A magyar karosszéria nagymesterei: Nay és Róna
Közkereseti társaságként 1895. április 19.-én került bejegyzésre a vállalkozás, ami a későbbi időkben sok szép karosszériát épített, de 1929 körül bekerült a politikai hírekbe is, mondván, hogy fasiszták a vállalat vezetői, mivel a szervezett, sztrájkoló munkásokat sorra elbocsátották, és helyükre az utcáról toborzott sztrájktörőket állítottak be. Hogy ez mennyiben fasizmus, azt nem tudjuk, de volt ilyen is…
Borítóképen: MÁVAG-Mercedes 1930-ból Nay és Róna karosszériával (Fortepan)
Mi most azonban nem ezzel foglalkozunk, hanem a Nay és Róna termékeivel, amelyek gyáraikból kikerültek – különös tekintettel a járművek karosszériáira!
Számunkra sok jelentősége nincs a fent említett politikai színezetű esetnek, de ez tény, hogy a vállalat nem volt igazán jó helyzetben, hiszen míg 1925 és 1927 között igen komoly beruházásokat hajtott végre, amihez 90.000 dollárnyi kölcsönt is felvett az Országos Ipari Jelzálogintézetnél. 1931 decemberére viszont kiderült, hogy a vállalat nem tud törleszteni, ezért kényszer a vállalat a törvényszékhez intézett beadványában a kényszeregyességi eljárás megindítását kérte.
A beruházásokról, illetve magáról a vállalatról így írt a korabeli sajtó:
„A cég a hazai piacon a legjobb bevezetettségnek és jó hírnévnek örvend; szállítói és vevői jóformán az összes számottevő ipari és kereskedelmi vállalatok. Állandó szállítói Budapest székesfőváros összes ügyosztályának, a M. kir. Államvasutaknak, a postának, a honvédelmi minisztériumnak és más állami hivatalnak, továbbá vidéki városoknak és községeknek. Karosszéria- és autóbuszgyártásának racionális kifejlesztésére 1927-ben kb. 2000 négyzetméter munkaterülettel nagy szereldét épített és a racionalizálás érdekében 195 óta kb. 370.000 pengőt invesztált. A gyár teljes foglalkoztatottság mellett jelenleg kb. 350 munkást alkalmaz, forgalma pedig 1926 óta közel 100%-kal emelkedett.”
A kényszeregyezség lezárásával átalakult a Nay és Róna gép-, szállítóeszközeszköz- és Szivattyúgyár Rt., ami annyit tesz, hogy a korábbi közkereseti társaságban – ami 1930-tól működött részvénytársasági formában – részvényeket (tulajdonrészt) szereztek a korábbi hitelezők, és/vagy a hiteleket a jelzálogintézettől megvásárló befektetők.
1937-ben aztán – mint korábbi hitelező, és évek óta legnagyobb tulajdonos – az Ipari Jelzálogintézet óriási veszteségeket szenvedett el a dollár árfolyamának alakulása miatt, így az intézet teljes átalakítását határozták el, és ezzel pedig a Nay és Róna vállalatnak is vége lett, mindent elárvereztek, de még így is jókora veszteség maradt utána.
A történet annyi tehát, hogy a jelentős beruházásokat végrehajtó, és ennek érdekében dollárhitelt felvevő vállalat a kedvezőtlen árfolyam-elmozdulás okán végül fizetésképtelen lett…
A történt vége sajnos nagyban emlékeztet a modern-kori hitelválságra, ahol szintén hasonló folyamatok játszódtak le, de Nay és Róna idejében ezt még tetézte a pengő 1927 január 1.i bevezetése, valamint a gazdasági világválság kirobbanása is…
