A magyar ipar remekei: Magyar híd Egyiptomban!
A magyar mérnökök igen sokat tettek Egyiptom fejlődéséért. Többek között már a múlt század ’30-as éveiben foglalkoztak a Nílus-delta vízrendszerével, annak hajózhatóságával, vizének öntözésre valóhasznosításával, de szállítottak idevonatokat, gépeket, buszokat, és építettek erőműveket, valamint hidakat is!
Borítóképen: Nem meglepő: a híd ma is áll, és jelentős forgalmat bonyolít
A két ország közötti kapcsolat tehát régről eredeztethető, és ez fenn is maradt a második nagy világégést követően is.
Erre a legjobb bizonyíték az alább idézett cikk-részlet:
„Ötezer kilométert utaztunk gépkocsin, vasúton és motorcsónakon. Jártunk a szudáni határnál, ahol filmet készítettünk az assuani gát építkezéséről, amely termővé teszi a sivatag egy részét, „az új zöld völgyet”. Motorcsónakon végigkísértünk kameránkkal egy hajókaravánt a Szuezi-csatornában és részt vettünk az egyiptomi labdarúgó-válogatott edzésén, amelyet Titkos Pál irányított. Felkerestük felvevőgépünkkel Egyiptom „magyar” nevezetességeit is: riportot készítettünk a heluani hídról, az El Tabbin-i erőműről, a sivatagban közlekedő Ganz-gyártmányú ezüstvonatról és a Kairó utcáin látható Ikarus-autóbuszokról” – írta a Hétfői Hírek 1959. február 2.-i száma, melyben arról tudósítanak, hogy magyar színesfilm készül Egyiptomról.
Ebben a cikkben most egyetlen híd építésével, annak történetével foglalkozunk, hiszen a teljes egyiptomi-magyar gazdasági kapcsolatrendszer egy egész könyvtárat megtöltene, egy cikk ehhez kevés!
Ez a híd pedig nem más, mint a heluani híd, ami hivatalosan az Al Marazeek híd elnevezést kapta.
„Magyarországtól háromezer kilométer, Kairótól negyven kilométer, a fáraót rejti a piramisoktól, a titoktartó szfinksztől nem messze, a legközelebb eső településtől két és fél kilométerre épül a heluani híd. Itt hajol majd keresztül a csaknem nyolcszáz méter széles Níluson, a heluani sivatagos és datolyapálmaerdős másik partnak támaszkodva” – írta az Esti Budapest 1956. június 13.-i száma.
Sávoly Pál, a tervező
Az 1893-ban született Sávoly Pál mérnök, statikus, Kossuth-díjas (1954), Állami díjas (1965).
Oklevelét a budapesti József Műegyetemen szerezte. 1920-ban egy holland tervezőirodánál kezdett dolgozni, ahol rövidesen önálló tervező lett. A vezetésével épült hidak közül említendők a Naft-folyó kábelhídja, az India részére tervezett híd, 52 sziámi híd és a tiencsini Hao-Ho folyamot áthidaló nyitható híd.
Ugyanakkor több nemzetközi hídpályázaton szerepelt sikerrel (Casablanca, Mechra, Abbei stb.). 1925-ben hazatért és mérnöki irodát nyitott. 1929-ben a budapestii autóbuszgarázs építésénél tanácsadó, 1930-ban a bánhidai ún. Talbot-villamosmű építésében működött közre, 1932-ben a Kossalka-cég tervezőcsoportjának volt vezetője, és részt vett az óbudai Duna-híd (Árpád-híd) tervezésében.
1936-ban tervezte a Boráros téri híd (Petőfi-híd) hídfőit, alul- és felüljáróit, továbbá az angyalföldi szennyvízátemelőt. Az 1937–39-es években több más alkotás mellett nevéhez fűződik a Duna-parti gyorsforgalmi út, a Lánchíd és a Margit-híd aluljáróinak megépítése, az utóbbi hídfőjének rendezése.
A II. világháború után közreműködött számos híd újjáépítésében. A Ferenc József-híd (Szabadság-híd), a szobi Ipoly-híd, majd a Lánchíd helyreállítási munkáinak volt a tervezője. Az áll. tervezővállalatok megteremtése után (1948) a Mélyépítési Tervező Vállalat (UVATERV) hídosztályának a vezetője. E minőségében a beomlott Duna- és Tisza-hidak újjáépítési tervein kívül új hidak sorát tervezte, tervezésüket irányította (komáromi Barátság-híd, újpesti, bajai, dunaföldvári Duna-hidak, tokaji és szolnoki Tisza-híd).
Sávoly Pál tervezte az 1958-ban átadott heluani (Egyiptom) 800 m hosszú közúti és vasúti Nílus-hidat.
Legjelentősebb alkotása, a budapesti Erzsébet-híd újjáépítése, megszerkesztése; 1951-től tervét több változatban is elkészítette, több tanulmányban is foglalkozott vele. Az 1960-1964 között a régi pillérekre épült hatnyomú kábelhidat (átadása 1964. nov. 21.) tekintette élete főművének. A zseniális tervező 1968-ban hunyt el.
Keretes írásunkból kitűnik, hogy nem bízták a véletlenre már a tervezést sem! Sávoly Pál akkorra bizonyította, hogy világszinten is szakmája egyik legjobbja! A tervező tehát megvolt, de arra kellett berendezkedni, hogy helyben, Egyiptomban nem tudják legyártani a híd építéséhez szükséges elemeket, ezért maradt az itthoni gyártás és szállítás!
Nos, a híd tehát színtiszta magyar, ugyanis nem „csak” a tervező magyar, hanem az acélszerkezet anyagát az ózdi és a diósgyőri acélművek készítette, a hídszerkezetet a Rába Művek gyártotta, a szerelést a Ganz–MÁVAG gárdája végezte!
