A magyar karosszéria nagymesterei: Hodács János
Talán éppen az első autógyár, a MARTA, és a győri Magyar Waggon- és Gépgyár kivételével szinte minden karosszéria-építéssel foglalkozó vállalat Budapesten működött, hiszen itt – különösen a VIII. kerületben – nagy hagyománya volt a fogatolt kicsik építésének, és az ezzel foglalkozó vállalkozások sok esetben váltottak autókarosszéria gyártásra.
Borítóképen: A szegedi Hodács János Első Alföldi Autokarosszéria és- Kocsigyár látképe
Ezúttal azonban a történet Szegeden játszódik, ugyanis a Hodács-féle kocsigyár a XIX. század elején itt kezdte meg működését. A gyáralapító fia 1890-ben önállósította magát, és a Hodács János Első Alföldi Kocsigyár két évtized alatt az ország egyik legjobb kocsigyártójává nőtte ki magát. Az itt készült fogatolt kocsik (hintók, homokfutók, gyümölcsös kocsik és még sok más is) hamar kedveltek lettek, de nem csak Szeged környékén, hanem a Délvidéken és Erdélyben is!
1912-ben aztán – mivel akkoriban már kezdtek feltűnni az utakon az autók – a sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy a Hodács-féle vállalat autókarosszériák gyártásával bővíti kínálatát.
Ez egy teljesen logikus lépés volt, hiszen az autókarosszéria építéséhez tulajdonképpen minden technológia, illetve szaktudás adott volt, de ne feledjük, hogy azért összességében fogatolt kocsit építeni mégis teljesen más, mint autókarosszériát gyártani.
A fenti képen nem lehet nem észrevenni azt a nyergesvontatós (!) Ford buszt, ami akkoriban – és most is! – bizony nem volt egy mindennapi szerkezet, de a feladatot Hodácsék kiválóan oldották meg, a karosszéria harmonikus, a kivitelezés pedig minden bizonnyal míves volt.
Természetesen nem csak Ford alapokra építettek buszokat Szegeden, hanem más gyártók alvázaira is igen jó karosszériákat hoztak össze, mint például a fent látható Renault busz példája is mutatja.
Latil
Ma már nem annyira ismerős a vállalat neve. Ennek az az oka, hogy – legalábbis, mint autógyártó – már „eltűnt a térképről”, pedig érdekes története van a francia gyártónak.
A céget 1909-ben Charles Blum vállalkozó alapította Charles Blum & Cie néven. Kereskedelmi névként az 1910-es években kezdte használni az Automobiles Industriels Latil nevet. A cég az 1910-es évekre katonai járműveket, az I. világháború végére pedig nagy számban polgári használatra szánt járműveket kezdett gyártani.
De a cég nem csak autókban utazott! 1911-re a cég megkezdte a tábori tüzérségi fuvarozás fejlesztését, amelyhez teherautó elrendezésű traktorokat készítettek. A Latil elkészítette az egyik első négykerekű terepjáróját, a TAR-t, amelyet eladott a hadseregnek, hogy az első világháború alatt a Voie Sacrée-n használhassa a csapatok 155 mm-es lövegekkel való ellátására.
Az 1930-as években Latil bevezette a dízelmotorokat, amelyek Gardner-licencet használtak, méghozzá közvetlen befecskendezéssel! A cég egy második üzemet is nyitott Saint-Cloudban. A második világháború alatt együttműködött a MAP lőszergyártó céggel, és traktorokat értékesített MAP-Latil néven. Franciaország megszállása után a Latil üzemek járműveket gyártottak a Wehrmacht számára, és csak azért kerülték el a szövetséges bombázásokat, mert sűrűn lakott területeken voltak.
1945-ben a Pons-terv 28-ról hétre csökkentette a járműgyártók számát, és Latil a Peugeot vezette csoportosulás részévé vált.
Ha francia alapokra építettek buszokat, miért ne tették volna olasz alapokon is? Tehették, hiszen a FIAT akkorra már világszerte ismert volt, jó alapnak számítottak termékeik, és ne feledjük, hogy Magyarországon bizony működött FIAT gyár is korábban – igen, hogy nem a torinói FIAT égisze alatt, hanem az Austr-FIAT tulajdonában.
