A magyar ipar remekei: A Méray 1000
A Méray története tulajdonképpen két fivér: Méray-Horváth Lóránd és Endre története. Az első világháború után ők voltak az elsők Magyarországon szériában motorkerékpárokat gyártottak. Csúcstermékük a Méray 1000, egy V2-es 998 cm³-es, gyönyörű alkotás volt. Addig azonban el kellett jutni, így érdemes a cég történetét feleleveníteni.
Borítóképen: Méray 1000 (ITT-HONRÓL-HAZA archivum)
A két fivér 1923-ban egy budai pinceműhelyben készítette saját tervezésű motorkerékpárjait. 1925 végén a Méray Motorkerékpárgyár a Magyar Acélárugyár részéve vált, de termékeik megmaradtak, szabad kezet kaptak további működésükhöz. Az Magyar Acélárugyár egy holding volt, amely a háború utáni pangás következtében a társaság hitel-és bankügyleteit bonyolító Magyar Általános Hitelbank szerzett meg, és a szintén az érdekeltségei körébe tartozó vállalatok működését racionalizálta, összehangolta.
De szerencsére csak a pénzügyekbe szólt bele, abba, hogy milyen termékeket állít elő – az egyébként akkora már sikeres Méray! – azt nem határozták meg.
A Méray testvérek az angol iskolát követték a motorépítés terén, így nem csoda, hogy kezdetben Villiers és Blackburne motorok kerültek az összetéveszthetetlen háromszög vázakra épülő motorokba. A komolyabb gépekbe viszont JAP (JA Prestwich Industries) motorok kerültek. Ez igen fontos, hiszen ez a motorgyártó találta fel és alkalmazta az úgynevezett dezmodromikus szelepkonstrukciót. Márpedig ez olyan komoly technikai újítás volt, hogy utánuk igazán csak a Ducati alkalmazta – a 2000-es években!
De vissza Magyarországra! 1928-tól a közületeknek kötelező volt hazai forrásból beszerezni gépjárműveiket. Igen, akkoriban még nem volt Unió, amiben nem megengedett az ilyen szabályok bevezetése, hiszen a nyugati vállalatoknak kell a piac…
Mostanság persze már nekik szerelünk össze autókat, ahogy az korábban is létezett, de jellemzően hazai piacra gyártottak nyugati licenszek alapján. Ez a Méraynál is így volt részben, hiszen például Méray-Puch nevű motorokat is gyártottak, melyek ízig-vérig Puch motorkerékpárok voltak.
De a saját termékek az igazán fontosak! A Hitelbank – ahogy azt említettük – racionalizálta a hozzá tartozó vállalatokat, így sajnos a MÁG (Magyar Általános Gépgyár) felszámolásra került. Az addig is már vele együttműködő Méray kapta meg a felszámolás után az egykori dicső autógyár raktárkészletét 1929-ben, a gazdasági válság mélypontján. A MÁG-ról lesz még sz – többszörösen is -, itt most csak annyi elég, hogy az egyik telephelyük Mátyásföldön volt…
A Méray már 1927-ben kiterjesztette termékkörét, ugyanis háromkerekű áruszállítókat mutattak be, JAP gyártmányú 350, 500 és 600 köbcentiméteres motorokkal!
Ezeket – ahogyan a motorkerékpárokat is! – a Magyar Posta, a Tűzoltóság és a Belügyminisztérium is használta, természetesen a magánszemély vásárlókon túl.
1930-ban a Méray birodalmat a Zápolya utca (1952-től Gogol utca) 15-17 alatt találjuk. Ez már igazán korszerű és elegendő méretű volt ahhoz, hogy megfelelően kiszolgálják a vevőket, és a motorgyártáshoz is elegendő helyet biztosított!
1923 és 1939 között hozzávetőleg 1.500-1.800 Méray motorkerékpár születhetett. Folyamatos volt a fejlesztés, és persze a válságok is – 1939-ben pedig a háború – rendszeres fejlesztésre ösztönözték a gyárat.
Fontos kiemelni, hogy a ’30-as évek elején a Csonka János által tervezett, magyar gyártású 350-es és 500-as Méray típusok teljes mértékben a magyar szellemi termék volt, hazai gyártással!
Meg kell jegyezni, hogy a Méray 1925 és 1928 között élte virágkorát, ekkor született meg az a csodálatos motorkerékpár is, ami a Méray 1000 nevet kapta.
Figyelemre méltó képességekkel bír, hiszen 24 lóerős, és meglehetősen termetes megjelenése ellenére mindössze 135 kilogramm, így legnagyobb sebessége 120 km/h, ami akkoriban őrületes sebességnek számított!
Ebben a csúcsgépbe is JAP motort építettek, de a jellegzetes háromszögvázat át kellett alakítani, hogy elférjen a motor. A váz első és hátsó részét laposvassal kötötték össze, ami ugyan javította a motor szerelhetőségét, de nem tett jót a merevségnek – sok volt a váztörés… Újdonságként ez a motor kapta meg elsőként az új, rövid lengőkaros „trailing” villát.
Ez volt tehát a fénykor, de ’30-as évek közepétől aztán hanyatlásnak indult a gyár, mivel a fenti okok miatt nem tudták biztosítani a megfelelő minőséget.
A tetszhalotti állapot A második világháború után úgy tűnt, minden folytatódhat, de e a Kommunista Párt győzelme után internálták őket.
Méray Endre és Lóránd ekkor menekültek el. Az idősebb Lóránd édesanyjával és feleségével maradt. Az édesanya beleőrült az internálásba. 1956-ban szabadultak. Lóránd 1966 november 22-én halt meg.
