A Kárpát-medence Honfoglalása: Árpád Fejedelem és a Magyar Törzsszövetség
Árpád Fejedelem (uralkodott: 895-907) vezetése alatt a magyarok történelmi vándorlása került lezárásra, amely során őseink többszáz év és többezer kilométer megtétele után érkeztek meg a Kárpát-medencébe Nyugat-Ázsia területeiről. Az előzetes feltételezések szerint egyes csoportok már 670-700 körül eljuthattak a Kárpát-medencébe, ahol egy késő avar államot hoztak létre, amely valójában a térség első magyar állama volt. A magyarok vándorútja a 850-es évektől kezdve vált függetlenné a Kazár Birodalom uralma alól, melynek központja a Kaszpi-tenger térségében volt. A 860-as évek körül a magyarok először jelentek meg a Kárpát-medencében, bár akkor még szállásterületük az Etelközben volt, a Fekete-tenger északi partján, a Dnyeper és a Dnyeszter folyók által határolva.
Árpád vezetésével a hét magyar törzs – Nyék, Megyer (a fejedelmi törzs), Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, és Keszi – szövetsége, valamint a hozzájuk csatlakozó három Kabar törzs, székelyek és avarok egyesített erejével, a nomád és letelepedett életmód elemeit ötvözve, félelmetes hadi erőt képviselt. 895 tavaszán a főerők megérkeztek a Kárpát-medencébe és 900-ig az első területeket foglalták el a Dunától keletre. 899-től kezdve a Kárpát-medencén kívüli területeken is hadjáratokat indítottak, és 902-ig az egész Kárpát-medence a birtokukba került. A honfoglalás során a terület akkori birtokosait tervszerű hadjáratokban győzték le.
Árpád 904-től kezdve már a nép egyetlen fejedelmeként vezette seregeit, és védelmezte az új hazát az idegen betörések ellen. 907. július 4-5-én ő vezette a magyar erőket, amelyek szétverték a Pannónia visszafoglalására induló keleti frank hadakat. Az Árpád vezette koalíció erői és stratégiai vezetése alapozta meg a középkori Magyar Királyság alapjait, és a magyar nép Kárpát-medencei letelepedését.
