Magyarság Nagyjaink Történelem

A magyar karosszéria nagymesterei: Kölber, a 18. században indult vállalkozás!

Igen, ez a vállalkozás talán a legpatinásabb mind közül, hiszen Kölber Kázmér még 1784-ben (!) nyitotta meg bognárműhelyét Pesten! A vállalkozás folyamatosan működött, fejlődött, olyannyira, hogy a 19. század végére már udvari beszállítóként több, mint 130 munkást foglalkoztattak. Ekkor Kölber Fülöp és Kölber Alajos vezették a céget.

Borítóképen: Vaszary Kolos hercegprímás millenniumi díszhintója. Kölher Testvérek

A vállalkozás alapítója végig sikeresen vezette cégét egészen 1842-ben bekövetkezett haláláig, de a vállalkozás továbbra is a családban maradt, utódai még több generáción át vezették azt:

Kölber Kázmér és Kölber Kázmérné

Bár sorozatunk a magyar autókarosszéria építőket mutatja be, ezúttal azonban a vállalat hosszú történelmére való tekintettel elkalandozunk egy kicsit a hintók világába. 1880-ban „Kölber testvérek cs. kir. udvari kocsigyár czég” bemutatott egy úgynevezett első osztályú dísz-nászkocsit, melyet a „a királyfi menyekzőjére” készítettek. Akkoriben a királyfi, azaz a trónörökös Habsburg–Lotaringiai Rudolf, I. Ferenc József fia volt, így vélhetően rá gondoltak a királyfi megnevezés alatt.

Első osztályú nász-díszkocsi 1880

Rudolf 1881-ben vette feleségül II. Lipót belga király leányát, Stefánia hercegnőt, de azt nem igazán tudjuk, hogy a kocsit ekkor használták volna, azt viszont pontosan tudjuk, hogy a kicsapongó Rudolf 1889-ben szeretőjével, Maria von Vetsera bárónővel együtt öngyilkosságot követett el a mayerlingi vadászkastélyban.

Kik voltak a Kölber testvérek megrendelői?

Egy kép az 1880-as évekből sok mindent elárul:

Ez volt az oka, hogy Szarajevóben nem ült abban a bizonyos autóban, na meg az, hogy a trónöröklés szabályai szerint a Rudolf után következő a sorban I. Ferenc József testvére, a fiatalabb Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos lett volna, de ő 1896 májusában, 62 éves korában meghalt. Így lett tehát trónörököse Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse.

Munkájuk nagyszerűségét kiválóan mutatja be az országgyűlés díszhintója is, ami egy zöld hintó, kerekei piros színűek, belseje pedig fehér, először Szilágyi Dezső használta a millenniumi kiállításon, majd kocsiszínbe került, 1916-ban IV. Károly király koronázása napján újra előkerült, gróf Tisza István nádorhelyettes használta.

A Kölber-féle országgyűlés díszhintója – 1896

A vállalkozás már a 19. és 20. század fordulója körül belekóstolt az autókarosszéria építésbe, de úgy igazán csak 1908-tól beszélhetünk arról, hogy karosszériagyárként működtek. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy váltottak a szép hintók, kocsik után, az átmenet fokozatos volt, és talán mindvégig megmaradt a ló vontatta kocsik gyártása is.

A gyár csarnoka 1880 körül

Sajnos ezt már Kölber Fülöp nem érhette meg, ugyanis 1907-ben elhalálozott, de – folytatva a családi hagyományokat – helyébe a Kölber testvérek Kocsigyárába cégjegyzésre jogosultként belépett Pákai Kölber Jenő.

Pákai? Ezek szerint nemesi rangot kapott a család? Igen, méghozzá úgy, hogy Kölber Fülöp és fivére Kölber Károly a nemzeti lovasgárdánál szolgált a Szabadságharc idején, sőt mi több, munkásaikat is felfegyverezték. És hogy még ezt is fokozzák, ők építették Kossuth Lajos számára a kocsit, amelyen bevonult a fővárosba!

Ehhez képest akkorát fejlődött gyáruk a Szabadságharc után (azt nem tudjuk, hogy érték őket, és ha érték, milyen retorziók), hogy az 1960-70-es évekre már nagy presztízst jelentett Kölber kocsit birtokolni, és nem utolsósorban kiszorították a külföldi gyártókat.

1887 július 8-án I. Ferenc József magyar király nemességet és a “‘pákai” nemesi előnevet adományozta Kölber Fülöpnek. Nem mindennapi történet ez sem!

1910 körül a híres-hírhedt pénzember Weiss Fülöp számára készítenek egy Benz alapokra épített autót, amin azért még nagyon érezni a cég múltját, eléggé hintó jellegű volt a szerkezet volt. Érdekes azonban, hogy a Kölber 1913-ban egy olyan gépjárművel jelentkezik, ami igencsak elüt addigi irányvonaluktól. Hogy miért éppen egy röntgenautóval jelentkeztek, azt nem igazán tudjuk, de tény, hogy ez egy teljesen más szegmense az autópiacnak, mint a luxuscirkálók építése.

Röntgenkocsi Opel alapokon – 1913

1918 vége felé belép az üzletbe tulajdonosként Rózsa József, aki minden bizonnyal fontos szerepet játszott a cég vezetésében is, ugyanis az addigi cégjegyzővel együttesen jegyezték a vállalkozást a továbbiakban. A beszálló új tulajdonosról annyit tudunk, hogy kocsifényező műhelye volt 1902 táján, illetve, hogy talán az ő belépésére a Kölber anyagi problémái miatt volt szükség. Lehet, ugyanis a Kölber a háborús időkben természetesen nem tudott a luxus hintók, vagy luxusautók piacán jelen lenni – kereslet híján -, ahogy az sem lehetetlen, hogy az autóiparra történő átállás nem ment zökkenőmentesen.

Aztán jött 1920. utána pedig csak igen lassan kezdett kikecmeregni az ország a gazdasági nehézségekből, de 1928-ban a MÁVAG-Mercedes buszok megrendelése a főváros részéről felcsillantotta a reményt, azonban csak öt autóbusz karosszálására kaptak megbízást – a százból!

Reiman Gyula

És persze jött a gazdasági világválság, ami a már egyébként sem éppen fényes anyagi körülményeket még rosszabbra fordította. A hintók iránt már nem volt érdemi kereslet (legalábbis a mennyiséget tekintve!), de az autópiac is összeomlott.

A ReimanGyula cég standja. Rába, Renault, Rolls-Royce, Delage, Kölber karosszériával – 1929

A bajból Reiman Gyula próbálta meg kirángatni a vállalatot. Reiman az autóclub megalapításában alapvető szerepet játszott, kora legnagyobb autókereskedői közt tartották számon, így az általa forgalmazott autók karosszériáit a Kölber készítette el az 1929-es autókiállításra. Itt hangzott el a kormányz és Reiman között a következő beszélgetés a Rába személyautóhoz érve:

— Ez, amint látom, teljesen magyar gyártmány?

— Igen, — feleli Reiman dr. — az alváz Győrben készült, a karosszéria a Kölber-cég munkája.

De sajnos ez sem mentette meg a Kölbert, a válságot nem élte túl, és – ahogy az alábbi képen látható – Reiman aztán már csak a maradék készletet igyekezett kiárusítani:

Hirdetés – 1930

Ajánlott Cikkek