A Magyar Gazdasági és Kisvasúti Részvénytársaság
Nem, ezúttal nem egy vasúttársaságot mutatunk be, hanem egy olyan vállalkozást, ami vasútépítésre jött létre. A vállalatot 1918-ban alapította meg a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank abból a célból, hogy az általa (is) finanszírozott vasúti társaságok számára vállalja vasútépítési feladatok ellátását. Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy a vasúttársaság számára nyújtott, vasútépítésre felvett hitelt akár a megrendelő felé nem is kellett folyósítani, hanem csak a bank számláiról az építést vállaló, a bank saját tulajdonában álló Magyar Gazdasági és Kisvasúti Részvénytársaság számlájára átvezetni.
Borítóképen: A Magyar Gazdasági és Kisvasúti Részvénytársaság által épített vonal Kecskeméten, a Halasi út Kecskemét alsó vasútállomásnál. A Kecskeméti Gazdasági Vasút keskeny nyomtávú vonala. Elöl az 1935-ben gyártott, GANZ diesel-mechanikus, poggyászteres motorkocsi. Távolban a Nagytemplom tornya látszik (forrás: Fortepan, 170277)
A társaság megalapítását tehát egyfajta bizalomhiány szülte, ugyanis a bank nyilván nem bízott egyes ügyfelekben, nem feltétlenül hitt abban, hogy az építésre szánt összegeket végül tényleg építésre, és nem az egyéb kötelezettségek kiegyenlítésére fordítják a társaságok. Igen, sajnos a tőkehiányos gazdaságban – ahol gyakoriak voltak a csődök – a bankok igyekeztek óvatosan hitelezni, de azt nem tehették meg, hogy senkinek nem folyósítanak, ugyanis a bank a kihelyezett hitelekből él. A bank vállalkozása tehát eredendően egyfajta biztosítás volt:
A bank az építés teljes időtartama alatt pénzénél volt, a valós kockázat „csak” az volt, hogy a társaság veszteséges működése okán a hitelkamatokat nem kapja meg.
Nos, a vállalat 1925-re már több magánhasználatú, keskenyvágányú vasutat épített, melyek közül kiemelendők Kecskemét város részére létesített 18 kilométeres bugaci, az Észak-Magyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat részére épített 17 kilométer hosszú Karancskeszi-Karancsberény és az őrgróf Pallavicini uradalom részére épített 40 km hosszú Algyő-Pusztaszer keskenynyomtávú, gőzüzemű vasutak.
Akkoriban közforgalmú vasutak létesítését a gazdasági viszonyok nem igazán tették lehetővé, de ezek előkészítésén a vállalat szorgalmasan dolgozott: akkoriban kb. 1.000 kilométer közforgalmú vasútra már előmunkálati engedélyt kaptak, és arra készültek, hogy a gazdasági helyzet javulásával ezeket meg is építhetik.
Bár a bevezetőben azt írtuk, hogy ezúttal nem egy vasúttársaságról lesz szó, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak kisebb társaságok, melyek vonalainak működtetését is ellátta a Magyar Gazdasági és Kisvasúti Részvénytársaság. Ilyen volt például a Borzsavölgyi Gazdasági Vasút Részvénytársaság is.
Ha jobban belegondolunk, ez a tevékenység már inkább a kármentés volt, mert adott esetben arra is szükség lehetett, hogy a fizetésképtelen társaságokban tulajdonrészt szerezzen a bank saját vállalatán keresztül.
Egy másik ilyen átvett társaság volt a részvénytársaságnak a Szekszárd-Bátaszéki Helyiérdekű Vasút Részvénytársaság is. A bank alapította társaság tehát egyre nagyobb teret nyert a gazdasági vasutak világában. A társaság egyébként nem kizárólag kisebb társaságokkal, hanem egyenesen a MÁV-val is szerződésben állt vasútvonalak (elsősorban keskeny nyomtávval) építését illetően.
„A Magyar Gazdasági és Kisvasúti Rt. Szob állomásból kiágazólag Ipolydamásd, Letkés, Ipolytölgyesérintésével Vámosmikola községig keskeny nyomtávú, közforgalmú gazdasági vasútra, továbbá ebből kiágazólag Nagybörzsöny községig vezetendő szárnyvonalra, azonkívül Szobállomásról kiágazólag az országút mentén Márianosztra község érintésével a Kis Vadálló hágón keresztül Kóspallag községig ugyanolyan vasútra már régebben megkapta az előmunkálati engedélyeket. A kereskedelemügyi minisztérium ezeket az engedélyeket most meghosszabbította” – olvasható a Turistaság és Alpinizmus 1921. évi 9. számában. Ilyen és ehhez hasonló közzétételek rendszeresen jelentek meg az újságokban, így kimondhatjuk, hogy;
A két nagy háború között épült keskeny nyomtávú vonalak legnagyobb építője a Magyar Gazdasági és Kisvasúti Részvénytársaság volt!
Ez bátran nevezhető egyfajta aranykornak a vállalat életében, de természetesen a második nagy világégés ezt a vállalatot is megviselte, ugyanakkor éppen a háborús pusztítások adtak lehetőséget arra, hogy addigi tevékenységét magasabb szintre emelje. A károk helyreállításában nyilván részt vett a vállalat, de immár egy teljesen más formában:
„A magyar dolgozók kizsákmányolásában a Horthy-rezsim alatt egyenrangú társak voltak a földbirtokok mellett a bankok is. A földreformmal a magyar demokrácia megszüntette a dolgozó parasztság kizsákmányolását, új életet biztosított számukra. 1947 november 20-án az országgyűlés egyhangúlag megszavazta a bankok államosítását” – írta a Makói Népújság 1947. évi 273. száma.
Ez pedig egyet jelentett a Magyar Gazdasági és Kisvasúti Részvénytársaság államosításával is, melyet ezek után – teljes beolvasztásáig – Magyar Gazdasági és Kisvasúti Rt. államosított vállalat néven neveztek.
