A „hungarian process”, avagy a magyar malomipar világhódítása

„A henger-rendszer <…> 1873-ban átalakuláson ment át, amidőn <…> a budapesti Ganzgyár vezérigazgatója, Mechwart András új rendszerű hengerszéket talált fel s a vezetése alatt álló gyárban a korábbi őrlő-rendszereket minden tekintetben felülmúló kéregöntvényű hengereket állított elő, mely rendszer csakhamar oly általános elismerésre tett szert, hogy nemcsak hazai malmaink rendeztettek be ez alapon, hanem az a külföldön is elterjedt”

Borítóképen: A Pesti hengermalom – 1889

A fenti idézet a Magyar Szalon című képes havifolyóiratban jelent meg 1889 november 30.-án. Az akkori újságíró (sajnos nem sikerült kideríteni a nevét) pedig elsőkézből szerezte információit, hiszen nem mástól idézett, mint Burchhard Konrádtól, aki akkoriban a Pesti Hengermalom-társaság vezérigazgatójaként ténykedett.

Ma talán sokan nem hiszik el, hogy akkoriban milyen szintet jelentett a magyar malomipar, és milyen szintű termékeket állított elő azország, ezért az írásból pár kiragadott gondolatot érdemesnek tartottunk kiemelni.

„Őrlési rendszerünk leginkább Északamerikában talál utánzókra, ahol az «hungarian process» (magyar folyamat – a szerk.) vagy «patent process» (talán különleges folyamat – a szerk.) név alatt ismeretes s ahonnan számos szakember küldetett ki malmaink berendezésének tanulmányozására.”

Figyelem! Ott tartunk tehát, hogy a magyar rendszereket, illetve eljárásokat viszik nyugatra, de nézzük meg, hogy ott mit tudnak velük kezdeni! Mert bizony úgy tűnik, hogy bár hasznosítják a magyar találmányokat és eljárásokat, de azt, amit amagyar malmok tudnak, azt nem érik el…:

„… sem az amerikaiak, sem a nyugateurópai államok nem fogadták el egészen a mi fáradságos, rendkívüli gondot és figyelmet igénylő s a francziák által és ezért «mouture en infini»-nek (végtelen őrlés – a szerk.) nevezett rendszerünket, mert míg malmainkban a lisztnek tisztasága, illetve korpatartalma szerint való osztályozását oly minutiosusan (aprólékosan) viszik keresztül, hogy nem kevesebb mint 12 (sőt némely malmok 13) különféle lisztet különböztetnek meg, addig a külföldi fogyasztó piacokon nem keresnek ennyiféle lisztfajt, hanem különösen az amerikaiak 3—4 fajtával is megelégszenek.”

Magyarázatként azt adja a szerző, hogy nyugatabbra szinte kizárólag kenyeret készítenek a lisztből, míg nálunk finom süteményeket is készítenek, ami teljesen más minőséget követel meg. Nem véletlenül volt tehát világhírű a budapesti és a bécsi kávéházi élet, annak pedig szerves elemeként a finom sütemények!

De ez még nem jelentette azt, hogy a magyar liszt mindenhol a világban tarolt! Mert bizony voltak olyan országok, ahol megelégedtek a silányabb minőséggel is:

„… hogy noha az Amerikában előállított legjobb minőségű liszt a mi 3. számú lisztünknek is alatta áll, az mégis a ránk nézve oly fontos angol piacon a fogyasztó közönség megszokottságánál és ízlésénél fogva oly hatalmas versenytársunkká válhatott.”

Lehet, hogy ebben a mondatban van némi naivitás, vagy megfelelő politikai érzék, de azt nem említi a szerző, hogy a védővámok akkori rendszere sem feltétlenül kedvezett a magyar termékek eladásának a világ egyes részein…