A magyar ipar remekei: A motorkerékpáros fecskendőtől az automobil vészvonatig
„A késedelmes kivonulásnak rendesen a fogatok hiánya és azon körülmény az oka, hogy a kocsisok nem birnak elegendő jártassággal és igyekezettel a gyors felkészülődésben, sőt éjjeli időbeni tűzeseteknél a kocsisok részéről határozottan lomhaság tapasztalható, ami mindenkor a gyors felkészülődés rovására esik” – írta a Kecskemét gazdasági és társadalmi hetilap 1905. február 26.-án megjelent számában.
Borítóképen: Teudloff-Méray rendszerű magyar gyártmányú, oldalkocsiján szivattyúval felszerelt tűzoltó motorkerékpár
Bizony, akkoriban még fogatos szerkezetekkel oldották meg a tűzoltás feladatát, de ahogy folyamatosan fejlődött az ipar, és egyre népesebbek lettek a városok, egyre nehezebben tudták ellátni feladataikat ilyen körülmények között az egyébiránt minden tiszteletet megérdemlő hős tűzoltók!
Sajnos azonban a tűzoltóságok felszerelése csak lassan fejlődött, valójában nem tartott lépést a fejlődéssel, még akkor sem, ha az ország háborút viselt, majd komoly megrázkódtatás érte, és válságok is sújtották. 1930-ban bizony még mindig rettenetes lemaradásban voltak a tűzoltók a technikai háttér okán. Ezt így fogalmazta meg Fenyő JózsefLászló az MMSZ könyvtárosa a Műszaki Közlöny 1930. évi 7. számában:
„Budapestet és alig néhány vidéki várost kivéve a tűzoltóintézmények és a tűzoltófelszerelések nem mondhatók kielégítőnek. Különösen kis és nagyközségekben még ma sem ritkaság, hogy a tűz egész utcasorokat elhamvaszt. A legutóbbi, takácsi, gyöngyösi, gartai, ököritói tüzesetek szomorú figyelmeztetés a hatóságoknak, hogy a községi és kisvárosi tűzoltóintézményeket haladéktalanul át kell szervezni és az ócska elavult tűzoltószereket a technika újításaival kell felcserélni.”
De nem elég csak a tényt megállapítani – mint az idézetben olvashattuk, tenni is kellett azért, hogy a tűzoltók képesek legyenek lépést tartani a fejlődéssel! Nézzük tehát milyen technika állt rendelkezésre akkoriban!
A borítóképen szereplő motorkerékpáros fecskendő:
Teudloff-Méray rendszerű magyar gyártmányú, oldalkocsiján szivattyúval felszerelt tűzoltó motorkerékpár. A motorkerékpár oldalkocsiján egy dugattyús légtelenítő készülékkel ellátott tűzoltó turbinaszivattyú volt felszerelve, mely meghajtását közvetlenül a jármű motorjáról nyerte.
A Mérayról:
A fecskendő meghajtása könnyen be- és kikapcsolható volt, ugyanis a tűznél egyszerű átkapcsolással azonnal üzembe helyezhették, így szükségtelen nem kellett a hideg motor beindításával időt tölteni. A motorkerékpáros fecskendő a tűzoltáshoz szükséges felszerelést 66 méter nyomó, 8 méter szívótömlőt, sugárcsövet, szívókosarat, osztóvillát s a vezetőn kívül két tűzoltót vihetett magával.
De volt itt más is, íme:
A fenti képen egy Teudloff-Dittrich gyártmányú kéthengeres 13 lőerőss motorral légtelenítő szerkezettel felszerelt és tűzoltó-turbinaszivattyúval összeépített motorfecskendő látható. Teljesítmény percenként 400 liter/8 atmoszféra Maximális nyomás 12 atmoszféra volt.
Teudloff-Dittrich
A vállalat – idegen hangzású neve ellenére! – magyar volt, Teudloff Károly és Dittrich Tivadar alapította 1880-ban, Budapesten. A közkereseti társaságként alapított vállalkozás az idők során szépen fejlődött, így idővel részvénytársasági formában működött tovább Teudloff-Dittrich Budapesti Armatura-, Szivattyú- és Gépgyár Rt. néven.
A vállalat speciális szivattyúival szerzett talán a legnagyobb hírnevet, de a ’30-as években részt vett az EUROGASCO (European Gas and Electric Company) Magyarországi szénhidrogén kutatásaiban is, mint az egyik technikai hátteret biztosító vállalkozás.
A vállalat gyára az üllői úton volt a Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. gyárával szemben, az út másik oldalán.
A fenti szvattyú egy vontatmány, saját erejéből nem képes a tűzesetekhez kiérni, de 1930-ban már természetesen speciális teherautókat is alkalmaztak:
Ennek a szerkezetnek a megnevezése és leírása olyan ízes korhangulatot áraszt, hogy szó szerint idézzük:
„Tendloff-Dittrich gyártmányú automobil vészvonat víztartánnyal fixen beépített dugattyús légtelenítővel bíró, tűzoltó turbinaszivattyúval, létrával, megfelelő tűzoltótechnikai felszereléssel. Hat ülőhely van beépítve a tűzoltólegénység számára s a szivattyú meghajtását az autó sebességváltó-házba beépített fogaskerék meghajtószerkezettel nyeri.”
Megfejthető, még ha a mai olvasó számára az „automobil vészvonat” (tűzoltóautó) ma már igencsak furcsán hat… Szükség esetén a „vészvonat” után lehetett kötni a következő szerkezetet:
Ez egy Tendloff-Dittrich gyártmányú négyhengeres benzinmotorral bíró kétkerekű targoncára fixen beépített motoros fecskendő volt. Teljesítménye percenként 600 liter 8 atmoszféra nyomással, illetve 1.000 liter/8 atmoszféra volt. Maximális nyomást 12 atmoszférában adták meg. A két gumikerékkel ellátott alváz lófogatra vagy autóval való vontatásra esetleg kézi húzásra igen alkalmas volt.
Nos, a fent bemutatott szerkezetek egy közös vonása az, hogy minden itthon készült hozzá, és a kor nemzetközi szinten is kiemelkedő technikai színvonalát képviselték.
És persze a magyar találmány, a szárazoltóltó, ami habbal, vagy porral működik:
