A magyar automobilizmus úttörője: gyárlátogatáson a MÁG-nál 1915-ben
MÁG? Igen, a Magyar Általános Gépgyár rövidítése, a Podvinecz és Heisler nevő vállalkozás utódjaként jött létre. Az elődvállalat már 1904-ben gyártott Phönix néven autókat (Cudell elemekből, majd Cudell licensz alapján). 1911-ben a vállalat indult az ún. szubvenciós teherautó programban, államsegélyt is kapott, majd 1912 július 4.-én vette fel a Magyar Általános Gépgyár nevet.
Borítóképen: A Magyar Általános Gépgyár autógyára nagy géptermének egy részlete (forrás: A Motor, 1915)
1913-ra készültek el a sikeresnek mondható teherautójukkal, és az első nagy világégést megelőző időszakban a posta megrendelt a cégtől 50 darab levélgyűjtő kisautót is. A háború kitörésével ezek gyártását leállították, de a Csonka János tervei alapján készített postakocsik gyártása aztán gyártásba mentek a postakocsik.
De 1913-ban más is történt: a MÁG Austro-Daimler licensz alapján megkezdte a repülőgép-motorok előállítását. A cég ezen tevékenysége 1915-ben vett újabb lendületet, amikor a vállalat részvénytöbbségét átvette a Magyar Általános Hitelbank és az Austro-Daimler, majd Mátyásföldön új, nagy gyártelep építésébe fogtak, mögötte repülőtérrel.
Ekkor érkezünk gyárlátogatásra… A Magyar Általános Gépgyár tehát eredetileg malomépítészeti gépeket gyártott, és ezen a területen továbbra is az egyik legjelentősebb hazai gyárnak számított. Az autógyártás azonban már korábban megjelent a vállalat tevékenységei között.
Kezdetben az autógyár a törzsgyárhoz kapcsolódva működött, ám ez az állapot nem bizonyult tartósnak.
Heisler Vilmos vezérigazgató hamar felismerte, hogy az autógyártás teljesen más gyártási eljárásokat és infrastruktúrát igényel, ezért gyors döntéssel egy önálló autógyár építését határozta el.
Az új gyár a korábbi üzemtől mindössze néhány esztergapadot vett át, a többi berendezést kifejezetten az autógyártás igényeire tervezték.
Az igazgatósági épületet elhagyva az autógyár nagy udvarára juthatott a látogató, ahol egy próbaállványra szerelt repülőgépmotor hangja töltötte be a teret. Ez egyike volt azoknak a motoroknak, amelyeket a hadügyminisztérium rendelt, és szigorú vizsgálatoknak vetettek alá az átvétel előtt.
A motor már öt órája folyamatosan működött, és a teljesítményi görbék az elvártnál kedvezőbb eredményeket mutattak.
A MÁG által gyártott repülőgépmotorokat a hadvezetőség előzetes tesztelés után vette át, és az ellenőrzések során egyetlen fennakadás sem jelentkezett. Az átvevőbizottság tagjai egyöntetűen nagy elismeréssel nyilatkoztak az alkatrészek precíz kivitelezéséről.
A próbaállvány mögött magasodott a gyár hatalmas csarnoka, amelybe az irodai ajtón keresztül lehetett belépni. Az autógyár teljesen önállóan működött, így itt kaptak helyet az üzemvezető főmérnök és a műszaki személyzet irodái. Az adminisztratív rész után egy nagy kapun keresztül a gyártócsarnokba érkeztek, ahol a gépek zúgása és zümmögése jelezte a folyamatban lévő munkát.
A csarnok világítása kiváló volt, a tisztaság és a rend pedig szinte szokatlan egy ipari környezetben.
A gépek működési mód szerint hosszú sorokban álltak. A csarnok egyik oldalán speciális berendezések kaptak helyet, amelyeket kúpkerekek marására, hengerek fúrására és csiszolására használtak. A következő sorban fúró- és marógépek, valamint különböző méretű esztergapadok álltak. Egy hatalmas esztergapad külön a repülőgépmotorok hengereinek esztergálására volt beállítva, és mellette az alkatrészek különböző gyártási fázisban sorakoztak.
Külön részlegben tapasztalt szakemberek dolgoztak az autó- és repülőgépmotorok szerelésén. A szerelőállványokon összeállított motorokat precíz munkafolyamatok kísérték. Az egyik szomszédos helyiségben az autómotorok próbapadjai kaptak helyet, ahol folyamatosan zajlottak a tesztelések. Az autogén hegesztési állomásokon szintén állandóan folyt a munka.
A raktárhelyiségek átlátható és célszerű kialakítást kaptak. A nyersanyag-raktárban és a köztes raktárakban a mechanikai műhelyből érkező alkatrészeket tárolták a szerelési munkákhoz. Egy külön részlegen az elkészült autóalvázakat és motorokat helyezték el.
A késztermékeket tároló helyiségben a gyár legújabb típusai, például a 25 lóerős MÁG túrakocsi alvázai voltak láthatók. Ezek az autók a korábbi évek túráin és a harctéri használatban is kiválóan teljesítettek. A raktárban megtalálhatóak voltak hátsó hidak, forgattyútengelyek és kisebb motorok, amelyeket a Magyar Királyi Posta rendelt kis szállítókocsikhoz.
A gyárlátogatás meggyőző bizonyítéka volt annak, hogy a Magyar Általános Gépgyár kitűnően szervezett ipari létesítményként működött. A precíz munka, az átlátható gyártási folyamatok és a kiváló minőségű alapanyagok biztosították, hogy a gyár termékei elsőrangúak legyenek.
A vállalat vezetése ekkor egy új gyártási ágat is előkészített, amely hamarosan beillesztésre került a gyártási programba.
Heisler vezérigazgató megállapodást kötött az Austro-Daimler gyárral, amelynek értelmében a Magyar Általános Gépgyár jogot kapott az Austro-Daimler rendszerű elektromos járművek gyártására. Ennek eredményeként Budapestre olyan elektromos autóbuszok gyártását tervezték, amelyek megegyeztek a városban már forgalomban lévő típusokkal.
Az első ilyen buszok a Wiener-Neustadti Austro-Daimler művekből kerültek ki, és Budapest további négy darabot rendelt belőlük.
A korábbi üzemi tapasztalatok alapján várható volt, hogy ezek az elektromos járművek nagy számban kerülnek majd megrendelésre, és nemsokára a MÁG által gyártott példányok is megjelentek Budapest utcáin. Aztán a háború más irányba terelte a dolgokat…
És a végére egy kép 65 évvel későbbről, 1980-ból. Ismerős a csarnok szerkezete? Nem véletlen, hiszen ugyanaz a csarnok, mint amit a borítóképen láthatunk, de ekkor már a telep az AFIT I. SZ. Autójavító Vállalat telephelyeként szolgált:
