Történelem Világ

A “Kalapos király” – 1780 november 29. II. József trónra lép

II. József (teljes nevén: József Benedek Ágost János Antal Mihály Ádám, németül: Joseph Benedikt August von Habsburg-Lothringen; Bécs, 1741. március 13. – Bécs, 1790. február 20.) a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, 1764-től német király, 1765-től a Német-római Birodalom császára, majd 1780-tól osztrák uralkodó főherceg, valamint magyar és cseh király. I. Ferenc császár és Mária Terézia királynő negyedik gyermeke; az első uralkodó, aki a Habsburg–Lotaringiai-házból származott. Magyarországon „kalapos király” néven is ismert.

1741. március 13. Európa lángokban áll. Miután VI. Károly német-római császár meghalt, úgy tűnt a Pragmatica Sanctio is vele hal: Poroszország, Franciaország, Bajorország és Szászország is hadat üzent az ifjú Mária Teréziának. A háború a Habsburg Birodalom szétesésével fenyegetett. Ebben a viharban látott napvilágot a várva várt fiú trónörökös, József Benedek, aki fél évszázad múlva mint „kalapos király” írja be magát a történelembe. […] Az osztrák örökösödési háború 8 éve alatt kezdődött a csecsemő József főherceg „politikai pályája” is. A birodalom szétesését megakadályozandó, Mária Terézia a magyar nemesekhez fordult segítségért. Ezt meg is kapta az „Életünket és vérünket…” felkiáltással a pozsonyi országgyűlésen. A hagyomány szerint, a királynő gyászruhában, a karján ülő Józsefet „ajánlotta” a magyar nemeseknek (és a rossz nyelvek szerint még meg is csípte fiát, hogy annak sírásával a jelenet még meghatóbb legyen.) […] Szülei már 14 éves korától bevonták társaságukba, nem sokkal később már az Államtanács üléseit is látogathatta. Nem volt titok, hogy a fiú „beporosodott múmiák gyülekezetének” nevezte a tanácsot. […] Már első lépésével meglepte a magyar rendeket: hogy ne kelljen esküt tennie, nem koronáztatta meg magát, és nem hívta össze az országgyűlést. Elsőként a vallás és egyházpolitika terén kívánt újítani […] Feloszlatta a szerinte nem „hasznos” munkát végző szerzetesrendeket (1782). Uralkodása alatt több mint 6200 rendeletet adott ki, átlagosan minden hétköznap kettőt! Nem csoda, ha sem közvetlen környezete, sem alattvalói nem tudták már követni a császárt, és egyre jobban előtérbe kerültek az elégedetlenkedő hangok.

Forrás: ujkor.hu

József 1780. november 29-én lépett trónra, azonban saját elhatározásából lemondott a koronázásról és az ezzel járó eskütételről. (Emiatt nevezte el Ányos Pál „kalapos királynak”, ez a ragadványnév széles körben elterjedt.) Ezáltal József mentesült mindazon kötöttségektől, amelyek elődei és a rendek egyezségeiből származtak: nem kellett garantálnia a rendi szervezetek, jogok megmaradását. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy saját elképzelései szerint átalakíthassa az államberendezkedést. Édesanyjához hasonlóan rendeletekkel kormányzott, országgyűlést egyszer sem hívott össze. Mivel azonban hatalmas iramban ontotta a saját maga alkotta rendeleteket – 10 év alatt 6000-et, naponta átlagosan kettőt – az államapparátus már csak a mennyiség miatt sem tudta őket végrehajtani. Sok intézkedése valóban észszerű és hasznos volt, de sértette a hagyományokat (például a koporsós temetés tiltása gazdasági okokból), vagy egyszerűen végrehajthatatlan volt (például a női divat korlátozása).

Egyszer II. József császárnak besúgták, hogy az egyik bihari kálomista prédikátor „Hunyadi Mátyást, az Igazságost” emlegette szószékéről valamelyik prédikációjában. A császár így szólt: – Kiveszem Mátyást a magyarok szájából! (Eximam Matthi­am ex ore Hungarorum!) Ezzel azt akarta mondani, ő még Mátyás királyon is túl fog tenni az igazságosságban, S ekkor már valóban tervbe vette, hogy megcsinálja az igazságszolgáltatás reformját a Voltaire és Marchese di Beccaria humánus szellemében.

Amikor a „kalapos király” a nemzeti ellenállást folytató nemes vármegyék autonómiáját felfüggesztette, a magyar táblabírák helyébe mindenféle idegen jött-ment jelentkezett. Az egyik magyarországi stallumra hárman is jelentkeztek. Az első így szólt kérvényében: – Nemes ember vagyok, famíliám századokon át háborítatlanul ült birtokában! A háborúskodás űzött ki nemesi székemből! A második ezt mondta: – Katona vagyok; ezredemmel tíz évig feküdtem a németalföldi garnizonokban! A harmadik így szólt: – Iskolamester vagyok, huszonöt esztendeje állok a falusi katedrán! A császár az iskolamester instanciájára ezt írta: „Miután a nemesember oly sokáig ült, a katona oly sokáig feküdt, az iskolamester ellenben oly sokáig állott, a hivatalt az utóbbinak adom!”

Forrás: cultura.hu

Habsburg–Lotaringiai II. József német király, német-római császár, osztrák uralkodói főherceg, magyar és cseh király portréja
Fotó: Wikipedia Commons

*

Mátyás király óta II. József az első uralkodónk, aki népmesék, népi anekdoták hősévé vált. A történet több mint 200 évvel ezelőtt II. József fogadószobájában kezdődött, amikor udvari orvosa, Zwack doktor gyógyfüvekből készült különleges itallal kínálta meg. Az uralkodó utolérhetetlen tömörséggel fejezte ki véleményét mikor így szólt: „Dr. Zwack, das ist ein Unicum!” 50 évvel később 1840-ben a királyi orvos leszármazottja, Zwack József megnyitotta első gyárát. Az Unicumot 1893-ban védjegyeztetik, ekkor még fehér alapon piros kereszttel, de már a jellegzetes gömbölyű üvegben veszik lajstromba.

Forrás: helytortenet-babolna.hu

*

Mária Terézia udvari személyzete közt még ott szerepel koncipisták, kontrollorok, szekretáriusok, kancellisták közt az udvari bolond, de II. József törülte ezt az állást, s azóta csak okos emberek voltak az udvarnál.

A kalapos király halála után mindenféle erőlködések indultak meg visszaállítani az udvari bolond stallumot, akképpen okoskodván az udvari hatalmak, hogy egy uralkodót okvetlenül megillet egy bolond, aki kedélyességre hangolja. Lám, Józsefnek nem volt bolondja, hát maga csinálta a bolondságokat. Évtizedekig hasztalan kerestek egy megfelelő bolondot szanaszét az udvaroknál. Szerencsére, két bolondja volt a bajor választó-fejedelemnek s az önként átengedte az egyiket, egy Akli Miklós nevű magyart, aki az akkori udvari kalendáriumban »Mikos Akli« név alatt van bejegyezve. Valószínűleg nyomási hibából maradt ki a Miklós névből az »l« betű, s ennek a fickónak, akinek a mulattatási force-­sza abból állt, hogy némelykor együgyűnek tettette magát, a bolondériából maradtak fenn a németek közt az úgynevezett Mikos-viccek, melyekkel a sógorék még ma is csúfolni szeretik a magyarokat.

(Mikszáth Kálmán: Akli ­Miklós)

forrás : magyarnemzet

Ajánlott Cikkek