“A kád örökké új!” – a Lampart története
A címben idézett mondatrészt a Lampart impozáns neon-reklámjáról vettük, ami az Oktogonon volt, és akkoriban ez volt Magyarország legnagyobb világító reklámja! Elég magyartalan a megfogalmazás, de ha a csatolt képre tekintünk, még az is lehet, hogy a Lampart első „a” betűjével együtt értelmezendő. Miért említjük ezt az 1933-ban készült képet?
Borítóképen: A Lámpart-edények a vásáron a Kiváló Áruk Fóruma pavilonjában – 1972
Mert addigra bizony – 1932-ben – a gyorsan fejlődő vállalat magába olvasztotta a fűtési berendezések, fürdőszoba-berendezések és színesfémöntvények gyártásával foglalkozó Győrffy-Wolf Fémárugyár Rt.-t, és akkor dobták piacra a Lampart márkanevet. De miért írunk erről a cégről?
Mert ez a vállalat is a magyar ipar egy kiemelkedő szereplője volt, még ha ma már nem is sokan emlékeznek rá. Saját emlékeim közt kutatva nekem is jócskán vissza kellett mennem az időben, a nagymamám konyhájában a tésztaszűrő, meg zománcozott edények felirataként találkoztam a márkanévvel. Ezek szerint a „Lampart” zománcozással foglalkozott? (idézőjel, mert ekkor még nem ez volt a vállalkozás neve, csak márkanévként használták!)
Többek között, de volt ott még rengeteg más is, a vállalat történetéből kiderül!
És a mai napig is Lampart konvektorral fűtök. Érdekes módon ez nem egy régi darab, Lapmpart név alatt fut, de nem Magyarországon gyártják…
Nem lesz egyszerű, ugyanis a történet már eleve két szálon indul – és még így is csak a fő tevékenységeket illetően menjünk vissza az időben! -, ugyanis egyrészt a Testory-család műhelynél alig nagyobb gyárat alapított 1878-ban Kőbányán, másrészt 1886-ban a magyar kormány elhatározta az első magyar fegyvergyár létesítését az osztrák monopólium ellensúlyozására.
A Testory-család vállalkozása szépen fejlődött, 1883-ban a Testory-féle Fém- és Lámpaárugyár Rt. néven már részvénytársasági formában működnek, ebben az időben petróleumlámpákat, csillárokat, vagonvilágító berendezéseket, gázrezsókat, bronz díszműárut gyártottak.
A gyorsan fejlődő cég bronzcsillárjai világítottak már a századfordulón a királyi palotában, az Országházban, a fővárosi bankok székházaiban. Az első világháború utáni nagy fejlesztések eredményeként zománcedények, fürdőkádak gyártásával bővült a termékválaszték.
A másik szál; 1887-ben alakult meg a Magyar Fegyver- és Muníciógyár Rt., majd Fegyver- és Gépgyár Rt. néven folytatták. A gyárban pisztolyok, puskák és géppisztolyok készültek. A honvédség számára és exportra egyaránt gyártottak lőfegyvereket.
Telik-múlik az idő, a „Lampart” és a fegyvergyár is fejlődik – az első nagy világégés során mindkét gyár termékeire nagy igény volt -, de jött 1920, a fegyvergyártás terén korlátozások léptek életbe, majd pedig a válság is megtette a maga hatását…
A „Lampart” erős maradt, ugyanis termékei között olyan közszükségleti cikkek voltak, amelyek a válság során is kelendőek maradtak.
Így történhetett meg Győrffy-Wolf Fémárugyár Rt. felvásárlása a Lampart részéről, és ez volt az oka annak is, hogy a 1935-ben a Magyar Fém- és Lámpagyár valamint a Fegyver- és Gépgyár fúziójából megalakult a Fémáru Fegyver- és Gépgyár Rt., de a Lampart márkanevet is megtartotta.
Ez immár nagyobb, és erősebb vállalat természetesen részt vállalt a második világégés hadi termelésében – ezt, ha akarta volna sem kerülhette volna meg -, ez minden bizonnyal jövedelmező is volt, de a háború után – és ezt sem lehetett elkerülni! – vállalat 1947-ben szétvált, és többszöri átszervezés után az egy évvel későbbi államosításkor újjáalakult Lampart Zománcárugyár Nemzeti Vállalat néven.
Neve 1951-től Kőbányai Zománcárugyár, utalva újabb gyártmánycsoportukra. 1957-től Lampart Művek, 1959-től pedig a hat vállalat összevonásából alakult Zománcipari Művek Lampart gyáregysége lett.
Lampart kiállítási stand a Parasztnapok nevű rendezvényen 1946-ban:
Az edénygyártást beszüntették, helyette savállóan zománcozott élelmiszeripari és vegyipari gépeket és berendezéseket, tartályokat gyártottak. 1968-tól a Lampart Zománcipari Művek Vegyipari Gépgyára, 1981-től önállósulva Lampart Vegyipari Gépgyár.
Személyes; ezek szerint a nagymami edényei hozzávetőleg minimum 30 évesek voltak abban az időre, amikor emlékszem rájuk.
A nyolcvanas években a kényszerűen erőteljes “fogyókúrán” átment cég 1993-ban előbb Lampart Vegyipari Gépgyártó és Forgalmazó Kft.-vé, az 1995-ös privatizációt követően Lampart Vegyipari Gépgyár Kft.-vé, majd 1997-től rt-vé alakult, tulajdonosai magánszemélyek.
A 2000-ben 135 alkalmazottat foglalkoztató vállalat fő termékcsoportjai továbbra is a vegy-, a gyógyszer- és az élelmiszeripar számára gyártott gépek és berendezések.
A továbbiakkal nem foglalkozunk, mert az utódvállalatok sok esetben elég kusza történetet tudhatnak magukénak, több megszűnt, átalakult, nevet váltott stb., a lényeg az, hogy a valamikori Lampart – mint márkanév és mint vállalat-név – ma már csak nyomokban fedezhető fel.
