Magyarság Nagyjaink Történelem

A Magyar Királyi Posta űrugrása – 1900!

„Peugeot motorkocsik a magyar postaszolgálatában. A budapesti m. kir. posta- és távirdaigazgatóság 20 drb. Peugeot-posta-automobiltrendelt meg a »Velodrom« vállalatnál Budapesten (VII., Erzsébet körút 19. sz.), mely ezen kitűnő franczia gyártmányú motoros kocsik kizárólagos képviselője Magyarország területére” – Sport-Világ, 1900. október 14.

Borítóképen: A postai háromkerekű automobil

Változtak az idők. A Magyar Posta (akkor Magyar Királyi Posta) is lépést akart tartani a kor tempójával, ami nem volt egyszerű feladat, ugyanis a kiegyezés utáni fejlődés bizony igen komoly terheket rótt a csomagok és levélküldemények kézbesítőjének, na meg a különböző kiadványok terjesztőjének.

A forgalmazó hirdetése (Sport-Világ, 1900. október 14.)

A fenti kijelentést támasztja alá a következő idézet is:

„… a levélgyűjtő szolgálat is a kezelést gyorsító reformon megy át, amennyiben a székesfőváros területén kifüggesztett 557 levélgyűjtőszekrény kiürítését 14 gyűjtő központ fogja végezni és pedig sokkal gyakrabban, mint eddig. A forgalmasabb belterületre szánt naponta 14-17-szeri kiürítést első nagyobbszabású kísérletként könnyű három- és négykerekű automobilok fogják végezni.”

forrás: Pesti Napló, 1900. november 17.

Igen, megjelentek hát az automobilok a postánál, hogy a megnövekedett igényeknek megfeleljenek, hogy gyorsabbá tegyék a küldemények eljuttatását, hiszen akkoriban addig nem látott módon pörgött a gazdaság.

A posta már korábban is gondolkodott azon, hogy motorizálni kellene a postaszállítást, sőt, valójában már 1898-ban elkezdték a kísérleteket triciklikkel. Azért választották ezt a meglehetősen könnyű szerkezetet, mert a szállítandó súly a legtöbb esetben nem volt több 25-30 kilogrammnál, de a gyorsaság már annál fontosabb volt!

Benz automobil, 1900

Bár a fenti képen látható Benz sem volt hatalmas darab, de még ez is feleslegesen nagy volt a feladat elvégzéséhez (meg persze drága…), így nem véletlenül fejlesztették a borítóképen látható kicsi, ámde mindenütt elférő és korában fürgének számító szerkezetet.

Ne feledjük el, ez volt az első hazai tervezésű és gyártású robbanómotoros postai jármű!

A motor korabeli ismertetése azzal kezdődik, hogy a lehető legegyszerűbben igyekeznek elmagyarázni a robbanómotor működését. Itt egy érdekes adatot is közölnek; „a levegő legyen 87-94%, a benzin 13-6%. Ha kevesebb a levegő, akkor még nem, ha több, akkor már nem robbanó a keverék”. Ilyen egyszerű ez kérem!

Azzal folytatódik az ismertető, hogy a gép csak akkor működik megfelelően, ha a motor fordulatszáma 1000/perc, de ha ez közvetlenül a hátsó kerekeket hajtaná, akkor a 80 cm átmérőjű kerekekkel a gép bizony 150 km/h sebességgel haladna (ez értelemszerűen csak elviekben lehet igaz). Ezért áttételt alkalmaztak, ami két eltérő méretű fogaskerékkel értek el.

A posta-tricikli szemléltető rajza

A hajtásra szolgáló benzint egy 3 kilogrammnyi benzin befogadására alkamas tankba lehetett tölteni (az ábrán H-val jelölve), ami 50 kilométer megtételére volt elegendő. Ez számításaink szerint 8 liter körli 100 kilométerre vetített fogyasztást jelentett. Ma ez soknak tűnhet, de a kor technikai színvonala mellett teljesen normális érték volt.

A B-vel jelölt fogantyú szolgált a levegő-benzin keverési arány szabályozására, a D-jelű fogantyú pedig azt szabályozta, hogy a keverékből mennyi jusson a motor hengerterébe.

És igen, ahogy azt sejteni lehet, a két szabályozott mennyiség között ott volt a karburátor, ami szintén magyar találmány, méghozzá 1893-ból (!), megelőzve Maybachot és Daimlert is!

Nem nehéz tehát kitalálni, hogy a háromkerekű postakocsi megalkotója nem más, mint Csonka János!

De mire volt képes ez a „gyösz”? Nos, bármilyen meglepő, de ideális körülmények között bizony nem volt kihívás számára a 35 km/h-ás sebesség, ami – vegyük figyelembe, még nem igazán vannak az utakon automobilok! – akkoriban észveszejtő sebességnek hatott. De legalábbis mindenképpen gyorsabb volt, mint a fogatos, vagy éppen a kerékpáros kézbesítés!

A gép tehát a „kevés gyakran több” elve alapján épült meg, így saját súlya mindössze 90 kilogramm volt, a fenti sebességet pedig – a nyeregben a postással és a szállítmánnyal a csomagtartóban – 2,5 lóerős motorral is el lehetett érni. A leírások gyakorlati példát is hoztak a sebességre:

„Míg a posta gyalogküldönce 1 kilométer távolságot rendes viszonyok közt 14 percz alatt, egy egyfogatú postakocsi pedig 8 percz alatt tesz meg, a tricikli ugyanezt az utat, számbavéve minden elébe gördülő akadályt, 3 percz alatt befutja, anélkül, hogy a jelentékeny sebesség az utczai forgalomra veszélylyel járna, mert a gép csekély súlya és puha gummikerekei és könnyű kormányozhatósága az elgázolás veszélyeit jóformán kizárják.”

Nos, a posta akkoriban egy űrugrást hajtott végre, és lám, manapság is vannak hasonló szerkezetek a posta szolgálatában!

Postai tricikli 2020-ból

Ajánlott Cikkek