A magyar ipar remekei: Dreher sör
Igen, ez is a magyar ipar remeke, ugyanis a 19. századra a sörfőzés iparrá fejlődött, az igények kielégítése csakis nagyipari technológiák alkalmazása mellett volt lehetséges. És magyar, mert bár a Dreher-család osztrák illetőségű volt, a sörgyártás nagyágyúi közé Kőbányán (1873-tól Budapest része) lettek, itt is éltek, voltaképpen magyarrá lettek.
Igen, mert a magyarság – mint tudjuk vállalás – méghozzá nem is kicsi! Menjünk tehát vissza az időben, hogy bemutassuk a Dreher sör, illetve a vállalat történetét, és arra is választ adunk, hogy miért gondoljuk, a Dreher sört a magyar ipar remekének.
Idősebb Dreher Antal – és ezzel a vállalat – története egy kis falusi serfőzdétől indult, ahol Franz Anton Dreher (1735-1820) az apjától tanulta meg a sörfőzés fortélyait. Ő teremtette meg a családi vállalkozás alapjait: 1796-ban megvásárolta 1632-ben alapított Klein-Schwechati Városi Serházat.
Franz Anton Dreher fia, az idősebb Dreher Antal 1810-ben született. Ausztriában, Münchenben, majd Angliában tanulta ki a mesterséget. A szigetországi mesterek féltett titkainak ellesésében – a legenda szerint – üreges sétapálcájába rejtett sörminták is segítették.
Schwechatra hazatérve 1840 körül bevezette az alsó erjesztésű sörtechnológiát, s kifejlesztett egy új sörtípust: a Lagerbiert. Később ennek köszönhette a „sörkirály” kitüntető címet.
Dreher ezzel a sörrel igazán komoly piacot szerzett magának, több (Schwechat, Micholup) mintaszerűen berendezett sörházából a világ minden részébe exportálta jó minőségű készítményeit. De ez nem elégítette ki a mindig tökéletesebbre törekvő sörkirály ambícióit, mindig újabb lehetőségeket keresett.
Kőbányára egy Münchenben tanult pesti sörfőzőmester, Schmidt Péter kiváló söre hívta fel a figyelmét. Schmidt ugyanis hatalmas sikert aratott a kőbányai sziklapincékben érlelt sörével.
Később kiderült, hogy a mélyfúrással nyert kőbányai kutak vize kitűnően alkalmas a sörfőzéshez, a pincék pedig állandó hőmérsékletet biztosítanak az ászokoláshoz, tároláshoz – vagyis az alsó erjesztésű „lagerbier” előállításához.
A fellendülő kőbányai termelés nem kerülte el Dreher Antal figyelmét sem – annál is kevésbé, mivel az itteni sörök komoly konkurenciát jelentettek számára. 1856 és 1860 között többször is Pest-Budára látogatott, mire végül 1862-ben sikerült megvennie a cseh, osztrák és bajor konkurenciával küzdő Kőbányai Serház Társaság serfőzdéjét. További telkeket is vásárolt a bővítéshez, de halála (1863) miatt fiára várt, hogy megvalósítsa elképzeléseit.
Mivel ifjabb Dreher Antal még csak 14 éves volt apja halálakor, így csak 1870-ben vehette át a négy Dreher serfőzde (Schwechat, Kőbánya, Triest, Michelob) vezetését. Fejlesztette gyárai technológiáját és bővítette kapacitásukat. Gyárai közül a kőbányai hamarosan Magyarország legnagyobb sörgyárává vált. A környéken egymás után épült újabb serfőzdék.
A négy gyárból álló konszern 1890-ben már 1,2 millió hektoliternyi sört termelt. A vállalat központja Kőbánya lett!
Dreher Antal 1898-ban megvásárolta a martonvásári Brunszvik-kastélyt. Ismert volt, mint versenyistálló-tulajdonos is. 1902-től az osztrák Urak Házának (felsőház) tagja. Három fia közül Jenő vette át vállalatai vezetését.
Dreher Jenő vezetésével alakult át a vállalat először részvénytársasággá (1905-ben), majd két évre rá függetlenné váltak az anyavállalattól. A sörgyár épületegyüttese, (amely valószínűleg Mocsányi Károly és Székely Marcell építészek tervei alapján 1905–1910 között épült) mára – felújítás után – előzetes védelem alá került. Sorra részesedést vásárolt a versenytársak, a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Rt., a Barber és Klusemann Serfőzőházból, illetve az Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. Tulajdonából, majd a belőlük létrehozott Dreher Kombinát 1928-ban beolvasztotta a kanizsai Király Serfőzde Rt.-t is, így létrehozva a Dreher – Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt.-t, amely mintegy 70%-ban uralta a piacot.
1948-ban az államosítás során összevonták a vállalatot több másik üzemmel. Lehet, hogy ezzel függ össze Dreher Jenő 1949-ben bekövetkezett halála… Ekkor jött létre a Kőbányai Sörgyárak Nemzeti Vállalat, majd további összevonások eredményeként 1959-ben a Magyar Országos Söripari Vállalatot. 1981-ben felépítik az önálló Kőbányai Sörgyárat.
A rendszerváltás utáni időszak fordulópontot hozott a konszern történetében: 1992-ben a Kőbányai Sörgyár részvénytársasággá alakult, majd 1993-ban Dél-Afrika egyik vezető sörvállalata, a South African Breweries (SAB) felvásárolta. Már az ő vezetésük alatt egyesült a Kanizsai és a Kőbányai Sörgyár, amelyek közösen felvették a Dreher Sörgyárak Rt. nevet.
A SAB és az amerikai Miller Brewing Company egyesülésével 2002-ben létrejött a világ második legnagyobb sörgyártó vállalkozása, a magyar gyár pedig ennek tulajdonában folytatja tevékenységét. A sörgyár napjainkban is Kőbányán üzemel, ahol az eredeti szépségükben helyreállított ipartörténeti értékű épületekben ma már a legmodernebb technológiai eljárásokkal készülnek sörei.
Az Európai Bizottság a SABMiller kelet-közép-európai érdekeltségeinek az értékesítését szabta meg az AB Inbev és a SABMiller söripari konszern fúziója engedélyezésének feltételeként. A japán Asahi Group Holdings 2016 decemberében jelentette be, hogy felvásárolja ezeket, köztük a Dreher Sörgyárakat is. 2017 első negyedévében a tranzakció lezárult, 2017. április 1-jétől az új vállalat neve Asahi Breweries Europe Ltd (ABEL), regionális székhelye Csehországban, Prágában van.
Sajnos ma már a Dreher márka nincs magyar kézben, de jó hír – és egyben a márka erejét mutatja! – hogy ma is szép termelési eredményeket érnek el Kőbányán, és egyre színesebb a termékskála, tehát a fejlesztések sem álltak le!
