A magyar karosszéria nagymesterei – 1. rész
Talán a legtöbban az Uhry céget, vagy éppen utódját az Uhri testvérek karosszériagyárát ismerhetik, ugyanis a két testvér két gyára, az Uhri Testvérek és a Repülőgépgyár Rt. (utóbbi nem keverendő az állami Dunai Repülőgépgyár Rt.-val, melyhez a motorokat és egyéb alkatrészeket a Weiss Manfréd gyártotta), valamint az autóhűtők gyártására specializálódott (de szintén a repülőipartól indult!) Ikarus összeolvasztásával jött létre az Ikarus Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 1949. február 8-án.
Borítóképen: Magosix double facton. Készítette a Ludovica karosszériagyár – 1928
Uhry Imre, illetve aztán a két fia vállalkozása bizony letette névjegyét a magyar iparban, hiszen számtalan szebbnél szebb, jobbnál jobb karosszériát építettek:
De közel nem voltak egyedül, hiszen Magyarországon a kocsiépítésnek (annak minden változatos járulékos szakmájával egyetemben), és a mindenféle fém megmunkálásának akkor már igen nagy hagyománya volt akkor, amikor megjelentek a gépkocsik hazánk útjain.
Nem tudunk mindenkiről – ez is mutatja, hogy számos vállalkozás volt ebben az iparágban, de azt is, hogy sajnos mindig küzdöttek a darabszámot illető problémákkal… -, de ebben az írásban igyekszünk egy átfogó képet adni, hogy legalább a nevesebb karosszéria építők egy-egy alkotását megmutathassuk.
Mindjárt itt egy modell az első világháború előtti boldog békeidőkből, 1911-ből:
Az autó érdekessége, hogy Vértes Vilmos István központi iparfelügyelő ezzel teljesített több, mint 1.500 kilométert, méghozzá a Tátrában, egy túraút alkalmával. Erről – na meg az ország ezen részének szépségeiről így ír a túrát teljesítő Vértes:
„Bár sportember túraútra csukott kocsit egyáltalán nem is használ, mégis a nyitott kocsiszekrények helyes súlyelosztása, összeépítése tekintetében is igen eltérő átlagok nyerhetők. Vannak útdarabok, hol teljes tempóval haladhatnánk, de mégis mérsékeljük kocsink futását, mert a folyton más-más változatban elénk táruló hegyvidék szépségeiben szemünknek, lelkünknek oly jólesők gyönyörködni.”
Két évvel később bukkant fel Budapest utcáin egy áramvonalas sportautó, ami szintén egy magyar karosszéria mester keze munkáját dicséri:
A korabeli újsághír így mutatja be az igen merész formájú, nem véletlenül nagy feltűnést keltő autót:
„Egy individuális Austro—Daimler. A mellékelt képen látható Austro—Daimler Frohner Román tulajdonát képezi. A csinos fehér karosszériával bíró kocsi élénk feltűnést keltett Budapest utcáin rendkívül kecses alakjával, miért is szükségesnek tartottuk e kocsi képét olvasóinknak is bemutatni. A kocsi alváza egy 14— 32-es Austro-Daimler alváz, a normális 90X 140-es motorral, amely a Tátra—Adria túraúton annyira bevált.
Ezen alvázra Frohner úr saját tervei szerint egy hazai karosszéria-gyárban áramvonalú (streamline) karosszériát készíttetett, amely mint képünk is mutatja, tipikus „gyors“ karosszéria, anélkül azonban, hogy kellemetlenül ható túlzásokba esne.
A karosszéria elől két, hátul pedig egy üléssel bír. Az oldalfalak kissé kifelé domborodnak és elől az ismert hegyes Austro-Daimler hűtőben, hátul pedig csúcsban nyernek befejezést. Az ajtók teljesen beilleszkednek és háromtengelyű amerikai csuklók körül forogva semmiféle kiálló részszel nem bírnak. A hátulsó ülés egy tengely körül teljesen felhajtható s alatta továbbá a hátsó kiálló rész alatt podgyász és szerszámtartó van. A kis kocsi a gyár által garantált 85 km. sebesség helyett 90 km.-en felüli sebességet fejt ki. Az ülések a látszat ellenére rendkívül kényelmesek.”
