A kocsigyártól a Mercedes sportautóig, és még tovább: Zupka Lajos és Fia autókarosszériák!
Sajnos sokat nem lehet tudni arról, hogy az 1852-ben született idősebb Zupka Lajos hogyan tanulta a karosszéria-építést, de az bizonyos, hogy édesapjánál, Zupka Andrásnál tanulhatta ki a kovácsmesterséget. Azt is tudjuk, hogy 1880-ban – immár Budapesten – szabadult fel, és lett önálló mesterember.
Borítóképen: Kossuth tér, balra a Református nagytemplom. »József főherceg és Zupka-karosszériás Mercedes automobilja – 1935 (forrás: Fortepan, adományozó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Pölös István gyűjteménye)
Idősebb Zupka már az 1900-as évek elején épített autókarosszériákat, de ekkor még erre nemigen figyelt fel senki, azonban fiát 1912-ben Párizsba küldte tanulmányútra, ahol pedig az ifjú a Louis Dupont-nál – annak iskolájában, az Academie Louis Dupont-ban – tanulta a műszaki rajzolást, ahogy abban a korban több híres karosszériaépítő is!
A cég egyébként kezdetben az Üllői úton működött, majd pedig – 1886-tól – a Tűzoltó utca 25. szám alatt dolgoztak. A kovácsipart ekkor már kiegészítette a bognár-, fényező- és nyerges iparral, így ekkor már kocsigyártóként jelenik meg a piacon. Az igazán nagy változás akkor következett, mikor az ifjabb Zupka hazatért, és persze sokat jelentett, hogy 1913-ban már 25-30 jól képzett munkást foglalkoztatott a kocsigyár.
A cég, ami végül autókarosszériákat készített, 1922-ben alakult meg, de sajnos idősebb Zupka a következő évben meghalt, így innentől fia vezette a vállalkozást.
Hogy a név mégis teljesen hiteles maradt – és persze folytatva a családi hagyományt -, az a körülmény szolgálta, hogy 1930-ban csatlakozott a céghez immár az alapító unokája. Az igaz ugyan, hogy ebben a korban a Concours de’Elegance autós szépségversenyeken Nagy Géza volt a média középpontjában, de azért Zupkáékra is vetült némi fény, hiszen ők is rendkívül szép autókarosszériákat készítettek!
„A fővárosnak tudvalevőleg száz új autóbuszkarosszériára van szüksége. A bizottság megállapította, hogy máris kartellel áll szembe és éppen ezért igen nehéz a döntés” – írta a Magyarság 1928 február 29.-i száma, majd a cikkben ez áll:
„Arnóczky és Társa tíz karosszériát ajánl (26 ülőhellyel és 8 állóhellyel) egyenként 9.850 pengőért. A Kölber Testvérek ajánlata: 30 középtípusú (28 ülő-, 7—9 állóhellyel) 12.000 pengőért, kisebb számban 14.800 pengőért, 24—9 hellyel, 10.700 pengőért, illetőleg 12.500 pengőért. Misura Mihály ajánl 25 nagy, illetőleg 30 középkocsi karosszériát 13.800—15.600 és 18.400 pengőért. Zupka Lajos és Fiacég: 15 karosszériát (24 ülő-, 10 állóhely) 12.300 pengőért.”
A cikk címe egyébként ez volt:
Drágán ajánlottak autókarosszériákat a fővárosnak
A vége pedig az lett – bár a teljes megrendelés teljesítéséről nem tudunk minden részletet -, hogy a MÁVAG által a Mercedes licensz alapján gyártott motor-alváz egységhez a Nay és Róna tizenöt, a Kölber Testvérek, Misura Mihály és Zupka Lajos pedig öt-öt-öt kocsi karosszériájának elkészítésével vette ki a részét a gyártásból.
Egy újabb hírrel kell folytatnunk, hiszen ebből kiderül, hogy 1928-ban immár a legnagyobb hazai nevekkel egy szinten említették a vállalkozást!
„A Magosixek és a külföldi kocsik egy része a karosszériagyártásnak hazánkban való hatalmas előrehaladásáról tesznek bizonyságot. A Metallo, Ludovika, valamint a Zupka Lajos és Fiai gyáraiból kikerült karosszériák a kiállítás szemlélőinek gyönyörködtetőlátványt nyújtottak.”
forrás: Molnárok Lapja, 1928 május 5.
Már csak azért is, mert ebben az évben Zupkáék részt vesznek a Concours de’Elegance versenyen, amit a MAC pályáján rendeztek, és ahol egy Magosix karosszériát mutattak be! Ez az autó egy nyitott túrakocsi volt, hiszen a B) kategóriában indultak, ami az ilyen jellegű autókra volt kiírva.
Sajnos a következő év már a gazdasági válság éve… És ez a Zupka Lajos és Fia céget sem kíméli, legalábbis erre következtetünk az alábbi közlésből, ami a Budapesti Közlöny 1929 március 13.-i számában jelent meg:
„A Piramis magyar földbirtokosok és földbérlők r.t. csődtömegéhez tartozó autókarosszéria Budapesten, IX., Tűzoltó utca 25. (Zupka Lajos és fiatelepén), március 21-én, 2 órakor.”
