A magyar ipar remekei: A Fűzfői papír
A borítóképen látható füzetek biztosan sokak számára ismerősek. Ezek bőven nem a legrégebbi termékek, ha jól sejtem, még magam is inkább a cikkben az első képen látható formátumot használhattam kisiskolás koromban.
Borítóképen: Füzfői füzetek
Persze ezeket szigorúan be kellett csomagolni valami kékes-lilás egyenpapírba, meg egyen-vinyetta is dukált hozzá, és egy időben még kötelezően valami nejlon „bugyit is rájuk kellett húzni.
Szóval igazából mindegy volt, hogy a régi, vagy az új sorozatból került ki az emberpalánta füzete, a végén egyforma lett, de aztán ahogy telt az idő, persze szép lassan lefoszlott a csomagolóanyag, egy idő után meg rebellisként nem is került rá csomagolás, hiszen minden adott volt a használathoz úgy, ahogy az kijött a gyárból.
Na de honnan? Hol volt a gyár? Emlékeim szerint gyártóként a Papíripari Vállalat volt megjelölve, de a jól megkülönböztethető márkajel, a vitorlás mindvégig ott volt, így szüleimtől tudtam, hogy ezek a füzetek Balatonfűzfőn készültek.
Márpedig hinni kellett nekik, mert egyikük tanuló vegyészként Fűzfőn dolgozott – igaz, nem a papírgyárban, hanem a Nitrokémiánál, de a két gyár egymás szomszédja, a talapülés meg akkor sem volt igazán nagy, így mindenki mindenkit és mindent ismert.
Helyesebben… Azt még helyben sem tudta mindenki, hogy Balatonfűzfőn 1927-ben üzemelték be azt az erőművet, ami a föld alatt működött és voltaképpen egy négyezer négyzetméteren működő, két szintre és három teremre tagolt, keskenynyomtávú vasúttal felszerelt hatalmas barlangrendszer volt!
Ezzel jó messze kerültünk a papíripartól, de még messzebb kerülünk, ha azt is eláruljuk, hogy azért kellett a földalatti erőmű, mert itt az induláskor lőporgyár működött, melyet 1922 és 1926 között telepítettek ide Mosonmagyaróvárról.
A Hazai Papírgyár Rt. üzeme 1929-ben kezdte meg a termelést.
A lőporgyárból Nitrokémia Ipartelepek Rt. lett, ami más vegyipari termékeket is gyártott. Saját lakótelepet építettek ki Fűzfőgyártelepen, a komplexumot fallal vették körbe, fegyveres őrség védte, város volt a faluban.
A papírgyár is építtetett lakásokat, a ma Balatonalmádihoz tartozó Vörösberény szomszédságában. Az egyik városi legenda szerint azért lett Tobruk a neve, mert az építkezés idején zajlottak a II. világháború észak-afrikai hadszínterén a tobruki csata harcai. Azt nem tudni, hogy ma használatban van ez a név, vagy sem, de azt tudjuk, hogy egyik strandját ma is Tobruk Strandnak nevezik.
De vissza a papírgyártáshoz! 1929-ben (más források szerint 1928-ban) a papírgyár 200 munkással kezdte meg a termelést, egyetlen papírgéppel. Ez akkoriban igen modern gép volt, de az egyre nagyobb igényeket így sem tudták kielégíteni, ezért 1935-ben megkezdték a második papírgép építését.
A papírok gyártása tekercses és íves kiszerelésben történt és a gyártott papírok nagyon jó minőségben készültek.
A helyzet nem változott a második világégésig, aminek a végén a németek leszerelték az üzemeket, ami mozdítható volt, azt igyekeztek elvinni. A szovjet front átvonulása és a bombázások is komoly károkat okoztak a településen és az ipartelepen. Csak a háború után lett közigazgatásilag önálló település Balatonfűzfő, ahol újabb lakások sokasága épült.
Az 1960-as évekig nem volt jelentős fejlődés a helyreállítások után, hiszen a papíripar nem tartozott a stratégiai ágazatok közé (annál inkább a Nitrokémia, de az más történet!), viszont 1963-ban jelentős változások történetek!
