A kezdetektől az államosításig: balatoni hajógyártás

Bár magyar arisztokraták (pl. Széchenyi Ödön) már korábban is tartottak vitorlásokat a Balatonon, a sportvitorlázás meghonosítása angolok nevéhez fűződik. Rudney Grossling angol főkonzul igen megkedvelte a Balatont, el is hozta Angliából 7 tonnás hajóját a KIRÁLYNŐ-t.

Borítóképen: A NEMERE avatása (1926) – Moldoványi Jenő Adam Harms tervei alapján építtette meg a NEMERE nevű 40-es cirkálót

Ugyancsak ő beszélte rá 1879-ben Young Richard neves hajóépítőt, hogy Balatonfüreden – az akkor már ismert nyaralóhelyen – létesítsen egy hajóépítő telepet. Az első faépület és sólya 1880-ban készült el, s még ebben az évben megépült az első vitorlás a SENTA is.

Young Richard hajóépítő telepét, miután a tulajdonos 1885-ben elhagyta az országot, az általa alapított Stefánia Yacht Egylet vette át. Vezetésével Szarvassy Nándort bízták meg, aki Young pótlására Ratsey E. Mihály cowesi hajóépítőt hívta meg. Itt maradt több angol hajóács is, akik magyar szakembereket kinevelték, így megteremtették a magyar sportvitorlás építés alapját.

1889-ben készítette az üzem első motoros hajóit, a Földművelésügyi Minisztérium számára két 3 lóerős és egy 1 lőerős motorcsónakot, amit Daimler géppel szereltek fel. Ez tényleg figyelemre méltó, mert csak 1887-ben jelent meg először a Rajnán Karl Benz találmánya, a világ első motorcsónakja.

A Stefánia Yacht Egylet, amely időközben Királyi Magyar Yacht Clubra (KMYC) változtatta a nevét az I. Világháború után megrendelések hiányában már nem tudott mit kezdeni a balatonfüredi hajóépítő teleppel, s felajánlotta megvételre az Angol-Magyar Banknak. A bank átvette az üzemet és a club vitorlás parkját, s cserébe felépítette a KMYC Klubházát. A Hajóépítés folytatására pedig részvényeket bocsátott ki és megalapította a Balatoni Yachtépítő RT-t 1920-ban.

Az 1920-as évek közepére nemcsak a hajógyártás, hanem az 1888-ban alapított Balatontavi Gőzhajózási RT. is csődközeli helyzetbe jutott, s félő volt, hogy ez a menetrendi hajózás megszűnéséhez vezethet. Ekkor a MÁV és a Déli Vasúttársaság megvásárolta a részvényeket és Balatoni Hajózási RT. néven újjászervezte a céget.

Ugyanakkor a MÁV a Yachtépítő RT. kötvényeinek nagy részét is megszerezte és a gyárat az IBUSZ irányítása alá helyezte, így jött létre az IBUSZ Yactépítő Üzeme budapesti székhellyel és balatonfüredi telephellyel 1926-ban. A MÁV új vezetőséget nevezett ki, amely első lépésként összevonta a balatonfüredi és siófoki telepet.

IBUSZ

Az IBUSZ egyik jogelődje, az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt. 1902-ben alakult meg. Utazásszervezési területen ennek előfutáraként tekinthetünk a Magyar Királyi Államvasutak Menetjegyirodájának 1884-es megalakulására.

Neve 1926-ból származik, amikor a cég elnevezése Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási Rt., röviden IBUSZ lett.

Az IBUSZ balatonfüredi hajóépítő telepe a motoroshajók gyártásával egyre szorosabb kapcsolatba került a Balatoni Hajózási RT-vel. A MÁV, mely mindkét vállalatnak a főrészvényese volt, elhatározta, hogy a jachtépítő telepet a Balatoni Hajózási RT Hajóépítő Üzeme néven a hajózási vállalathoz csatolja.

Az 1931-ben létrejött egyesítés csak megerősítette a MÁV-nak azt a törekvését, hogy a Balaton közlekedésének szolgálatába állítsa a füredi hajóépítő üzemet. E szándéknak megfelelően épült az üzem saját tervei alapján, a 80 utas befogadására alkalmas BOGLÁR 1935-ben, a 30 személyes BADACSONY motoros 1936-ban és a 100 férőhelyes SZENT ISTVÁN és SZENT MIKLÓS 1938-ban.

E két utóbbi hajó, az eddig Füreden alkalmazott gyakorlattól eltérően, teljesen acélból készült. Az utasforgalmat szolgáló hajókon kívül évente két-három darab kül- és belmotoros motorcsónak is készült, valamint tovább folyt a tőkesúlyos vitorlások és jollék sorozatgyártása is. Készült néhány 50 m2-es balatoni és 75 m2-es tengeri vitorlás cirkáló is. A II. Világháború előkészítését szolgáló ún. Győri Program révén a füredi telepnek is kapott megrendeléseket. Megkezdődött a rohamcsónakok, majd az 1940-es évektől kezdődően az acélból készült aknarakó motorosok építése.

A Balatoni Hajózási RT Hajóépítő Üzemét 1948-ban államosították, majd 1950-ben Balatonfüredi Hajógyár néven újjászervezték. Ebben a rövid időszakban főleg az újjáalakuló Folyami Flottilla részére építettek a dunai aknamentesítés céljára kisebb egységeket.