A magyar ipar remekei: Az 500-as Pannónia
Akkoriban, amikor gyerekként is már érdekeltek a motorok, az a szóbeszéd járta, hogy létezik 500 cm³-es Pannónia, de mi nyomát sem láttuk soha, pedig ifjonti lelkesedésünkben minden egyes motort megvizslattunk; hátha ez lesz az! De nem, soha nem láttuk…
Borítóképen: Árulkodó a széles motor…
Márpedig a szóbeszédnek volt alapja, igenis létezett az 500-as Pannónia (a P20-tól a Pannóniák kéthengeresek voltak, de továbbra is 250-esek, előtte egy henger dolgozott motorjukban), de nem mi voltunk az egyedüliek, akik állították, hogy van, pedig nem is látták…
Így utólag belegondolva nagy bátorság volt ezeket a motorokat kikölcsönözni nekünk, mivel sok gyakorlatunk nem volt, ám annál lelkesebben tekertük csutkára a gázkart!
Na de vissza a történethez, és azokhoz, akik valóban tudtak motorozni, és azokhoz a motorokhoz, amelyek nemzetközi szinten tényleg ütőképesek voltak! Fontos téma ez, hiszen rendszeresen felbukkannak olyan hangok, hogy ezeket a gépeket csakis azért szerethették akkoriban, mert nem volt más, de valójában már az ’50-es években is sokkal rosszabbak voltak, mint a nyugati márkák konstrukciói. Hát nagyon nem így van… Elég ide pár hír a Népsport 1956-os számaiból:
Figyelem! A két kitűnő magyar versenyző kategóriáját megnyerte! A többiek mind nagyobb hengerűrtartalmú motorokkal indultak, akik előttünk végeztek!
A magyar versenyzők szinte haza sem értek, máris mentek következő külföldi versenyükre, az akkor (is) pezsgő motorsportban pedig jó eredményeikkel hívták fel magukra, de különösen az általuk hajtott gépekre a figyelmet!
És ha már ott volt a motor, és volt rá vevő is, az is előfordult, hogy versenyzőink motor nélkül tértek haza, mert helyben értékesítették a bemutatott „portékát”!
Ezek mind 250-es gépek voltak, nyoma sincs az 500-asnak, és nem is lehetett, mert ilyet nem építettek a gyárban (ha csak kísérleti jelleggel nem, de arról nem maradt fenn semmi – tudomásunk szerint!).
Volt viszont valaki, aki megalkotta a négyhengeres csodamasinát! Ő pedig nem más, mint Szélba Béla, aki 1979-től a Ruszöv Spartacus tuningmestereként dolgozott.
Az 1980-as Autó-Motor Magazin ’80 Nyár című kiadványában leltünk rá Surányi Péter írására, aki a tervezőn keresztül bemutatja az 500-ast, méghozzá a „Megduplázott Pannónia” című írásában. Ebből idézünk:
„Később örököltem a BMW-t, amit még több kék-fehér emblémás motor követett. Az utolsótól, az R 69-estől az időközben bevezetett sebességkorlátozás miatt váltam meg. Átpártoltam a négy kerékhez, jóllehet az autó egy percig sem pótolta a motort. Fájdalomcsillapítónak vettem egy P 20-ast, csakhogy azt a BMW-k után kicsit paralízisesnek éreztem.”
Igen, azok, akik azt mondják, hogy a Pannóniák elavultak voltak, azok nagy valószínűséggel a ’70-es évekre, annak is inkább a végére, vagy még későbbi korszakokra emlékeznek. Igen, akkorra már tényleg elöregedett a konstrukció, amit az is mutat, hogy a P20M – annak ellenére, hogy sikeres volt – nem hozott jelentős export-megrendeléseket nyugatról, a szocialista blokkban pedig a Pannóniák drágának számítottak.
De térjünk vissza Szélba Béla visszaemlékezéséhez!
„Tuningolással csak csekély többletlóerőt nyerhetek, tűnődtem magamban, és úgy döntöttem, hogy plusz hengerekkel emelem a teljesítményt. Háromhengereseket már láttam, a Szilvási Gyuri-féle motort is jól ismertem, talán ezért maradtam a négy henger mellett. A kialakítás során a blokkot iparkodtam úgy összehozni, hogy az olcsó legyen, és az alkatrészek csereszabatosak maradjanak.
A főtengelyeket átfordítottam, és az eredeti megoldáshoz hasonlóan zsugorkötéssel kötöttem őket össze. A kuplung kímélésére (a ráeső nyomaték csökkentésére) a normális 1:2,76-os áttételezést a főtengely végére tett nagyobb fogaskerékkel 1:2-re módosítottam, míg a végáttétel az eredeti maradt. A forgatónyomaték megduplázódott: 4,4 mbp lett, a teljesítmény 35,32 kW (48 LE). A váltóra, kuplungra eddig nem volt panasz, igaz, nem adom kölcsön a motort.
A gép a 30 kg-os súlygyarapodás ellenére álló helyzetből 5 másodperc alatt 100 km/h-s sebességen van, és a váltó akkor még csak a második sebességet foglalkoztatja. A végsebesség 7500-as fordulatszámon 180 km/h körül alakul.”
Nos, a gép létezett, sőt voltak előzményei is, de követők is akadtak/akadnak!
Ez itt egy 500-as, de P10-es blokkból, ami egyhengeres volt, így ez itt két hengerrel 500 cm³:
És akkor itt van egy négyhengeres változat:
