A magyar ipar remekei: Magyar kerekes páncélozott járművek
Talán sokan nem ismerik azokat a gépeket, amiket itthon gyártottak, hiszen sokuk nem élt meg nagy karriert, vagy olyan második világháború előtti konstrukciók voltak, amiket a kommunista rendszer ugyan felhasznált, de eredetijüket nem nagyon említették…
Borítóképen: Csepel D-944.00 PSZH (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Cooper6)
A magyar harcjármű-gyártásban a kerekes páncélozott harcjárművek készítése egészen 1915-re nyúlik vissza, amikor az egykori Magyar Automobil Gyár Rt. budapesti telephelyén Romanic Branko százados és Fellner Simon mérnök-igazgató egy Mercedes személyautó megerősített alvázára a gyalogsági lövedékek és a tüzérségi repeszek ellen védelmet nyújtó döntött páncéllemez-felépítményű páncélautót készített. A neve ROMFELL lett, a két igazgató neve után.
A ROMFELL elnevezésű harcjármű fő fegyverzetét egy, a kocsitest tetején elhelyezett páncélozott forgótoronyba épített 8 mm-es Schwarzlose géppuska képezte. A második hazai készítésű kerekes páncélozott harcjármű-típus egy Austro-Fiat 18/c 2t teherautó alvázra épített Junovitz páncélautó volt. Ebből a típusból 3 db-ot Fiat, 1 db-ot Sauer, 1 db-ot Berna-Perl, illetve 1 db-ot Prága alvázra építettek.
1917-ben a ROMFELL felépítményét egy, az előzőnél erősebb és nagyobb teljesítményű motorral szerelt teherautó alvázára építették át a háborús sérülések kijavítását követően, majd ROMFELL-II néven vetették ismét harcba. A két magyar páncélautó-típus világháborúban betöltött szerepe igazolta az új harceszköz létjogosultságát. Ezen tapasztalatok alapján 1924-ben a Magyar Vagon- és Gépgyárban Rába-V teherautó-alvázra készítették a Rába Vp. páncélozott felépítményű járművet. Ez alapvetően rendőrségi járműnek készült, felépítménye nem hadicélú páncéllemezzel került leburkolásra.
A ’30-as évek elején a magyar páncélozott harcjármű-gyártás fejlődését nagymértékben mozdította előre a Straussler Miklós és a Weiss Manfréd Rt. (WM) között létrejött kapcsolat. Straussler Miklós 1934-ben bízta meg a gyárat az elő-tervei alapján kialakított páncélautó (AC-I, AC-II) kifejlesztésével is. Straussler elő-tervei alapján a WM mérnökei elkészítették a részletes tervdokumentációt, és legyártották a prototípusokat. A fejlesztések hazai eredménye az AC-III páncélautó volt. Kipróbálására – majd 16 db-os gyártására – Angliában került sor.
A fejlesztések hazai eredménye – az AC-III –alapján – a Csaba páncélautó-család volt. A kor színvonalának megfelelően döntött, szegecselt páncéllemezekből, az aknák és robbanószerkezetek koncentrált robbanó-sugár energiájának elosztása céljából közel teljes „V” kialakítású haspáncélzattal rendelkező, többfeladatú páncélozott harcjármű a neki szánt feladatkörben megállta a helyét a második világháborúban. A Csaba tapasztalatait felhasználva a WM-ben 1943-ban elkészítették a Hunor kétéltű páncélgépkocsi előzetes terveit, melynek kifejlesztését a világháborús hadihelyzet és az azt követő időszak elsodorta. A tervek 1946-ban – Straussler útján – Angliába kerültek, ahol azokat a Saladin és a Saracen páncélozott harcjárművek kialakításához használták fel.
1948-ban a hadvezetés részéről ismét felmerült egy kerekes páncélozott felderítőjármű igénye. A Járműfejlesztési Intézet a már gyártásban lévő Csepel hajtáslánc-elemekből felépülő, az egykori Csaba formáját felidéző Csepel könnyű felderítő páncélos gépkocsi terveit készítette el. A tervezet végül gyártásba nem került. A HTI-nél elkészült egy fa attrap a Daróczy úton, azonban a programot 1951-ben végül leállították.
Közel tíz évvel később készült el a Magyar Vagon- és Gépgyárban Csepel hajtáslánc-elemek felhasználásával a D-442 Felderítő Úszó Gépkocsi (FUG). (A szovjet BRDM-2 járműhöz hasonló kialakítású járműnél a tornyot elhagyták. A tetőlemez eltolását követően egy nyitottan elhelyezett géppuskát alkalmazhattak. A két mankókerék szovjetek által alkalmazott segédhajtását kiiktatták. – Szerk.) A Magyar Néphadseregen kívül (726 db) az NDK-nak és Csehszlovákiának is szállítottak 1574 db-ot. VS-FUG jelzéssel vegyifelderítő változata is készült a járműnek.
A FUG-ot 1969-ben követte a D-944 Páncélozott Szállító Harcjármű (PSZH). E két típus érdekessége, hogy azok a korábbi „V” kialakítású has- és oldalpáncélzat helyett függőleges lemezekből felépülő páncéltesttel rendelkeztek.
A hetvenes évek elején készült el a PSZH-3 tengelyes változat terve, illetve annak egy teljesen új vonalvezetésű, 4 tengelyes továbbfejlesztett változatának elő-tervei is. Sajnálatosan e két tervezet sem került gyártásba.
Az elmúlt évek eredményei azt mutatják, hogy a magyar ipar/hadiipar ma ismét rendelkezik azzal a képességgel, amely egy járműcsalád fejlesztéséhez és gyártásához, hosszútávú üzemben tartásához, majd későbbi korszerűsítéséhez szükséges.
