Magyarság Történelem Történelem Videók

A magyar ipar remekei: MÁV Mk49, az igazi ritkaság!

Egy igazán szép vonalú gép, ami nem volt sokáig gyártásban, ma már csak egyetlen példányban létezik, de mégis a magyar ipar remekét tiszteljük benne, ugyanis a keskenynyomközű pályákra tőle remélték azt a teljesítményt, amit a C50-esek, illetve az Mk48-asok nem tudtak produkálni.

Borítóképen: MÁV Mk49

Az pedig nem a típus hibája, hogy amikor elkészült, akkor már éppen a keskenynyomközű hálózat leépítése volt napirendenden…

Gondoljunk bele, milyen probléma lehetett a teljesítményhiány, hiszen számos keskenynyomközű vasúton ahhoz a megoldáshoz folyamodtak, hogy a kisebb elegytömegű személyszállító vonatokat C50 típusú vagy Mk48 sorozatú dízelmozdonyokkal továbbították, a tehervonatokat azonban továbbra is gőzmozdonyok vontatták.

Egyértelmű volt, hogy a tisztán dízelmozdonyos üzem általánossá tételéhez egy újabb dízelmozdony típus kifejlesztésére volt szükség.

Az Mk49 sorozatú dízelmozdonyok prototípusát 1961-ben készítették el a győri Wilhelm Pieck Magyar Vagon- és Gépgyárban. A jármű műszaki berendezéseit tekintve megegyezett a normál nyomtávolságú M38 sorozatú mozdonyokkal. Az új sorozat kifejlesztésének közvetlen kiváltó oka az volt, hogy nem létezett olyan dízelmozdony típus, amellyel a Sárospatak – Füzérkomlós vonalon korábban gőzmozdonnyal továbbított tehervonatok előfogatolás nélkül továbbíthatók lettek volna.

Ma már sajnos egyre inkább csak amlék ez a vonal, de akkoriban úgy látták, szükség lesz még rá:

Az M 071 gyári típusjelű új, négytengelyes dízelmozdonyok 760 mm nyomtávolsággal készültek. Ütközők közötti hosszuk 11 060 mm, szolgálati tömegük 27 tonna volt. A mozdonyok akár 50 méter sugarú ívekben is közlekedhettek. Megengedett legnagyobb sebességük 50 km/h volt.

Tengelyterhelésük 68 kN (6,8 tonna) volt, ami meghaladta a legtöbb magyarországi kisvasúton megengedett terhelést. Így alkalmazásuk csak néhány, megfelelően megépített és karbantartott keskenynyomközű vonalon volt lehetséges.

A prototípus – az Mk49,2001 pályaszámú mozdony – kipróbálására a MÁV sárospataki keskenynyomközű vasútvonalán került sor.

A sorozatgyártás keretében mindössze hat darab további Mk49 sorozatú mozdonyt készítettek (pályaszámuk: Mk49,2002 – Mk49,2007). A 2002 pályaszámú mozdonyt kezdettől fogva az Úttörővasúton használták. A prototípust, a 2003 és 2004 pályaszámú mozdonyokat a MÁV kecskeméti keskenynyomközű hálózatán állították forgalomba.

A 2005, 2006 és 2007 pályaszámú mozdonyok átadásuktól kezdve szintén az Úttörővasúton közlekedtek. A kedvezőtlen tapasztalatok, azaz a gyakori meghibásodások, teljesítmény elégtelensége stb. miatt a Kecskeméti Kisvasút lemondott a mozdonyok üzemeltetéséről.

A 2003 pályaszámú mozdonyt az Úttörővasút hűvösvölgyi fűtőházába, a 2001 és 2004 pályaszámú gépeket a sárospataki vonalra vezényelték. A hűvösvölgyi fűtőházban 1970 novemberében gyújtogatás következtében pusztító tűzben a 2003 és 2005 pályaszámú mozdonyok használhatatlanná váltak.

Ennek nyomán a Sárospatakon állomásított két darab Mk49 sorozatú mozdonyt is átirányították az Úttörővasútra. Az Mk49 sorozatú dízelmozdonyok selejtezése 1971 szeptemberében kezdődött. A tűzeset után forgalomképes állapotban maradó mozdonyokat az Mk45 sorozatú dízelmozdonyok forgalomba állításával párhuzamosan, fokozatosan kivonták a forgalomból, majd 1973 októberében és decemberében selejtezték őket.

Az Mk49 2006 mozdonyt Széchenyi-hegy állomáson kiállították, mely a Közlekedési Múzeum védettsége alatt áll. 2003-ban a mozdonyt a hűvösvölgyi fűtőházba vitték. Felújítása után ismét a Gyermekvasúton fog közlekedni.

Az Mk49,2007 pályaszámú dízelmozdony főkeretét sokáig Győrben, a Magyar Vagon- és Gépgyárban őrizték. A maradvány azonban már nem lelhető fel. A sorozat többi példányát selejtezésüket követően elbontották.

A mozdony erőforrása egy Ganz-MVG 12 JV 13,5/17 típusú 12 hengeres V elrendezésű Ganz-Jendrassik rendszerű előkamrás szívó dízelmotor, mely gumirugókra támaszkodik. Az üzemanyagot egy, a motortérben elhelyezett 150 literes és egy, a vezetőfülke alatt lévő tartályban helyezték el. A dízelmotor előkardánnal hajt egy gyorsító előtétet, mely az UVA SRM DS 1 típusú hidromechnanikus hajtóműhöz csatlakozik. A hajtómű egy hidrodinamikus nyomtékmódosítóból és egy úgynevezett hamis bolygóműből, valamint egy ferodo-betétes tengelykapcsolóból áll.

A mozdonysorozat egyetlen megmaradt példányát, a Gyermekvasút Széchenyi-hegy állomásán kiállított Mk49,2006 pályaszámú mozdonyt 2003. június 24-25-én leemelték kiállítási helyéről, majd a szükséges átvizsgálás és előkészítés után Mk45 sorozatú mozdonyokkal vontatva a hűvösvölgyi vontatási telepre szállították.

A mozdonyon végzett felújítási munkálatokat 2010-ben kezdték el. 2020 februárjában sikerült újra beindítani a mozdony motorját, márciusban pedig bekötötték a mozdony alá annak felújított eredeti forgóvázait és beemelték a géptérbe az összeszerelt főgépcsoportot és a segédüzemi elosztó hajtóművet, május elején pedig 47 év után önerőből tette meg az első métereit.

Nem tudjuk nem észrevenni a hasonlóságot az ikonikus Hargita motorvonattal:

Ajánlott Cikkek