A magyar ipar remekei: a BVV kombinált lokomotív-hóseprői

A BVV nem más, mint a Budapesti Városi Vasút, amely megnyitotta az első normál (1.435 mm) nyomtávolságú villamosvonalat a magyar fővárosban, a józsefvárosi Baross utcában. Ekkor már volt villamosközlekedés a Nagykörút Nyugati pályaudvar és a Király utca közötti szakaszán, de az 1887. november 28-án megnyitott pálya még 1.000 mm-es nyomtávval működött.

Borítóképen: A bemutatott hóseprő

Történetünk 1913-ba vezet vissza, ami az utolsó békeév. Azt pedig, hogy akkoriban még tényleg komoly gondot jelentett a hó, az mutatja, hogy a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye ebben az évben, a 29. számban igen részletesen foglalkozott a témával, nevezetesen a hóeltakarítás kérdésével.

Annak oka pedig, hogy ezzel a ma már nem igazán problémát okozó kérdéssel foglalkozunk, nem más, mint hogy itt egy ízig-vérig magyar termékről van szó, ugyanis nevezett cikkben így írnak a hóseprőkről:

„A kocsit és az ahhoz tartozó alkotórészeket a városi vasút aréna úti főműhelye készítette, a hóseprőszerke zetet magát a Schlick-Nicholson gépgyár, az összes villamos berendezést pedig a Magyar Siemens-Schuckert Művek szállították.”

Azon túl tehát, hogy kijelenthetjük, ma már valóban nem okoz problémát a hó – legalábbis olyat nem, hogy ezek eltakarítására a villamoshálózat üzemeltetője külön gépeket alkalmazzon -, azért is érdekes a téma, mert bepillantást enged egy olyan kor utolsó időszakába, melyek örökre elvesztek. Hiszen ezek után jött a háború, és aztán annak következményei…

És persze maga a technika is igen érdekes!

„A hóeltakarítás feladata, amilyen egyszerűnek látszó, éppen olyan nehéz és még teljesen meg nem oldott kérdése a közúti vasutaknak. <…> És nincs olyan szerkezet, mely az összes feladatoknak megfeleljen” – írja a cikk szerzője, Kertész Ferenc.

Ezen a ponton a szerző az addig alkalmazott gépeket elemzi, és megállapítja, hogy közel sem használhatók megfelelően, nem érik el velük a kívánt eredményt, ráadásul „egy 20.000 koronába kerülő hóseprőgép 10% leírása és 5% kamatozása összesen évi 3000 korona üzemköltséget jelent a szóban forgó vasútra nézve a rendes üzemi, egyéb karbantartó és helyfoglaló költségeken kívül”.

És ezen a ponton meg kell nyugtatni azokat, akik a globális felmelegedés miatt aggódnak, hiszen a szerző kifejti, hogy a gépek üzemeltetésének költsége azért fájdalmas különösen, mert „e gépnek évenként legfeljebb 3—4 napi, de rendesen még kevesebb idei üzeme”.

Azért a budapesti villamos városi vasút e feladatok teljesítésére külön gépeket állított elő s olyan hóseprőgépeket hozott forgalomba, amelyek az egyéb követeléseknek vannak hivatva megfelelni.

Ezen a ponton a szerző kicsit eltér a témától, de megtudjuk, hogy már ekkor a vasszerkezetű kocsik mellett érvel, ugyanis a faszerkezetű villamosok esetében véleménye szerint a szerelvény utcát felverő zaját nem is annyira a gépészeti berendezések, hanem a deformációra hajlamos kocsiszekrény okozza. Ezen túmenően pedig:

„A kocsi alvázát sokkal könnyebbre lehet építeni, mert a vaskocsi oszlopai és tetőzete maga is részt vesz a súly hordásában.”

A vasvázas felépítés tehát összességében egy könnyebb szerkezetet eredményez, bármilyen hihetetlen is!

Még akár az is lehet, hogy ez gondolat indította el Piltzer György fantáziáját, és – többek között – ezt az elvet vitte tovább, amikor feltalálta a ma már általánosan alkalmazott lemezkarosszériát:

Ezek után pedig azt idézzük, hogy miért óriási találmány az ebben a cikkben bemutatott hóseprő! De előbb jelezzük, hogy ezek a gépek egyenesen 30.000 koronába kerülnek, csakhogy;

… télen-nyáron mint lokomotív van üzemben és ha bármelyik pillanatban havazás áll be, bőven számítva fél óra alatt a hóseprő ráemelhető és működésbe hozható, ez a körülmény értékét is nagy mértékben emeli.

Végezetül pedig egy igen fontos megjegyzést tesz a szerző, amit ő akkoriban nem feltétlenül értelmez Budapestre is, de mint tudjuk, a későbbi időkben Budapesten is megjelent a villamos vonalakon a teherszállítás:

„… a vidéki vasutaknál, ahol lokomotívra teher-, szén- stb. szállításoknál úgyis szükség van, nem kerül nagy többletkiadásba és hasznos az ilyen kombinált gép beszerzése.”