakúgy, mint ahogy korábban felleltük a Csepel és az Ikarus közötti kapcsolatot is -, és talán egy kicsit segíthettünk abban is, hogy az elsőre gyakran akár összekeverhető típusok között milyen különbségek voltak, milyen okok vezettek kifejlesztésükhöz, gyártásukhoz.

Ajánlott Cikkek