Igen ám, de ki építette meg a karosszériát, amit ezek szerint Frohner rajzolt meg. Sajnos csak tippelni tudunk, de nagy valószínűséggel nem lövünk mellé, ha azt mondjuk, hogy Rohner barátja, Pásztélyi András építhette az egyedi karosszériát. A két barát a ’10-es években hölgypartnereikkel több túraversenyen is részt vettek – egy ilyen túrán bevált alváz-motor egységre készült a bemutatott, szép vonaló autó is! -, de ami ennél is fontosabb, nem más, mint hogy…
Kettejük együttműködéséből jött létre 1923 decemberében a Frohner Pásztélyi Automobilművek, VI. Fáy utca 9. szám alatti székhellyel. A cég profilja: „autókészítő, javító és gépjavító ipar gyakorlása”.
A Frohner Pásztélyi cég leginkább a javításból, illetve karosszériaépítésből élt meg. Az 1925 júniusában megrendezett Nemzetközi Automobilkiállításon pedig saját gyártmányú motorkerékpárral és motorcsónakkal jelentek meg. A 349 köbcentiméteres oldalvezérelt, levehető hengerfejes motor Engelmayer János, a cég üzemvezetője tervezte. Szintén saját alkotás volt a váz is. Csak az AMAC karburátor, a háromsebességes váltó és a Bosch mágnes származott külhonból.
Ha már a ’20-as években vagyunk, meg kell említeni legalább két karosszéria gyárat, úgymint a Ludovica, és a Misura.
Idősebb Misura Mihály egykor a Kölber gyárban tanulta ki a szakmát, majd 1883-ban önállósította magát. Műhelye gyors ütemben fejlődött. A XX. század elején a gyáralapító id. Misura már a fiát is bevonta az üzemi munkába. Ifjabb Misura Mihály még Isztebnében született 1891-ben, de már a fővárosban nevelkedett.
Egy idő után a Misura cég katalógusaiban már gépjárműfelépítmények is feltűntek. Az 1908-ban megrendezett IV. Nemzetközi Budapesti Automobil Kiállításon a Misura cég is kiállított, és kitüntetésben részesült!
Az első világháború során a honvédség megrendelésére katonai szekereket és Fiat-alvázra tehergépkocsi-felépítményeket készítettek. Ekkor már az „autocarossier” megnevezés is feltűnt a cég levélpapírján. Az első világháborús évek konjunktúrája következtében a Misura cég olyan tőkeerőssé vált, hogy 1916-ban meg tudta vásárolni a szakmabeli tulajdonos halála miatt értékesítésre került neves Glattfelder-féle kocsigyárat, ahol ettől kezdve leginkább lóvontatású járművek készültek.
1928-ban Magosix alapokon egy mentő- és betegszállító autót készítettek, ami hasznosságán túl szép vonalaival is felhívta magára a figyelmet:
De a Misura név mégis máshonnn lehet úgy gazán ismerős! Az 1920-as tárgyalásokat vezetőő gróf Apponyi Labert 1933-ban halt meg, és temetéséhez a Misura cég készítette el a gyászhintót, ami mind a mai napig megvan, és manapság a Fiumei úti temetőben látható, nyugodtan állíthatjuk, valóságos iparművészeti remekmű!
És mit kell tudnunk a Ludovica-ról? Sajnos sokat nem tudunk, de annyit mindenképpen, hogy az első világháború után a IX. kerület Remete u. 34. alatt alakult Ludovika Autókarosszériaüzem az 1920-as évek egyik sikeres műhelye volt, amelynek végzetét az 1929-es gazdasági válság okozata…
Ezen a ponton bizony be kellett látni, hogy a téma – aminek mindeddig csak a felszínét kapargattuk pedig! – sokkal terjedelmesebb, mintsem, hogy elférjen egy cikkben, így sorozatban ismertetjük a magyar karosszériaépítőket! Folytatás következik!
