A K 2506 sz. különvonat, az Ezüst nyíl
Tudjuk, hogy Kádár János, az egykori pártvezető nem rajongott az autókért, a repülést egyenesen ki nem állhatta, mert rettegett a levegőben, a légnyomásváltozástól megfájdult a füle, a hosszabb hajóutakon pedig rosszullét gyötörte, így a legjobban a vasutat szerette. Persze ehhez kellett egy különvonat, mert… A fene tudja miért, talán ez még egyfajta „kispolgári csökevény” volt (ahogy akkoriban mondták…), hiszen Horthy Miklós a Turán nevű kormányzati vonatot használta, majd Rákosi a Hargita* motorvonattal közlekedett.
Borítóképen: A K 2506 sz. különvonat, az Ezüst nyíl
Persze azért voltak a Kárpát utcai kormányzati garázsban autók, nem is akármilyenek! Ilyen volt a több mint hat méter hosszú ZIL 111-es (többek közt légkondicionálóval és elektromos ablakkal), amely 2,7 tonnát nyomott, de később márkát váltottak (több értelemben is…), hiszen több Mercedes W116-ost üzemeltettek, ami korának legkiválóbb autója volt, és persze ebben már ólombetétek védték akár lövések ellen is a bent ülő potentátot.
És a repülés? Nos, a Maléven belül ezt a BM-állományú vezető vezetése alatt álló Különleges Fontosságú Légiszállítások Főosztálya (KFL) végezte (1972-től a BM III. Állambiztonsági Főcsoportfőnökség Kormányőrség Repülési Alosztálya) elkülönített gépparkkal, ami igazából egy külön légitársaság volt – csak éppen senki nem tudhatott róla… De Kádár pontosan tudta, hogy létezik ilyen szervezet, de – nem véletlenül! – feltehető, hogy nem bízott benne!
Úgy tűnik tehát, hogy – bár sem az autókat nem szerette, se a repülésért nem volt oda… – mégis megvoltak az eszközök, és nem is akármilyenek, ahhoz, hogy bármi módon közlekedhessen a pártvezér.
Igen ám, de a ZIL és a szintén orosz repülők mellé kellett egy szintén „keleti blokkos” különvonat is Márpedig a Hargita – politikai értelemben! – nem volt ilyen…
Hogy később a Mercedesre váltás (szovjet gépet cseréltek németre…) miként fért bele a „szocialista erkölcs” vezérelte pártvezetők életébe, nem tudjuk, de azt igen, hogy Kádár a Hargita nyugdíjazása mellett döntött, és következett a pártvezető neve után elnevezett „K” vonat, az úgynevezett Ezüst nyíl. Csak halkan jegyezzük meg, hogy eredetileg az „Ezüst nyíl” az 1934-től épített Mercedes W 25 volt, amellyel Rudolf Caracciola ill. Juan Manuel Fangio többszörös világbajnokságot szereztek…
A kis kitérő után térjünk rá Kádár vonatára, amit egyesek puritánnak írnak le, de ez csak a megtévesztő külső miatt van így!
A pátfőtitkár ugyanis mindig a puritánság leple mögé bújt, magát úgy mutatta a „nép” felé, mint egy olyan embert, aki az ország első számú vezetőjeként is szerény életmódot folytat.
Ez persze eleve lehetetlen, mert például egy lepukkant parasztházban csak nem fogadhatta vendégeit (és lehetne még sorolni), na meg azért volt egy pár szórakozása – különösen a kommunista vezetők körében igen népszerű vadászat! -, ami akkoriban sem volt „népi” sport…
Nos, a Hargita ideológiai és akkora már – állítólag! – műszaki okokból sem felelt meg, így a kormány a Ganztól egy újabb motorvonatot szeretett volna megrendelni, méghozzá egy olyat, ami teljes mértékben kiküszöböli a Hargita hiányosságait.
Igen ám, de a Ganz nemet mondott!
Hogy lehetett ez? Nos, a Ganznak egész egyszerűen nem volt szabad kapacitása, hiszen…
A nagy világégés után pótolni kellett az immár második alkalommal lerabolt vasúti gépparkot, másrészt még mindig mentek a jóvátételi szállítások, és ekkoriban futott fel például a szovjet export, amit tűzön-vízen át teljesíteni kellett!
