A magyar aki nemet mert mondani – Esterházy János
Északi szomszédaink rendszeresen elfelejtik, hogy a vészkorszak idején egyetlen józan politikus ült a szlovák parlamentben – ő is magyar volt Esterházy János aki nemmel szavazott a szlovákiai zsidók deportálására. Ma ennek a szégyenletes szavazásnak van az évfordulója.1942 – A szlovák parlament utólagosan jóváhagyja a zsidók deportálását; az egyetlen ellenszavazatot a Magyar Párt képviselője, Esterházy János adja le
Gróf galántai Esterházy János (Nyitraújlak, 1901. március 14. – Mírov, Csehszlovákia, 1957. március 8.) Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa. Élete és állásfoglalásai a szlovák–magyar viszonyban máig viták tárgya, mivel szimbólummá vált.
Esterházy János tájékoztatta a szlovák parlament elnökét a deportálásról szóló törvény megszavazása előtt. Esterházy János a politikusokra hivatkozva, lelkiismereti alapon döntött, és a magyar közösség vezetőjeként elutasította a jogszabályt, a keresztény értékek támogatásával. Esterházy felismerte, hogy a fasiszta Szlovákiában a magyarokat is diszkrimináció fenyegette.
Kiemelte, hogy Esterházy János nem szavazta meg a deportálásokat, mivel a parlamentben a levezető elnök nem tette fel a kérdést, hogy ki szavaz ellene. Azonban források szerint tudható, hogy ellene szavazott volna, mert “istentelennek és embertelennek tartotta” a javaslatot. Végül nem tartóztatták le döntése miatt, mert Berlinnek nem volt érdeke elmélyíteni a szlovák-magyar ellentétet.
Simon Attila történész, a révkomáromi Selye János Egyetem oktatója elmondta, hogy Esterházy János lett a csehszlovákiai magyarok politikai tömörülésének, az Országos Keresztényszocialista Pártnak elnöke. Vezetése alatt a szlovákiai magyar politika önálló arculatot mutathatott fel. Rámutatott arra is, hogy 1938 és 1945 között Esterházy Jánosnak le kellett mondania a történelmi Magyarország visszaállításának igényéről. Emellett elutasította mind a bal-, mind a jobboldali szélsőségeket, és az egyetlen ellenzék volt a szlovák parlamentben a hivatalos szlovák politikával szemben.
Amikor Esterházy Jánost háborús bűnösként halálra ítélték, az egész magyar közösséget halálra ítélték, és ezáltal nyilvánvalóvá vált, hogy Csehszlovákia a magyarokkal szemben a kollektív bűnösség elvét alkalmazta.