A megnevezett részvénytársaság nyilván megrendelt egy (vagy több?) autókarosszériát, de – miután csődbe ment – azt nem tudta kifizetni, így aztán a végrehajtó Zupkáék telepén (minden bizonnyal ők építették a karosszériát!) árverésre bocsátotta, hogy a beszállítók felé kiegyenlítsék, vagy legalávbbis a tartozás egy részét behajtsák.
Ennek ellenére azért folyt a munka, hiszen a tehetősebb megrendelők ebben a helyzetben sem voltak fizetésképtelenek, és természetesen 1929-ben is részt vettek a tavaszi vásárral kapcsolatos pesti automobil és motorkerékpár kiállításon.
A karosszériások sorában a Ludovika karosszériagyár mellett a Zupka Lajos és Fia cég mutatott be szépen épített kocsikat. A híres Wegmann karosszériákat állította ki a Zupka cég, s a mostani kiállításon is elismerést szereztek a rendkívül ízléses és könnyű Wegmann-karosszériáknak.
Látható tehát, hogy mind magyar, mind pedig külföldi alapokra épített a cég karosszériákat, és buszok, haszonjárművek, valamint személyautók is voltak a palettán, de a válság hatására talán egyre inkább a tehetős réteg felé fordultak, hiszen ott még mindig volt kereslet – még ha az is kissé csökkent.
1929-ben részt is megjelentek autójukkal a Concours d’Élégance-on, ezúttal pedig egy Fiat 525 cabriolet-val.
Már 1930-ból – egy hirdetésből tudhatjuk meg, hogy a Zupka Lajos és Fia vállalat kapcsolata fennmaradt a Dupont-nal, és arról is árulkodik az alábbi hirdetés, hogy a kor nagyjaival azonos szinten állt a vállalkozás az alkalmazott technológiák terén (az Automobil Pneumatik Rt. is hasonlóan Zupkáékkal – és a többiekkel együtt – hirdette WEAWER márkájú berendezéseit):
1930-ban aztán már tényleg érezni, hogy a vállalkozás teljes mértékben a luxus-kategória irányába mozdult el, ugyanis ekkor a Mercedes-Benz Rt. Mercedes-Benz Nürburg alvázra épült autója a Margitszigeten rendezett III. Nemzetközi Concour, d’Élégance-on Grand Prix d’Honneurt és aranyszalagot kapott – és ennek az autónak is a Zupka Lajos és Fia készítette karosszériáját! A korabeli sajtó nem győzött áradozni az autóról:
„Egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy az autószépségverseny legszebb kocsija is magyar gyártmányú, melyért az elismerés a Zupka Lajos és Fiai karosszériagyárat illeti, ahol egy Mercedes-Benz alvázra olyan csodaszép vonalú, kényelmes és minden tekintetben kiemelkedő karosszériát építettek, mely bármely szépségversenyen becsületet hozott volna a magyar iparnak.”
A sajtó egyébként abban az időben elég megosztott volt, hiszen a végső díjat Nagy Géza autója nyerte el, ugyanakkor több helyen ilyen tálalásban jelent meg a hír:
„A legszebb magyar karosszéria címet NagyGéza nyerte meg az Úrvezető Concours-ján egy olyan kocsival, amely csak színben és kisebb eltérésekkel különbözik a gyár által forgalomba hozott széria kocsiktól. Ezzel a kocsival ütötte ki Zupka Lajos és Fiakarosszéria gyár kezéből a győzelmes babért, pedig a Zupkacég által kiállított Mercedes Benz karosszéria toronymagasságban állott Nagy Géza karosszériája felett.”
Ma már nehéz lenne kideríteni az igazságot, de azt a tényt mindenképpen érdemes feljegyezni, hogy Zupkáék minimum elérték azt a szintet, amit akkoriban a leginkább „sztárolt” Nagy Géza képviselt, akinek pedig igazán előkelő megrendelői voltak!
A következő év azonban elhozta a sikert, de előbb még érdemes megemlíteni, hogy ekkor már enyhült a nyomás a gazdaságon, így ismét érdemes volt haszongépjárművet is karosszálni. Így Zupkáék munkához láttak, és ennek meg is lett az eredménye:
És akkor jött az 1935-ös év, és jött a siker!
És egy érdekesség 1938-ból. Bizony ez az autóbusz csak igen ritkán látható képeken is, pedig gyanúnk szerint ennek a konstrukciónak volt folytatása:
Talán az a bizonyos „fémvázas konstrukció” az önhordó karosszériát jelenthette? Nem tudni, de lehetséges, de az szinte biztos, hogy ez egy trambusz, ami arra utal, hogy az alap akár a Rába DS-T is lehetett:
Ezzel lassan beköszöntöttek a háborús évek, és ahogy az más csak ezekben az időkben volt, feltehető, hogy a Zupka és Fia céget is haditermelésre állították át, de sajnos erről az időszakról nincs sok információ. Hacsak nem az a különleges járgány, ami egy sínautó, és valamikor 1943 körül készült:
A cégbírósági iratokból kiderült, hogy 1944-ben Zupka Lajos átadta a cég vezetését leányának, Zupka Margitnak, majd pedig 1948 körül a céget államosították, és ezzel ez a történet is véget ért… Mert:
A Zupka Lajos és Fia cégből lett az V. számú autójavító vállalat, sok kisebb autójavítóműhelyt is bevonva az akkor nemzeti vállalatnak nevezett állami cégbe. A család végül Luganoban telepedett le.