És ez Kádárnak is megfelelő érv volt…
Ebben a helyzetben – legalábbis a legenda szerint, aminek hitelessége kérdőjeles – személyesen kereste meg Kádár Jánost Horváth Ede, a Rába vezére, és felajánlotta egy különvonat megépítését.
Hogy mi igaz ebből, nem tudjuk, de az tény, hogy a Rába Gépgyár mérnökei 1966 végén el is készítették a terveket, amelyek egy előfutó motorkocsiból és egy háromrészes motorvonatból álltak.
Az új vonatot a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár készítette el, a gépészeti részeket a Ganz Mávag Mozdony-, Vagon- és Gépgyár szerelte össze.
Biztonsági okokból az új vonat padlózata és falai erősebbek, üvege pedig vastagabb volt, mint az átlagos személyszállító vonatoké. A fülkék hangszigeteltek voltak, belsejüket ellátták légkondicionáló készülékkel. A szerelvény telefonhálózattal, világvevő rádióval, rádióantennával és vonathangosítással is rendelkezett.
A különvonat két egységből tevődött össze. Először megjelent az „előfutó motorkocsi”, őt követte a „háromrészes motorvonat”.
Az előfutó kocsi vezetőfülkéből, 4 fekvőhelyes fülkéből, 1 fekvőhelyes fülkéből, kis- és nagyebédlőből, konyhából, valamint a hozzájuk tartozó mosdókból és WC-ből tevődött össze.
A háromrészes motorvonat első és harmadik kocsijának végén vezetőfülkéket és vezérlési fülkéket alakítottak ki. Az első kocsiban helyezték el a konyhát, a kis- és a nagyebédlőt és a személyzet négy fekvőhelyes fülkéjét. A második kocsiban utazott Kádár János. Itt került elhelyezésre a tárgyalóterem, négy hálófülke az első titkár munkatársainak, a két nagy hálófülke, kocsikísérő fülke, valamint a fürdőszobák, mosdók, WC-k. A harmadik kocsiban alakították ki a rádiósfülkét, a négy hálófülkét, és itt helyezték el a poggyászokat is.
A napvédő függönyök francia bársonyból készültek, a mosdókban és az illemhelyeken pedig kínai porcelánt építettek be, és persze ez volt az első magyar gyártású, hazai felhasználású légkondicionált motorkocsi.
A pártvezér által utazásra használt vonat biztonsága kiemelt szempont volt, ezért a szerelvények csak pontos forgatókönyv, külön menetrend szerint közlekedhettek.
A különvonat indulásának és érkezésének időpontjai államtitkot képeztek!
Azonban azt is biztosítani kellett, hogy a vonalon – amíg a motorvonat áthalad – semmilyen más szerelvény ne közlekedjen: sem a vonat felett, sem mellette. Az érintett vasúti átjárókat már jóval a vonat elhaladása előtt lezárták, ami többször okozott problémát az arra utazóknak.
Kádár vonatát csak K 2506 sz. különvonatként említik, amelyet a Nyugati pályaudvar melletti motorszínben tároltak. Ezt a szerelvényt állították ki a Keleti pályaudvaron indításra. Volt ám biztonság!
Az „K” vonat előtt futó biztosító motorvonatot 10 perccel hamarabb indították.
„Ha valakinek kedve szottyan rá, a kormányvonaton utazhatja be az országot.
– Igaz a hír? – kérdeztük Fehér Lászlót, a MÁV főosztályvezető-helyettesét.
– Alapvetően igaz, elvégre van kormányvonat.”
Az idézet a Mai Nap 1990. április 4.-i számából való, és megtudható belőle, hogy akkoriban ki lehetett bérelni a kormányvonatot, és azzal a fizető vendég akár az egész országot bejárhatta…
Kádár „Ezüst nyíl”-nak becézett vonata ma is megtekinthető Budapesten, a Vasúttörténeti Parkban.
* Egyes források – teljesen téves módon! – azt állítják, hogy Rákosi a Turánt, Horthy Miklós vonatát használta, de ez teljes mértékben lehetetlen, ugyanis a Turánt – amely részt vett az értékek nyugati irányú kimentésében – Csehszlovákia lefoglalta, és Magyarország soha vissza nem kapta. Egy ideig csehszlovák kormányvonatként működött, majd – amikor teljesen lelakták! – selejtezték.
Két darabja tűzvészt szenvedett egy telepen, egyet nemrég bontottak ki egy nyaralóházba beépítés után, és ezen kívül talán még egy kocsi van Magyarországon…
