A magyar karosszéria nagymesterei: Nagy Géza, a luxusgépek atyja
„Magyarország körülbelül két esztendeje aktívterület az automobilizmus számára. Az ezerkilencszáztizenegy előtt lefolyt két év igazán csak arra volt jó, hogy halvány, rendkívül halvány kontúrokban képet adjon Németország, Franciaország hegemonikusan előretörő automobil kultúrájáról. <…> A luxus autógyártás mindazonáltal korántsem szünetelt a magyar gyárakban, csak a tempóvolt lassúbb, s a széria kisebb” – írta Illés István a Pesti Hírlap automobil rovatában 1914 februárjában, majd így folytatja:
Borítóképen: Nagy Géza áll győztes kocsija mellett, amelynek karosszériájával a m. kir. kereskedelemügyiminiszter oklevelét nyerte, mint a »legszebb magyar karosszéria« – Concours d’Élégance, 1934
Mielőtt tovább mennénk, leszögezzük, hogy a magyar karosszéria-ipar rövid néhány esztendeimunka után ma, nyugateurópai viszonylatban is, tökéleteset produkál. Berlin, Bécs és Paris karoszszeristáival a magyar ipar diadalmasan száll síkra úgy ízlés, kényelem, mint tartósság szempontjából.
Nos, a szarajevói merénylet időpontja (1914 június 28.) előtt vagyunk pár hónappal, és az lehet, hogy feszült volt a helyzet a nemzetközi politika frontján, de arra nem igazán számított senki, hogy egy olyan véres háború következik, mint amilyen végül kikerekedett…
Mit jelentett mindez a karosszéria-iparra nézve? Nos, a háború szolgálatába állított gazdaság üzemei természetesen elsősorban a hadiipari megrendelések teljesítésével foglalkoztak, a luxusautók építése pedig olyannyira háttérbe szorult, hogy az akkor már a legnagyobb Uhri Imre gyára sem épített autókat, ellenben annál több katonai felhasználásra szánt terméket gyártott:
Nem volt ez háborús nyerészkedés, ugyanis tudni kell, hogy ilyen esetekben hadigazdaságot vezettek be, ami arra kötelezte a gyárakat, hogy mindenekelőtt a katonai megrendeléseket teljesítsék – a polgári termékek gyártására így nem maradt kapacitás…
A többit tudjuk… A háborúban a vesztes oldalon voltunk, így aztán az ország mérete és lakossága is jelentősen csökkent, a korona 1925-től egyre gyorsuló ütemben értékét vesztette, mert az állam próbálta megrendeléseivel életben tartani a megmaradt ipart, de ehhez a pénznyomtatás eszközéhez folyamodott… Így következett a pengő bevezetése 1927 január 1.-én.
Ez már egy nyugalmasabb időszak volt, de sajnos ez sem tartott sokáig… Ugyanakkor ebben a helyzetben szinte azonnal megélénkült az autó-karosszéria gyártás is! Nézzük!
Ekkor jelent meg a színen Nagy Géza, aki 1895. november 24-én. Híd- és útmérnöknek készült, de végül ás területen hasznosította mérnöki tudását. Igen, karosszéria mester lett!
1925-ben saját műhelyt nyitott Zuglóban, a Francia út 43-44. alatt. Már ekkor segítségére volt hű munkatársa, Buzássy Imre, de kezdetben csak javítással foglalkoztak.
Azonban az egykori katonatársak megrendelései már komplett karosszériákra szóltak! Eljött az ideje a költözésnek, a műhely az Erzsébet királynéút 50. alatt működött tovább, és sorra jöttek a megrendelések, így ekkor már 16-18 munkást foglalkoztatott.
A képekből is látható, hogy már 1927-ben rendkívüli autókat karosszált Nagy Géza üzeme, de amikor nemzetközi minta alapján 1928-ban sor került az első magyar Concours d’Elegance autós szépségversenyre a Margitszigeten, ott is díjazott lett!
Kliensei közé tartott Horthy Miklós kormányzó (Minerva), Bethlen István gróf miniszterelnök (Lancia Lambda), Albrecht főherceg (Steyr XII) is.
Nagy Géza tehát kifejezetten a luxus-autókra szakosodott, természetesen gazdag megrendelők részére gyártva egyedi, és igen elegáns autóit! Érdekes a meter további története, ugyanis a rendkívül sikeres karosszéria építő kilépett az akkor már részvénytársasági formában működő cégből, és megalapította a Vasútfejlesztési Rt.-t, ami sínautóbuszok, kismozdonyok felépítményét saját üzemében állította elő.
Azt nem tudni, hogy Nagy Géza miért fordított hátat főúri megrendelőinek, és miért fordult aztán a vasút felé, ami sokkal inkább az egyszerű emberek közlekedését szolgálta, de a luxus-autók megrendelői nem maradtak kiszolgálatlanul, ugyanis sok más, igen remek karosszéria-építő mester is dolgozott az országban! Mint például a Zupka Lajos és Fia karosszériagyár:
A háborút követően Nagy Géza gyára a BSZKRt számára készített csővázas üléseket, valamint nyersolaj-mozdonyokat, illetve keskeny nyomtávú motorkocsikat gyártott, de 1948-ban államosították a céget, valamennyi raktárkészletével együtt. A szerszámait és szakembergárdáját a váci Alumínium- és Horganyfeldolgozó Nemzeti Vállalat vette át. Ebből a vállalatból alakult ki a váci Hajógyár, ahol az 1950-es évek végétől a Duna motorkerékpár-oldalkocsikat készítették.
Nagy Géza 1959-ben hunyt el.