Létrejött a már említett Papíripari Vállalat, amelynek része lett a Csepeli Papírgyár (Törzsgyár), a Diósgyőri Papírgyár, Fűzfői Papírgyár, Hungária Papírlemezgyár (Újpest), Kartonlemezgyár (Budafok), Lábatlani Papírgyár, Pesterzsébeti Papírgyár, Szentendrei Papírgyár és a Szolnoki Papírgyár, továbbá a Budai Dobozgyár, Csomagolóanyaggyár, Másolópapírgyár, Ozalid Vállalat, Papírneműgyár és a Vegypapírgyár. Beolvadt a Papírellátó Vállalat és a Papíripari Anyagellátó Vállalat is.
Ettől kezdve Fűzfőn is megvalósulhattak korábbi tervek. Egymást követték a papírgépek rekonstrukciói, korszerűsítései. A gyár a magyarországi finompapír-gyártás fontos bázisa lett, s ugyanebben az évben kezdődött meg Fűzfőn a füzetgyártás.
1970-től jelentős fejlesztések valósultak meg, új anyagmozgató gépek beszerzése, a papírgyártás korszerűsítéshez modern anyag-előkészítő üzem épült és új, nagyteljesítményű tekercsvágó és ívvágó berendezés került felállításra. Az új feldolgozó üzemépületbe automata iskolai füzetgyártó és spirálfüzetgyártó gépek kerültek.
A gyár 1993-ban került privatizálásra. A magánosítás un. belső kivásárlással történt . A többségi tulajdont a gyár felső vezetése szerezte meg, és szinte valamennyi dolgozó részesült a tulajdonból. A gyár részvénytársaságként Fűzfői Papír Rt. néven működött tovább. A korábbi nagyvállalati mechanizmus után a döntéseket helyben lehetett meghozni. Ez a működési folyamatot rugalmassá tette.
A fejlesztések folytatódtak, elsősorban a papírfeldolgozás területén. Használt, de jó műszaki állapotú gépekkel bővült a borítékgyártás, kapcsozott füzet és spirálfüzet gyártás.
A gyárvezetés a tőkehiány enyhítésére az Rt.–t bevezette az értéktőzsdére. A tulajdonosi szerkezet fokozatosan átalakult, a többségi tulajdon egy kézbe került. A kedvezőtlen piaci hatások következtében egyre nehezebb helyzet alakult ki, emiatt az Rt. a tőzsdéről kivezetésre került. A tulajdonos a gyár eladása mellett döntött. Az új tulajdonos(ok) 1999 márciusától egyre nehezebben tudták kezelni a helyzetet.
A termelés sokszor akadozott anyaghiány miatt. 2000 őszén került a gyár csődhelyzetbe. A felszámolási eljárás 2001 –ben indult meg. A felszámolás során a dolgozók többsége állományban maradt és így került megvételre a gyár 2002 márciusában.
A középvezetés nagyobbrészt a helyén maradt. A gyár helyzete stabilizálódott. A gyárnak sikerült visszaszerezni a korábbi piaci pozícióit, azonban az elmúlt évek miatti megítélése a gyárnak sok hátrányt jelentett. A kedvező folyamatok 2004–től megtorpantak, számos kedvezőtlen hatás érte a gyárat. A gyár fűzfői ipari környezetében zajló változások miatt egyre nehezebb helyzetbe került.
A külső körülmények is tovább romlottak, 2007 októberében leállt a termelés, és 2008 elején ismét elkezdődött a felszámolási eljárás, ami jelenleg is tart.
A felszámolási eljárásban a korábbi átalakítás miatt két külön bejegyzett cég érintett. Papírgyártás vonatkozásában a Hazai Papír Kft., míg a papírfeldolgozás esetében a Fűzfői Papírfeldolgozó Kft.
Ma a Fűzfői Papír Kft. az a vállalat, amely ma is kínálja a klasszikusnak számító füzeteket, és persze más papíripari termékeket. Azt nem tudjuk, hogy a gyártás hol zajlik, de annyit tudunk, hogy 2021-es adat szerint – 40 alkalmazottja van a vállalatnak.
Siker, hogy egyáltalán létezik ez a klasszikus magyar márka? Kudarc, hogy ma feltehetően sokkal kisebb a termelés volumene, mint korábban? Nem tudjuk, de ha a szívünkre hallgatunk, azt mondjuk, hogy még mindig jobb, hogy sikerült megmenteni egy magyar márkát, mint ha arra lassan már senki nem emlékezne, mert régen bezárta volna kapuit!
És hogy mennyire fontosak ezek a márkák? Manapság is szívesebben veszek meg egy vitorlás logós papíripari terméket, mint mást…
