Hírek Történelem Videók

A legnagyobbak – A Schwerer Gustav és Dora

1934-ben a német hadsereg főparancsnoksága (OKH) megbízást adott a Kruppnak a németországi Essenben, hogy tervezzen egy fegyvert, amely képes elpusztítani a francia Maginot-vonal erődítményeit. A fegyver lövedékének át kellett ütni a hét méter vastag vasbetont, és egy egy méter vastag acél páncéllemezt, a francia tüzérség lőtávolán kívülről. Dr. Erich Müller, Friedrich Krupp AG tüzérségi fejlesztési osztályának vezetője azonnal nekilátott számításokat végezni, meghatározta a méreteket, majd hosszú ideig nem történt semmi…

Borítóképen: Hitlert lenyűgözte az eredmény… (forrás: youtube)

„Ágyús-Müller” számításai szerint a feladatra szánt fegyvernek mintegy 80 cm űrméretűnek kell lennie, lövedéke legalább 7 tonnás és ágyúja 30 méter hosszú. Az előzetes becslések szerint a fegyver súlya meghaladja majd az 1.000 tonnát. A méret és súly mellett mozgathatónak kellett lennie, a vasúti sínek nyomtávját és terhelhetőségét is figyelembe véve. Krupp tervei több különböző elrendezésben készültek, 70, 80, 85 cm és 1 m űrmérettel. A vasúti ágyú egyetlen mozgó része a csövet tartó emelő volt.

Egy „kicsi” ágyú, az 1940-ben szolgálatba állt Krupp K5 – 28 cm-es ágyú vasúti fegyver

Talán a feladat nagysága, és/vagy a Krupp azon szokása késleltette a megvalósítást, hogy egy típusból az első fegyvert ingyen készíti el, nem tudni, de tény, hogy az előállítási költség nem kevesebb volt, mint 7.000.000 birodalmi márka volt. Márpedig az aranystandardhoz kötött birodalmi márka ütésálló fizetőeszköz volt – ekkor még…

Schwerer Gustav – fejlesztés és gyártás

Végül Hitler esseni látogatása indította el a tényleges fejlesztést 1936 március végén, amikor a látogatás során érdeklődött, miként áll a gyár az óriás ágyú fejlesztésével. Ha érdeklődött, került, amibe került, meg kellett csinálni, ez akkoriban így működött. Valószínű, hogy minden készség rendelkezésére állt a Krupp-nak, hiszen 1937-ben el is készültek, és a német hadsereg főparancsnoksága (OKH) jóvá is hagyta ezeket. El is kezdődött a gyártás, azonban a kovácsolási technológiák nehézségei miatt még 1940-re, az eredetileg kitűzött határidőre sem sikerült átadni működőképes darabokat.           

Az ágyú Alfried Krupp apja után kapta az Gustav nevet, teljes nevén pedig Schwerer Gustavnak (Nehéz Gusztáv) hívták. A teszteket egy ideiglenes ágyútalpon a rügenwaldei lőtéren végezte a hivatalos próbákat, 1941 tavaszán, amire Hitler személyesen adott engedélyt, és részt is vett rajta. Hitlert lenyűgözte az eredmény…

Mörser Karl & Schwerer Gustav

A fegyvert egy 8 forgóvázas speciális futóműre szerelték, amelyek két párhuzamosan futó vasúti sínpáron mozogtak. Mindegyik forgóváznak 5 tengelye volt, ami összesen 40 tengely (80 kerék). A lőszer egy nehéz beton páncéltörő lövedékből állt, és egy könnyebb robbanóhüvelyből. Nagy hatótávolságú rakétalövedék is tervben volt, amelynek hatótávolsága 150 km lett volna. Ez azonban az ágyúcső 84 méteresre növelését követelte volna meg.

1942 februárjában aztán bevetésre indult a szörny. Márciusban a Perekopi-fölszorosnál (a Krímet a kontinenshez csatoló szoros) állomásoztatták, amíg kiépítettek négy félkör alakú pályát a Schwerer Gustav számára. Erre azért volt szükség, mert a fegyver egyetlen mozgó alkatrésze a csövet tartó emelő volt, így a célzás, az irányállítás helyváltoztatást (is) igényelt.    

Szevasztopol ostroma volt a fegyver első harci próbája. A telepítés május elején indult, és június 5-én a fegyvert kész volt a tüzelésre. A következő célokra alkalmazták:

  • Június 5-én a part menti telepített fegyverzet ellen, 25.000 m távolságból. Nyolc lövedéket lőtt ki ide, majd a Sztálin erőd ellen újabb hatot.
  • Június 6-án a Molotov erőd következett, amelyre hét lövedéket lőtt ki. A Szevernaja-öbölben a németek által „Fehér szikla” fedőnévvel ellátott célpont következett, ami egy földalatti lőszerraktár volt. A raktárak 30 méterre helyezkedtek el a föld alatt, legalább 10 méter vastag betonfalakkal. Kilenc lövedéket lőttek ki, amelynek hatására a raktár tönkrement.
  • Június 7-én egy gyalogsági támadás támogatására vetették be, majd egy távolabbi erődítmény ellen. Hét lövedéket lőtt ki.
  • Június 11-én a Szibéria erődre öt lövedéket lőtt ki.
  • Június 17-én a Gorkij erőd és a tengerparti ütegek ellen öt lövedéket lőtt ki.
  • Az ostrom végére, július 4-én Szevasztopol városa romokban hevert, és 30.000 tonna tüzérségi lőszert lőttek el. A Gustav 48 lövése után végleg elhasználódott az ágyúcső, amellyel már a tesztelés és fejlesztés során is körülbelül 250 lövést adtak le. A fegyverre felszerelték a tartalékcsövet, és az eredetit visszaküldték a Krupp gyárba, Essenbe, szabályozásra.
Hitler titkos fegyverei (Schwerer Gustav, 80cm)

A fegyvert ekkor lebontották, és költöztek a keleti front északi részére, ahol támadást terveztek Leningrád ellen. Mintegy 30 km-re került a város közelébe, Tajci vasútállomásához közel. A Gustav ugyan működőképes volt, de a támadás elmaradt. A monstrum akkor Leningrád közelében töltötte a telet (1942–1943).

A fegyvert 1945. április 14-én felrobbantották, hogy megelőzzék szövetséges kézre kerülését. A roncsokat 1945. április 22-én találták meg az erdőben, Auerbachtól körülbelül 15 kilométerre északra és Chemnitztől 50 km-re délnyugatra. A löveget a nyár folyamán szovjet hadimérnökök vizsgálták meg, majd Merseburgba szállították, szovjet hadizsákmányként.

Dora volt a második fegyver, melyet Sztálingrád ellen vetettek be. Amikor a szovjet bekerítés fenyegetett, a németek elkezdték a hosszú visszavonulást, és magukkal vitték a Dorát is.

Hogy katonai szempontból mennyi haszna volt az igen drágán megépíthető, és üzemeltethető, viszonylag gyorsan amortizálódó óriási fegyvereknek? Véleményünk szerint több került a leves, mint a hús, a fejlesztésbe ölt pénz, és energia talán jobban hasznosult volna más fegyverek előállításával, és rendszerbe állításával. Minden esetre a fegyverek történetének egy igen érdekes fejezete kötődik a Schwerer Gustav-hoz.

Ajánlott Cikkek