Épített örökség Magyarság Tájak/korok Történelem

A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. székháza

Az MFTR (Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt.) hosszas tárgyalások és előkészítő munka után születhetett meg az 1894. évi XXXVI. törvényczikk (a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság alakításáról és állami segélyezéséről) segítségével. Ez persze csak a jogi alapokat biztosította, de az MFTR hamarosan átvette a MÁV hajóit, fokozatosan megszerezte számos kisebb vállalat – közöttük az 1865-ben alapított Győri Gőzhajózási Társaság – járműveit és gyors ütemben építtetett új hajókat is, főleg Újpesten.

Borítóképen: Egy terv 1910 körül, és az épület 2014-ben

A vállalat egyes vélemények szerint a DGT ellenébe jött létre, ugyanis a nagy vetélytárs tulajdonosi körében több külföldi entitás is volt, ami miatt sokan úgy gondolhatták, hogy a DGT nem mindig szolgálja Magyarország érdekeit. Hogy ebből mi igaz, mi nem, talán nem is érdekes, annál fontosabb tény, hogy az MFTR viszonylag rövid idő alatt komoly nagyvállalat lett.

Az A MFTR hajói 1895 és 1917 között éves átlagban 595 ezer utast és 557 ezer tonna árut szállítottak. 1918-ban 38 személyszállító és 54 áruszállító gőzhajóval, valamit 389 uszállyal és két tankuszállyal rendelkezett.

A vállalat további történetére sajnos a történelem rányomta bélyegét, az 1921-es Duna-egyezmény, a jóvátétel címszóval elvett hajók, és az a tény, hogy a gazdasági válság eleve visszaesést hozott, de elértéktelenítette az állam által fizetett támogatást. 1932-ben az állam azonban kimentette a társaságot, majd újabb szanálás jött ’35-’36-ban, és a vállalat lassan erősre kapott, de ez nem tartott sokáig – jött az államosítás. Majd Magyar-Szovjet Hajózási Rt. (MSzHRT), aztán Magyar Hajózási Részvénytársaság (MHRT, MAHART) lett belőle…

A mi témánk azonban jóval messzebbre vezet, azokba az időkbe, amikor – igaz, kisebb-nagyobb megingásokkal – a magyar gazdaság egy igazán erős növekedési pályán volt: az MFTR székháza 1910 és 1913 között épület fel.

Méghozzá nem is akárhol! Komoly kihívás lehetett ugyanis a Vigadó mellett egy odaillő, erőt, stabilitást sugárzó épületet emelni. A Vigadó mind építészeti, mind pedig történelmi szempontból a tér meghatározója. Itt nem lehetett hibázni!

Vigadó

Pollack Mihály tervei alapján 1829-ben indult el az építkezés, s 1833-ban nyílt meg a Redoute a Vigadó elődje), a mai Vigadó elődje, a pesti klasszicista építészet csúcsteljesítménye. A korszakban ez volt Pest egyetlen koncertterme, amiben olyan neves személyek léptek fel, mint az idősebb és ifjabb Johann Strauss, Joseph Lanner, Erkel Ferenc vagy az 1838-as pesti árvíz kapcsán adott jótékonysági koncerttel, 1839-ben Liszt Ferenc. E helyen nyílt meg Kossuth Lajos javaslata alapján 1842. augusztus 25-én az Első Magyar Iparmű-kiállítás.

Hogy, hogy nem… 1849 májusában a magyarok által ostromolt budai várat védő Hentzi osztrák generális a várból – a Duna-parti palotákkal együtt – szétlövette az épületet.

1853-ban Hild József kapott megbízást az új Redoute megtervezésére, azonban a munka nem kezdődött el forráshiány miatt. Feszl Frigyes 1859-ben kapott tervezői megbízást, majd 1860 tavaszán építési engedélyt, így július 25-én megkezdődtek a bontási műveletek, majd szeptembertől az alapozás. Ünnepi bál keretében avatták fel a Vigadót 1865. január 15-én, a város pedig február 20-án vette hivatalosan birtokba.

A keretes írásból is kiderül, hogy a Vigadó épülete, maga a hely több volt, mint csak egy épület, így pedig igenis tekintettel kellett lenni arra, hogy a Vigadó „auráját” ne zavarja a DGT székháza.

1910-ben írtak ki pályázatot az épület tervezésére, és arra 12 pályamű érkezett. Egy pályamű a megadott határidőn túl érkezett, így nem vették figyelembe a bírálat során, míg egy másik pályaművet kizártak, mert két homlokzati terv helyett csak egyet tartalmazott.

A tervek – a teljesség igénye nélkül – a következők voltak:

A Vaskapu jeligével leadott pályázati anyag az alábbi látványtervet tartalmazta:

Tervező: Oester Kámán, Budapest

Ezt a tervet megvette a pályázat kiírója, de – mint ma már tudjuk – nem ez a terv nyert. A következőben bemutatandó pályaterv Delpin jelige alatt érkezett, és a látványterven Baumhorn Lipót Vigadó térről látható már épületeket – így a Vigadót is – ábrázolta:

Tervező: Baumhorn Lipót

A tervpályázat külön érdekessége, hogy az épületet végül megtervező páros – Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula – látványterve nagyon nem olyan, mint a ma látható épület. És ez nem annak „köszönhető”, hogy Budapestet a második világháború „megskalpolta”, hanem annak, hogy a sarki torony megépítésétől végül eltekintettek:

Tervező: Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula

Az eredeti tervek szerint az épület sarokrészében nem csak egy, a mostaninál jóval kiemelkedőbb kupolát, hanem egy rajta egy körben forgó fényforrást, stilzált világítótornyot is terveztek. 

Magyar Életrajzi Lexikon, 1967

Ha alaposan megnézzük – sőt, elég csak egy pillantást vetni a tervre! – az épület más elemei, és stílusa sem azonos az itt bemutatott verzióval. Ennek oka az lehet, hogy az első körös tervezés után újabb következett, és nem biztos, hogy nagyot tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy a Vigadó építészeti és történelmi szerepének megőrzése miatt hagyták el végül a tornyot.

Ajánlott Cikkek