A legnagyobbak között: az MFTR termesgőzös flotta!
1895-ben állami támogatással létrejött a Magyar Királyi Folyam-tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR) amely a MÁV hajózásiüzletágát vette át. Igen, a MÁV vasútvonalak végállomásaitól az 1888-ban megalapított hajózási üzletága részére vásárolt hajókkal látta el a személyszállítás feladatát az Al-Dunán, a Dráván, a Száván és a Tiszán. 1858-tól ugyan már magyar hajózási vállalatok is alakultak, többségük azonban elbukott a masszív kormánytámogatást élvező DGT-vel folytatott egyenlőtlen versenyben.
Borítóképen: A flotta pár hajója (1950, 1960?)
Manapság politikai vita tárgya (mi nem az?), hogy a Dunán, Budapesten lehessen, avagy sem a BKV (vagy BKK) által üzemeltetett hajókkal – közösségi közlekedés keretein belül! – közlekedni. Az érdekek különbözők; a turistákat célzó vállalkozások – legyen az hazai vagy külföldi – nem igazán szeretnék, ha az ő áraikhoz képest igen olcsó menetjegyekkel is lehetne közlekedni a Duna egyes budapesti szakaszain, míg a budapesti közösségi közlekedés utazásszervezője pedig tart attól, hogy kötelező szolgáltatásként kell nyújtania a hajós közlekedést, ami véleményük szerint veszteséget termel, vagy termelhet. Mások szerint viszont a Dunán való közösségi közlekedés jót tenne a városnak… Ki tudja, amikor a politika bezavar, aligha segít a tisztánlátásban.
De a mi témánk nem ez, csakis azért került ide, mert látni kell, hogy ez korábban is így volt! Az Első Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT) 1829-ben alakult meg, és bizony privilégiumai, állami hátszele okán más vállalkozások nemigazán tudtak vele versenyre kelni.
A DGT azonban nem a személyszállítást, hanem az ipari jellegű szállítmányozást tekintette elsődleges feladatának, így a folyami személyszállítás mostohagyerek maradt…
Nem feltétlenül hibázott az állam, hiszen könnyen lehet, úgy látták, előbb az ipart kell fejleszteni, aztán majd másra is jut, de az 1800-as évek végére kiderült; a DGT akkor sem akarja igazán a személyszállítást, ha pedig telne rá…
1895-ben tehát bizonyos szempontból a DGT ellenében jött létre az MFTR. És nem is késlekedtek, elkezdődött a flotta kialakítása.
A géppark természetesen elég színes volt, de azékköveket mindig is a termesgőzösök jelentették, melyek a távolsági személyszállítást szolgálták.
Az első darab az I. Ferencz József 1893-ban épült a Ganz és Társa Gép Vagon Hajógyár Rt. angyalföldi üzemében. 1895-ben követte őt az Erzsébet királyné. A harmadik 1896-ban Deák Ferencz néven épült Újpesten a Danubius Schönichen Hartmannál, majd negyedikként ugyanott a Gróf Széchenyi István. A Szőke Tisza már a huszadik században, 1917-ben IV. Károlyként szállt vízre, a Zita királyné pedig 1918-ban született. Mindketten az első két testvérhez hasonlóan Angyalföldön épültek.
Ezeket a hajókat továbbiak követték, de ez volt az a klasszikus kor, amikor a termesgőzösök épültek. Mára talán – az ilyen típusú hajókból – csak a Kossuth maradt meg eredetinek mondható állapotban
