Vélemény Vélemény-cikkeink

A hülyeség kora

Az USA nemek közötti egyenlőségről szóló törvénye (Equality Act) lehet, hogy szándékát tekintve jó ügy, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy eredeti céljától máris igencsak elkanyarodott az ügy, vagy még az is lehet, hogy eredeti célja sem az volt, amit a törvény első jelentése szerint megfogalmaz. Ne feledjük, az USA jogrendszere precedens alapú, így egy-egy törvényből az idők során sok minden „kinőhet”. Hát most nem kellett sok idő hozzá, hogy az idült hülyeség kicsírázzon!

Törvény által kötelezővé akarják tenni a demokraták a genderideológiát. Mielőtt még sokan (vérmérséklete és pártállása szerint különböző szintű agyvérzést kapna!) tisztázzunk valamit! A genderideológia, és a nemek közti egyenlőség közel nem azonos! Sajnos ezt csúnyán sikerült egybemosni, és nem igazán van, aki tisztázná ezt a fogalmi zavart. Nos, a gendermizéria szerint nincsenek nemek, biológiai nemek meg végképp nincsenek, maximum választott nemről beszélhetünk, ami persze idővel tetszés szerint változtatható. Jó ez, vagy sem, mi meghagyjuk az olvasónak, döntse el mindenki maga!

A nemek közti egyenlőség viszont egy teljesen más téma! Nem feszegeti azt a kérdést, hogy biológiai értelemben, és/vagy érzésre ki a nő és a férfi, csak annyit mond, hogy a nemek közti egyenlőség fontos dolog, mivel egyik nem sem a másik alá- vagy fölérendeltje. De – és itt van a nagy különbség – megengedi, hogy az egyes egyének milyen nézeteket vallanak a család, a szerelem, a társas kapcsolatok, és gyereknevelés terén.

Nos, ezek után nézzük azt az esetet, ami nyilvánvalóan a hülyeség világi karrierjének egy korszakos csúcsa; feltételes elzárással büntette a bíróság azt a kanadai férfit, aki lányának nevezte biológiailag nőnemű kiskorú gyerekét. A férfi azért ellenzi lánya nemváltó műtétjét, mert a hormonterápia visszafordíthatatlan következményekkel járna. Az észak-amerikai országban azonban a kiskorú transzneműek számára a nemváltoztatáshoz elégséges az egyik szülő beleegyezése is, a másikra nincs szükség.

Az apa azt állítja, hogy az iskolában folytatott propaganda hatására kérte a lánya a hormonkezelést, és már korábban is meglepve tapasztalta, hogy az iskola például arról sem értesített őt, hogy nevet váltott a lány, és ez az iskolai hivatalos nyilvántartásba is átvezetésre került. Eddig a tények és állítások, most pedig nézzünk egy kicsit az ügy mögé!

Véleményünk szerint az mindenkinek saját joga, hogy mit tesz magával, testével, meg a hormonjaival, ha ezekkel nem zavar másokat. Itt ez megáll, de az már kérdéseket vet fel, hogy itt egy 14 éves lányról van szó. Ne feledjük, Kanadában is olyan fóbiások a tanárokkal szemben, hogy például ebben a korban egy felnőtt tanárral egy időben nem lehet zárt helyen a tanuló – ezzel a jogait védik a gyakori (?) inzultusokkal szemben -, de azt senki nem kérdezi meg tőlük, hogy vajon nem kifejezetten ők szerettek volna kettesben maradni a tanárjukkal?

Miért nem kérdezik azt meg, hanem – minden atrocitás nélküli esetben is! – csak kirúgják a tanárt? Mert ebben az esetben azt mondják, hogy a felnőtt tanár befolyásolhatta a diákot, így véleménye nem releváns, nem tud elfogulatlanul nyilatkozni. Abban bezzeg tud, hogy milyen nemet választ magának – örök életére! Világos?

Nekünk nagyon nem világos egy kicsit sem, és azt sem értjük, hogy akkor miért van az, hogy 14 évesen még miért nem lehet vezetni, vagy miért nem lehet teljes munkaidős munkát vállalni, avagy miért nem élhetnek tetszés szerint bárkivel nemi életet az ilyen korú gyerekek? Ha már szabadság van, akkor minden lehessen? Miért szabnak gátakat?

De komolyra fordítva a szót; a nemek egyenlősége a genderizmizéria közti fentebb említett különbség összemosása olyan károkat okoz az emberiségnek, amit még nem tudnak felmérni azok, akik most ezzel a gumicsonttal etetik az emberiséget, csak hogy eltereljék a figyelmet sokkal fontosabb kérdésekről! A kanadai példa pedig miről szól valójában? Mi az igazi kérdés? Az, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú számára mely esetekben kell szülői hozzájárulás, és mikor nem, valamint, hogy mikor kell mindkét szülő, és mikor csak az egyik hozzájárulása. Az pedig, hogy egy magát férfinak képzelő lány esete vitte át a nemzetközi sajtó falát, csak propagandisztikus elem, ugyanis statisztikai értelemben a nullához közelítő az ilyen esetek száma azokhoz a más esetekhez képest, amikor pontosan ugyanez a kérdés merül fel a kiskorúak cselekvőképességével kapcsolatban – csak éppen nem valami gender-őrülettel kapcsolatban…

Szóval eljött a hülyeség kora, amikor csak azt hisszük, hogy nincs minden nap lejjebb. De van!

Ajánlott Cikkek