Hírek Történelem Videók

A legnagyobbak – Tu-160M

A Tu-160 a valaha épített legnagyobb méretű harci gép. Beceneve, a Fehér hattyú. Találó név, mert igen kecses „jószág”, ami most új korszakba lép! Az igaz ugyan, hogy a Tu-160-at múlt század ’70-es éveiben kezdték tervezni, és 1987-ben állították hadrendbe, a tervezett 100 darabot soha nem gyártották le, és most is csak 16 darab van szolgálatban, de képességei okán az orosz haderőnél, és a Tupoljev-nél is úgy gondolták, megéri továbbfejleszteni. Az új változat, a Tu-160M külsőre szinte 100%-ban megegyezik az előddel, ugyanakkor rengeteg változtatás történt, rendszerei 80%-át korszerűsítették, és digitális technológia legújabb vívmányai is bekerültek.

Sorozatunkban tehát a Tu-160, és Tu-160M-et mutatjuk be, aminek aktualitást ad, hogy;

Éppen tegnap volt az első berepülése az új változatnak. A gép mintegy fél órán keresztül tartózkodott a levegőben, ahol a pilóták különféle manővereket próbáltak ki rajta hozzávetőleg 600 méteres magasságban.

Az újonnan gyártott Tu-160M ​​stratégiai rakétahordozó első repülése

Nézzük meg előbb a már rendszerbe állt Tu-160 Blackjack képességeit, hogy megértsük, miért tartják még ma is igen ütőképesnek a típust, illetve érdemesnek arra, hogy újra-építsék, modernizálják! Ennek oka abban áll, hogy egy olyan időszakban tervezték, amikor (még) nem számított az emberi és az anyagi ráfordítás, viszont mindennél fontosabb volt az Egyesült Államokkal folytatott hidegháborús fegyverkezés! A Rockwell B-1 Lancer ellen pedig kellett valami…

A Rockwell B-1 Lancer a Tupolev-160 Blackjack ellen

Igen, a gép története a múlt század ’60-as éveire vezethető vissza, amikor a szovjetek csupán a hangsebesség alatti Tu-95, és M-4 bombázókkal rendelkeztek, melyek használhatósága igencsak korlátozott volt a fejlett NATO légvédelmi rendszerek mellett. Az atom-ütőerő gerincét a szárazföldi telepítésű ballisztikus rakéták alkották. Miután folyamatosak voltak a fejlesztések az ellenoldalon is, lépni kellett, így;

A Szovjetunió Minisztertanácsa 1967-ben rendelte el egy stratégiai bombázó kifejlesztését, amely 3.200–3.500 km/h-s maximális sebesség és 18.000 m szolgálati csúcsmagasság mellett képes a 11-13.000 km-es hatótávolság elérésére, a hangsebesség alatt repülve pedig a 16-18.000 km-es hatótávolságot is eléri.

Érdekes, hogy a tervezés első fázisában még nem vett részt a Tupoljev-tervezőiroda, mert rendkívül leterheltek voltak, elsőnek a Szuhoj, és a Mjazicsev fogott hozzá a tervezéshez. A Szuhoj a T-4 stratégiai bombázója alapján készített terve a T-4MSZ név alatt futott, Mjazicsevék pedig egyenesen két tervvel álltak elő; az M-18 hagyományos aerodinamikai kialakítású gép volt, míg az M-20 kacsa-elrendezésű.

Tu-144: szuperszonikus utasszállítás

1969-ben aztán a Tupoljev is bekapcsolódott a munkába.

Az akkor már létező Tu-144, nagyméretű szuperszonikus gépükből indultak ki, hiszen ezzel már sok tapasztalatot szereztek. Érdekes, hogy az első terveken még nem alkalmaztak változtatható szárnynyilazást. Később már egyértelműen ezt preferálták (egy áttervezés után), de ezzel együtt végül valójában a szerencse döntött a Tu-160 megvalósítása mellett!

A szovjet katonai vezetés ugyanis a Szuhoj-, a Mjasziscsev- és a Tupoljev-tervezőirodák javaslatainak értékelése után 1972-ben a Szuhoj 200-as gyártmányjelzésű (T–4MSZ) gépét találta a legjobbnak. A Szuhoj-tervezőiroda abban az időben azonban a Szu–27 vadászrepülőgép fejlesztésével volt elfoglalva, ezért a T–4MSZ helyett a Tupoljev-tervezőiroda gépének megvalósítása mellett döntöttek.

A valaha épített legnagyobb, legnehezebb szuperszonikus és harci repülőgép: Tupolev Tu-160M ​​”White Swan”

Az M-változat miben tudhat többet? Nos, valószínűleg mindenben, hiszen;

A repülőgép korszerűsített hajtóműveket, korszerűsített vezérlőrendszereket, navigációs rendszereket és fegyverzetvezérlő rendszereket kapott.

De nem elégedtek meg ezzel;

Az új sorozat sokkal fejlettebb technológiák alkalmazásával készül, ezért modernizálták az üzemek és a repülési tesztbázis felszereltségét, valamint üzembe helyezték a világ legnagyobb elektronsugaras hegesztő és titán-vákuumlágyító berendezését.

A Tu-160-as a jövőben új típusú, köztük kísérleti fegyverek hordozójává válhat, a Tu-95MSz-szel együtt az orosz légi- és űrerő nagy hatótávolságú repülőgépflottájának alapját jelenti!

A Tu-95 – ahogy még nem láttad! Belülről!

Következzenek hát az adatok, amelyek talán a legjobb leírást adják a Su-160-ról, és annak képességeiről (a Tu-160M várhatóan minden paraméterében jobban teljesít majd!):

Méret- és tömegadatok:

  • Fesztáv: 55,7 / 35,6 m (kinyitott és behúzott állapotban
  • Hossz: 54,1
  • Magasság: 13,1
  • Szárnyfelület: 400/360 m²
  • Üres tömeg: 110.000 kg
  • Normál felszálló tömeg: 267.600 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 275.000 kg

Hajtóművek:

  • Hajtóművek száma: 4 db
  • Típusa: Kuznyecov NK–32 gázturbinás sugárhajtómű
  • Maximális tolóerő: 4×137 kN utánégető nélkül, 4×245 kN utánégetővel

Teljesítményadatok:

  • Legnagyobb sebesség: 2230 km/h (nagy magasságban)
  • Utazósebesség: 917 km/h
  • Hatótávolság: 12.300 km
  • Hatósugár: 7.300 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 16.000 m
  • Emelkedőképesség: 70 m/s
  • Maximális repülési idő: 15 óra
  • Tolóerő–súly arány: 0,37 utánégetővel
  • Felszállási úthossz: 900 m
  • Kigurulási úthossz: 2.000 m

A Tu-160M adataival sajnos adósok maradunk, mert még nincs publikus információ, illetve talán a tervezők és a gyártó is csak becslésekkel rendelkezik a képességek tekintetében.

Ajánlott Cikkek