A Lánchíd rövid összefoglaló története – 1849 November 20. átadás

Az 1849-es Megnyitás és a 20. Századi Újjáépítés

1849. november 20-án nyílt meg hivatalosan a Budapestet ikonikussá tevő Lánchíd, jelentőséggel bíró esemény a magyar történelemben. Ezen a napon a Buda és Pest között húzódó első állandó dunai átkelőhelyet, amely a 19. századi magyar szabadságharc leverése után kevésbé volt ünnepi esemény. A híd megálmodója, gróf Széchenyi István, ekkor már idegösszeomlás következtében a döblingi elmegyógyintézetben tartózkodott. A híd megnyitóján Julius von Haynau, az aradi vértanúk kivégzője és az akkori Magyarországot irányító hatalom képviselője, szimbolikusan elsőként haladt át a hídon.

1949. november 20-án, pontosan száz évvel később, a második világháború végén a német csapatok által felrobbantott Lánchíd újjáépített változatát adták át. Ezen az eseményen Rákosi Mátyás, a korabeli Magyarország kommunista vezetője is jelen volt.

Egy álom valóra válik

A 19. századi reformkorban Pest városának fejlődése és gazdasági jelentősége növekedett, így egyre fontosabbá vált egy állandó összeköttetés létrehozása a Duna két partja között. Gróf Széchenyi István, a modern Magyarország fővárosának egységesített Budapestjének elképzelője, erőteljesen támogatta az állandó híd építésének ötletét. Ő maga 1832-ben alapította meg a Hídegyletet, részben személyes okokból: apja temetésére igyekezve, a jégzajlás miatt nem tudott átkelni a folyón, ezért egy héten keresztül Pesten ragadt.

A híd megépítése során viták merültek fel a híd típusát illetően, valamint a hídpillérek árvízi és jégzajlási veszélyekre gyakorolt hatásait illetően. Végül az 1836. évi országgyűlés döntött a Buda és Pest közötti állandó híd építéséről, amelynek felügyeletét Széchenyi és a görög származású Sina György bankár – aki Jókai Mór “Az arany ember” című művének Tímár Mihály főhősét ihlette – vették a kezükbe.

A Tervezés és Döntések

Gróf Széchenyi István és Andrássy György 1832-ben meglátogatta William Tierney Clark angol mérnök Temze fölötti Marlow-i lánchídját, ami inspirálta őket a budapesti Lánchíd megtervezésében. Sina György bankár meghívta Pestre Clarkot, aki három hídtervet mutatott be. Ezek közül 1838-ban a mai Gresham-palota helyén álló neoklasszikus Nákó-ház vonalában tervezett, 380 méter hosszú, háromnyílású változatot fogadták el. A híd helyszínválasztása a Várhegyhez közeli budai oldal miatt nem volt ideális, ami később az 1857-es alagút építéséhez vezetett.

Törvényi Háttér és Finanszírozás

Az 1840. évi XXXIX. törvénycikk szabályozta a híd építését és fenntartását. Ez kimondta, hogy a Lánchíd egymérföldes körzetében 90 évig nem épülhet új híd, és az átkelésért hídvámot kell fizetni, amely a részvénytársaságot illette meg. Ha a költségek megtérültek, és a híd fenntartásához szükséges összeg összegyűlt, a híd a nemzet tulajdonába került, és ingyenessé vált az átkelés.

Az Építkezés Menete

Az építkezés 1840 nyarán kezdődött, vezetője a tervező rokona, Adam Clark volt. Az alapozáshoz ideiglenes földgátat és cölöpöket használtak, a pillérek és hídfők helyén kikotort kavicsot vízzáró agyaggal töltötték fel, és a teherbíró talajig ástak. Az első cölöpöt 1840. július 28-án verték le, az alapkőletételt 1842. augusztus 24-én József nádor végezte. A cölöpöket szlavóniai fenyőfából készítették, a munkálatokat mintegy 800 munkás végezte.

Balesetek és Nehézségek

1847-re elkészültek a pillérek és a hídfalak. A vasöntvényeket és láncokat Angliából hozták, melyeket úszóállványokról helyeztek el. 1848. július 18-án egy tragikus baleset történt, amikor a beemelendő elemeket tartó csigasor vonólánca leszakadt, egy munkás életét vesztette, és Széchenyi is a Dunába esett, de szerencsésen kiúszott. Az első kocsi, amely áthaladt a még be nem avatott hídon, 1849. január 1-jén Bónis Sámuel vezetésével vitte a Szent Koronát Debrecenbe.

A 19. Századi Működés és Avatás

Az 1849-es hivatalos avatást megelőzően a Lánchídon keresztül vonult át 70 ezer osztrák katona és 270 ágyú, ami mutatja a híd stratégiai jelentőségét. Buda ostroma alatt, 1849 májusában, Hentzi tábornok sikertelenül próbálta felrobbantani a hidat. A hivatalos avatás 1849. november 20-án zajlott, amely után a lakosság a következő naptól használhatta a hidat, hídvám ellenében.

Kőoroszlánok és Államosítás

A hídfeljárókat 1850 óta Marschalkó János által faragott négy kőoroszlán őrzi, amelyekkel kapcsolatos városi legenda ellenére valójában van nyelvük. 1870-ben a híd az állam tulajdonába került, és az 1873-ban egyesített Budapest, sőt az egész ország jelképévé vált. A Széchenyi lánchíd nevet az avatásának fél évszázados jubileumán kapta.

Megújítás és a Második Világháború

Az 1913-15 közötti megújítás után a második világháborúban, 1945. január 18-án a visszavonuló németek felrobbantották a hidat és a pesti lánckamrát.

A 20. Századi Újjáépítés és Modernizáció

Az 1948-49-es újjáépítés során modernizálták a hidat: bővítették a pillérek kapuzatait, kiszélesítették a hídfőket, elbontották a vámszedő házakat, a budai oldalon gyalogos-aluljárót, a pesti oldalon villamos- és közúti aluljárót építettek. Az újjáépített hidat 1949. november 20-án adták át, száz évvel az első avatás után.

Későbbi Felújítások és Jövőbeli Tervek

A híd utóbbi felújításai 1973-ban, valamint 1986 és 1988 között zajlottak, 150. születésnapjára pedig új díszvilágítást kapott. Azóta további műemléki felújítások váltak szükségessé, melyek azóta is tartanak.

forrás arcanum