Hírek Vélemény-cikkeink

A kettős mérce Kelet és Nyugat viszonyában

Az orosz vezetés az elmúlt pár napban nem aktivizálta magát a Donbasz és Krím kérdéskörében, de a nemzetközi közvélemény úgy tudja, az orosz csapatokat visszavonták. Igen, ez történt, de – mint azt korábban jeleztük – korai volt az öröm. Hogy is gondolhatná bárki, hogy teljes csapatkivonást hajt végre Oroszország a saját területén (!), miközben a NATO és Ukrajna hadgyakorlatot tart, folytatódnak a fegyverszállítások, és a britek egy rombolókból álló flottát küldött a Fekete-tengerre??? Persze az ukránok csodálkoznak, és telesírják ismét a sajtót…

A múlt héten Antony Blinken már jelezte, hogy jelentős számú orosz haderő van a Dombasz orosz oldalán és a Krímben, de számokat nem közölt. Most viszont Ivan Bakanov, az ukrán állambiztonsági szolgálat (SBU) vezetője közölte;

„Oroszország még mindig mintegy 100 ezer katonát állomásoztat az ukrán határ közelében és az elcsatolt Krímben.”

Álljunk meg egy szóra ennél a mondatnál! Nem teljesen világos ugyanis, hogy mi a fene köze van a világ bármely országának is ahhoz, hogy Oroszország mikor és hova csoportosítja haderejét. Talán van beszámolási kötelezettsége, jelentenie kell a vele szemben állóknak, hogy mit csinál éppen? Talán azok nem képesek maguktól is kideríteni, hogy mit csinálnak az oroszok?

Szóval nem teljesen világos, hogy miért, és hogyan lehetne felelősségre vonni Putyint azért, mert az orosz katonák éppen ott vannak, ahol. Ahogy az orosz katonai vezetőket sem, miképpen Oroszországot sem. De mégis, mintha a nemzetközi közvélemény valamilyen érthetetlen oknál fogva elvárná, hogy tájékoztassa ellenfeleit a Kreml, hogy éppen mit tesz saját területén…

Ha lenne is ilyen kötelezettség, akkor vajon az Oroszországgal szemben állóknak miért nincs? Ki tudja megmondani, hogy a NATO-ukrán hadgyakorlat során mennyi katona, és hol sorakozott fel? Vagy ki tudja azt megmondani, hogy milyen fegyverekkel vannak jelen a térségben? És ki tudja vajon azt, hogy az Egyesült Államok milyen hadieszközöket szállított Ukrajnába?

Nem ártana, ha a Nyugat végre saját magára is alkalmazná a másokra kötelező(nek vélt) szabályokat, és nem csak arra használná azokat, hogy nyomás alatt tartsa azokat, akik felett egyébként nincs különösebb befolyásuk! Ez a játszma így egyszerűen nem fair! Nem gondoljuk, hogy Oroszország makulátlan, de azt sem, hogy az Egyesült Államok egy ma született bárány! Mert a történet – még mindig! – a két világhatalomról szól, Ukrajna itt csak színpad, de semmiképpen nem szereplője ennek a „darabnak”!

A legnagyobb probléma az Államok magatartásával az (amellett, hogy kifejezetten birodalmi szemléletben a világ uraként viselkedik, és valójában elnyomóként jelenik meg a földkerekség minden pontján!), hogy amit és ahogy tesz, az nagyon nem hiteles! Pedig ez mindennél fontosabb lenne, ugyanis egy idő után egész egyszerűen már nem feltételezhető a jószándék, még akkor sem, ha egy-egy adott esetben pedig tényleg a jószándék vezérli cselekedeteit!

Az egészben pedig számunkra az a legrosszabb, hogy Európa megadja magát ennek az agressziónak, kritikátlanul elfogad mindent, sőt, ha vannak, akik másképp gondolják a világ állását, akkor azt még példát statuálva meg is büntetik! Mert bizony Kelet-Európa meg csak a nyugati részek kiszolgálójának szerepére van kárhoztatva, egyfajta belső harmadik világot építenek ki maguknak a nyugati tagállamok.

Hogy mi lesz a vége? Vége nincs, mert a ma politikája, amit a jövőben történelemként ismerünk meg, komoly változásokat sejtet, és még messze van az az idő, amikor hosszú évtizedekig, vagy akár évszázadokig változatlan status quo lehet a világban, vagy legalább szűkebb környezetünkben. És a míg a kettős mérce marad, semmi jóra nem számíthatunk…

Ajánlott Cikkek